VinCE Magazin

Karácsonyi borok a Pannon Bormíves Céhtől



Borajánlatok a cikk második felében!

Szerző: dr. Mészáros Gabriella

Merre is van az előre?

Pannon Karácsony 2013. december 12.

Mintha a nagy budapesti bor-forgatagban egy-egy program indokolatlanul kevesebb sajtó figyelmet kapna, mint mások. Vagy netán a tudatos médiapartnerséggel lenne baj? A Pannon Bormíves Céh tagjainak már tudniuk kellene, hogy sajtó nélkül a legjobb borokat is nehéz is nehéz eladni. A Pannon Borászok karácsonyán igencsak érdemes volt végigkóstolni a Céh tagjainak remek sorozatait.

A Céh másodszor mutatkoznak be Karácsony előtt a Corinthia Grand Hotelben, de évközben   kevesebbet hallunk róluk, mint megérdemelnék. Talán a Pannon Bormustra az egyetlen olyan fórum, ahol rendszeresen szem előtt vannak, de a többi program nyilvánossága még várat magára. Kétségkívül máig érezni Gál Tibor hiányát, aki annak idején megálmodta a Céhet és Heimann Zoltánnal karöltve indultak Európát bevenni. Sok zseniális ötletük adódott akkoriban. Kétségetlen, hogy a kezdeti 12 pincészettel könnyebben lehetett mozogni, de talán a 30 tag koordinálása sem jelent megoldhatatlan feladatot.

Többünk számára feledhetetlen a Frankfurti Könyvvásár idején szervezett bemutatónk, amikor Magyarország volt a díszvendég. Jól felépített megjelenéseink voltak, Esterházy Péter (akkoriban borkollégista) felolvasása éppúgy belefért a programba, mint ültetett kóstoló és gálamenü egy komoly frankfurti „Urak szalonjában”. Volt nagy bemutató a Schloss Vollrads középkori falai között is. Sokan figyeltek akkor a bemutatkozó magyar borászatra, jó volt a céhtagokkal együtt lenni. (Külön írást érdemelne az éjszakai utazás sör után kutatva, egyre lehangolóbb mezei benzinkutak környékén a Szeremley Huba vezette döcögős kisbusszal) Kis buszunkat  a hazaindulás napján még el is vittek a rendőrök, több céhtag útlevelével együtt, gépindulás előtt 3 órával. A gép farkába kapaszkodva jelent meg Heimann, Szeremley, Gál Tibor. Ilyen életrevaló és ütőképes csapat ritkán verődik össze egy helyen, egy irányba menetelve…)

Gál Tibor nyomában a magyar bormarketing sokat küszködött. Kik hagyták magára? No itt van azért Heimann Zoltán és mellette a jelenlegi elöljárók, Jásdi István és Figula Mihály is. Nyitott, intelligens, kommunikatív mindhárom. Nagyobb falat „magyar borral” is elbánnának – talán nem kellene róluk megfeledkezni.

Kétségkívül vannak különbségek a céh tagjai között méretben, stílusban, mentalitásban, de a cél közös. Akár az apa, akár a fia/lánya áll az asztal mögött ma már, másfél évtizednyire a kezdetektől, van mire visszanézni. Lehet keresgetni hibáinkat, de a mérleg egyértelműen pozitív. Bármilyen fiatal generáció lépett színre az elmúlt 6-8 évben, azon járnak, amit a Céh tagjai  le tettek. Az újkori magyar borélet alapkövét ők rakták le. Tiffán Ede, Bock József, Gere Attila, Gere Tamás, Vesztergombi Ferenc, Thummerer Vilmos, Gál Tibor, Szepsy István, Árvay János, Györgykovács Imre, Szőke Mátyás, Szeremley Huba, Légli Ottó, Figuláék és a többiek.  Ha ők a ’90-es évek legelején nem kezdenek el embertelen tempóban építkezni – szőlőben és pincében – nem járnak hetente többször Budapestre, áruval, kóstolót tartani, bemutatókra – ma biztosan nem itt tartunk. direkt és átvitt értelemben, mi is még csak éledeznénk, mint a romániai borászok vagy még azt sem, ahogy látjuk  szunnyadnánk, mint a bolgárok. Vehetnénk persze példát a jóval előttünk járó szlovénekről is, de ne felejtsük el – ők mélységben soha nem tartoztak a szocialista táborhoz, az ő gyökereik a bécsi arisztokráciához kötődnek.

