VinCE Magazin

A tökéletes szépség nyomában



Ha azt mondom, Dubois & Fils, a pezsgőrajongók is nagyrészt tanácstalanul néznek, pedig az 1776-ban alapított házat évtizedekig így hívták, mielőtt a család oldalága meg nem örökölte, s az ambiciózus unokaöcs 1833-ban a saját nevét nem adta neki: Louis Roederer. Ma már a Rouzaud család irányítja, a név azonban maradt, még ha néha leghíresebb márkájuk, a Cristal mögé húzódik is.


Louis Roederer valószínűleg különcnek számított a maga korában: esztéta volt, szeretett elmélyülni a filozofikus mélységekben. A pezsgővel kapcsolatban is arra a kérdésre kereste a választ: vajon honnan származik szépsége? Gyanította, hogy a gyökerekig érdemes visszamenni. Végül abban találta meg a champagne szépségének titkát, hogy készítésének minden egyes fázisát kontrollálni kell, ezért abban a korban, mikor mindenki szőlőfelvásárlással készített pezsgőt, ő a meglévő területek mellé továbbiakat vásárolt, összesen 100 hektárosra növelve a birtokot. Nem egyszerűen terjeszkedett: aprólékosan igyekezett kiismerni az egyes parcellák jellegzetességeit, nagy odafigyeléssel gondozta az ültetvényeket, és megfigyelései alapján a legkitűnőbb területeket szerezte meg. Arra jutott, hogy a nagyszerű pezsgő készítéséhez a kitűnő termőterületek mellett ugyanennyire fontos a hagyományok tisztelete és ápolása, s még valami elengedhetetlen: a kimunkált, határozott jövőkép. Fia, az ifjabb Louis apjához hasonlóan művészetpártoló volt, s kitűnő ízléssel bírt. 1870-ben ő kezdte el pezsgőiket az Egyesült Államokba és Oroszországba exportálni, s 1876-ban ő alkotta meg II. Sándor cár kérésére a szinte azonnal legendássá vált cuvée-t, a Cristalt, amellyel új kategória is született Champagne-ban: cuvée de prestige.

Az özvegy itt is színre lép

Hihetetlenül hangzik, de a ház nem évjáratos cuvée-je, a Brut Premier később született meg a Cristalnál. Léon Olry-Roederer alkotta meg az 1920-as években a tökéletes egyensúlyt keresve, melynek eléréséhez a korábbi évjáratokból tartalékolt reserve-borokra támaszkodott. A cuvée stílusának a mai napig ez maradt a egyik meghatározó stílusjegye, a Brut Premier pezsgőben 10% körüli reservebort használnak, melyet ráadásul tölgyben érlelnek. Léon Olry-Roederer halála Champagne egyik legsötétebb pillanatában következett be: az I. világháború pusztítása, az orosz forradalom, az amerikai szesztilalom és a gazdasági világválság után a Roederer-ház is csőd közelében állt, óriási eladatlan készletekkel. Özvegye, Camille Olry-Roederer 1933-ban vette át a ház irányítását, s ingatag anyagi helyzetük ellenére sem hagyta ki a lehetőséget, hogy remek új területeket vásároljon, melyek ma meghatározó szerepet játszanak a ház boraiban. Ugyanakkor ösztönös tehetsége volt a marketinghez: például híresen kitűnő versenylovakat tartott, s a győztes futamok után pedig csodás pezsgős partikat rendezett. Nagyszabású ünnepségei új, fiatal közönséghez juttatták el pezsgőjét, s kis idő elteltével újra divatba hozta a Roederert.

„Reims bölcse”

A Roederer mai napig tartó aranykorát Camille unokájának, Jean-Claude Rouzaud-nak köszönheti, aki az ősök nyomán haladva s alapelveiket követve vezette át a pezsgőházat a XXI. századba. A ’70-es évek közepén vette át először a birtok, majd a pincészet irányítását, s első dolga volt visszaadni a Brut Premier méltó rangját, mely akkoriban leginkább azért fogyott, mert 12 palack mellé lehetett egy Cristalt kapni – Jean-Claude Rouzaud-t felháborította, hogy a remek cuvée-t csak kényszerűségből vásárolják. A közeledő ezredfordulóval nem törődve kiárusította a korábbi készleteket (Champagne-ban sokan tartalékoltak 2000-re), s újításokat vezetett be, például 2 helyett 3 éves palackos érlelést. Más meglepő döntéseket is hozott, például 2,5 millió palackban maximalizálta az éves termelést, a Cristal arányát pedig 20%-ra csökkentette a portfólióban – a mennyiség növelése helyett a cuvée de prestige exkluzivitását hangsúlyozva. Elmondása szerint mindig hosszú távon gondolkodott, s meg kell hagyni, számításai rendre be is jöttek, a Roederer ma a legjövedelmezőbb házak közé tartozik Champagne-ban. A champagne-házak vezetőinek azon kisebbségéhez tartozik, akik nem közgazdaságtant, hanem szőlészetet és borászatot tanultak, mégis rendkívül óvatosan és okosan irányította a házat pénzügyileg is, ennek köszönhetően tudta megszerezni a Roederer a Deutz champagne-házat, a borvidéken túlra tekintve a portói Ramos Pintót és több birtokot Bordeaux-ban. Kaliforniában, San Franciscótól északra, az Anderson-völgyben létrehozták a 230 hektáros Roederer Estate birtokot és pezsgőpincészetet, melynek Anderson Valley Brut pezsgője 1988-ban, évjáratos L’Ermitage cuvéeje (1989) pedig 1993-ban debütált. Jean-Claude Rouzaud vezetése alatt, immár 35 éve lett Jean-Baptiste Lécaillon a chef de cave, azaz a pincemester, aki képes volt Jean-Claude Rouzaud nagyra törő elképzeléseit a borászati technológiák nyelvére lefordítani, s kettejük közös munkájának köszönhetően vívta ki a Roederer mai szakmai elismertségét. Jean-Claude Rouzaud néhány éve fiának, Frédéricnek adta át a ház irányítását.

Kriston Orsolya teljes cikke a VinCE Magazin aktuális lapszámában olvasható.

Tags: , , ,

Comments are closed.