A Bécsben élő, de családi szálakkal Vaskereszteshez kötődő Rainer Garger több mint egy évtizede határozta el, hogy ő bizony kiváló kékfrankost fog készíteni, mégpedig a Vashegy magyar oldalán termelt szőlőből. Pedig akkor még vajmi keveset tudott a borkészítés rejtelmeiről, az azonban nem volt titok számára, hogy a hegy osztrák oldalán már akkor nemzetközi hírű vörösborok készültek. Ám azt is tudta, hogy a határ innenső felén tevékenykedő borászok és az általuk készített borok kevésbé ismertek, nemhogy külföldön, de még szűkebb pátriájukban is. Rainer Garger úgy gondolta, változtat ezen a helyzeten.

Az osztrák vállalkozó számára nem volt ismeretlen ez a vidék. Édesapja, aki Vaskeresztesen született, 1956-ban hagyta el az országot. Rainer már Grazban született, s Kremsben nőtt fel. Gyermekként, majd fiatalemberként viszonylag gyakran megfordult Vaskeresztesen a nagyszülőknél és a rokonoknál, ekkor ismerte meg alaposan ezt a vidéket. Megtudta azt is, hogy a Vashegy magyar oldalán különösen kedvezőek a talajviszonyok és az időjárási körülmények a kékfrankos számára. Így jutott végül arra a gondolatra, hogy kékfrankost fog készíteni, mégpedig Vaskeresztesen termelt szőlőből. Az ötletet édesapja is

támogatta.
A projekt kiinduló pontját 2001-ben az jelentette, amikor felesége, Sandra is elkísérte Vaskeresztesre, akit magával ragadott a táj szépsége, valamint férje lelkesedése. A Wanzer-dűlőben szemeltek ki egy déli fekvésű, meredek területet. Ennek nagy része akkor már évtizedek óta parlagon volt. Hatalmas munkával rendbe tették az elhanyagolt területet. Rainer negyvenedik születésnapjára édesapjától is kapott ajándékba szőlőt, s az övé lett a nagymama ültetvénye is. Ma már három dűlőben, több mint négy hektáron termelik a 2003 és 2007 között telepített ültetvényeken a kékfrankost.

Rainer Garger tisztában volt azzal, hogy a különleges minőségű bor elkészítéséhez kevés a lelkesedés, ehhez nélkülözhetetlen a magas színvonalú szakmai segítség, ennek szellemében építette fel a projektet. A szőlőmunkákkal unokatestvérét, a TOP 100 hazai borász között szereplő Garger Imrét bízta meg, borkészítésre pedig Dél-Burgenland egyik legjobb borászát, a Deutsch-Schützen-i Reinhold Krutzlert nyerte meg. Ez nem volt nehéz feladat, mivel a szakember jól ismeri a magyar oldal adottságait, s véleménye szerint itt minden lehetőség adott a kompromisszumok nélküli nagy kékfrankos elkészítésére. A vállalkozásban Rainer Garger feladata az értékesítés és a marketing, valamint a finanszírozás, s minden vitás kérdésben ő mondja ki a végső szót.

Az új ültetvényen 2007-ben volt a szűztermés, amit 2008-ban az első rendes szüret követett. Ez volt a kísérletezés ideje: 2007-ben még rozsdamentes acéltartályban, 2008-ban viszont már – az előző évi tapasztalatok alapján – használt fahordókban érlelték a bort. A 2009-es évjárat már különösen sokat ígérő volt. Kézzel szüretelték a szőlőt, amelyet Deutsch-Schützenben, a Krutzler pincében dolgoztak fel. Tíz napig spontán erjesztették, s három hétig volt héjon. Tizenkilenc hónapig a bor 20 százalékát használt, 80 százalékát pedig 500 literes francia tölgyfa hordóban érlelték. Hogy milyen eredménnyel, az kiderült tavaly decemberben. Ekkor az Ausztriában komoly szaktekintélynek számító Peter Moser, a Falstaff magazin főszerkesztője kóstolta a kékfrankost, aki a 100 pontos rendszerben 92 pontra értékelte a bort. Megállapítása szerint jó az egyensúlya, frissesség, gyümölcsösség és fűszeresség jellemzi. Már most jól iható, de komoly további érési potenciállal rendelkezik.
A bor készítői is elégedettek voltak az eredménnyel, így ez lesz Rainer Garger első kékfrankosa, amellyel az idén a borbarátok széles köre is megismerkedhet. Magnum palackokban hozzák forgalomba, a tervek szerint Magyarországon is. Az összes mennyiség 500 palack. A termelés teljes felfutása esetén 4 ezer palack készül majd az osztrák–magyar kooperációban született kékfrankosból. A névválasztásnál pedig figyelemmel voltak a határon átívelő kapcsolatra, így került a bor címkéjére is a Nádor felirat.
Erős Zoltán írása