Lehet, hogy a Céh nem elég aktív. Lehet, hogy nem egyformán magas színvonalú minden bor, amit készítenek. Lehet, hogy nem tudták még tökéletesen megfogalmazni minden pincészet filozófiájukat, sok a kényszerpálya, sok a kompromisszum. De a nagy kihívásra tudtak választ adni. Ha nem nehezen értékelhető külhoni oklevelekkel, hanem valós  (és beszerezhetetlen) export statisztikákkal bizonyítanánk sikereinket, talán a sajtó érdeklődése és elismerése is élénkebb lenne.  A tét nagy, a lehetőség sem kevesebb. Remek pincészetek, kitűnő termőhelyek, izgalmas borok és sok világlátott, nyitott fiatal. Jövő? Igen. Egy lehetséges válasz a XXI. sz. elején – a magyar bor számára.

Ízelítő a kóstolt tételekből – a teljesség igénye nélkül

Balla Géza

Furmint 2012 Sziklabor

Behízelgő illat, leheletnyi botritisszel, édes tónussal. Remek egyensúly, nem bonyolult, de nagyon tiszta és szerethető képlet. Finom savak, pici maradékcukor. Használható furmint képet nyújt Arad-hegyaljáról.

Fekete leányka 2011

Ezt a bort már sokszor kóstoltam, minden alkalommal más arcát mutatja. Itt finom hordóhasználatot érzünk, semmi extremitás. És persze száraz – ami ennél a fajtánál külön érdem.

Bolyki János – Meta Théma – Hárslevelű 2011

Ezúttal sokkal határozottabb, kevésbé nőies ez a bor. Jó hordó választás, egyenes ízvonal vezetés, erősebb cserzőhatás jellemzi. Fiatal és gazdag bor, a táj és a fajta  összhangjával.

Bott Frigyes – Rajnai rizling 2012

A határokon túl nem volt annyira nehéz ez az évjárat – Muźla környékén legalábbis kiváló savgerincet találunk, tökéletes egyensúllyal. Aromatikában a bor már közelíti az áhított Rajna-Mosel vidéket, (javasoljuk, közelebb ne menjen) Vegetális és ásványos is egyben.

Figula Mihály – Arácsi Olaszrizling 2012

Az Arácsi és a Sóskút nálam mindig vetekszik az elsőségért, ritkán tudok dönteni. Izgalmas fanyarkás-sós illatával és finom szerkezetével ma az arácsi győzött – ezúttal vetélytárs nélkül. Fiatal még, de kiegyensúlyozott, tiszta és komoly bor.

Jásdi István – Siralomvágó Olaszrizling 2011

Mintaszerű Olaszrizling Csopakról. Focht Géza kedves barátunk 1990-es Berekháti Olaszrizlingjét idézte fel bennem a tisztasága és fűszeresen ásványos ízvilága. Hosszú, telt és komolysága mellett is fürge buja bor.

Györgykovács Imre – Hárslevelű 2011

A szokottnál kissé melegebb illat, édeskés fűszerekkel. Talán kis túlérettség is érezhető volt a borban. Szerkezete kifogástalan, tartása katonás. Gazdag, ízeiben hársmézes és őszibarackos bor.

Furmint 2011

Visszafogottabb, arisztokratikusabb a hárslevelűnél. Optimálisnak tűnő szüreti időpontra vall, somlói illat, sós-ásványos irány. Remek egyensúly, hosszú utóíz. Elegáns, részben gyümölcsös aromatika.

Árvay János – Istenhegy Furmint 2011

Igaz ez a bor más, mint a nagy etalon, a 2003-as – emlékeim szerint az első Istenhegy.  A hordó most jóval kevésbé engedi érvényesülni a fajtát, de így is izgalmas. Jó savak, gazdag ízvilág, nem túldimenzionált.

Szepsy István- Furmint 2012

Még igencsak az elején tart fejlődésének ez a tétel. Nehezebben érnek a 2012-es borok, így ezen sem csodálkozom. Illatban erősen gyümölcsös karakterű, a hordót csak a háttérben venni észre. Egyensúlya kifogástalan, ízeiben gazdag de még kissé rendezetlen.    Érdemes várni vele.

Tokaji Aszú 6 puttonyos 2006

Nagyon szerethető évjárat a 2006-os. Savkaraktere majdhogy vetekszik a finom 1999-essel. Csupa gyümölcs az illata, mellette dohány, leheletnyi muskotályos illatfoszlánnyal. Buja, fűszeres és nagyon hosszantartó. A magas – 250 gr körül – cukortartalom ellenére lendületes, élénk és kimondottan borszerű, nem elixír.

Wille-Baumkauff Márta – Aszú Essencia 2005

Mintha szantálfából készült fűszeres szelencét nyitottunk volna – illata annyira intenzív és komplex. Selymes textúrájú, olajosan gazdag bor, mely édessége ellenére mindvégig bor marad. Aki nektárra vágyik, ne itt keresse.

Gál Tibor – Bikavér superior 2009

Fűszeres, izgalmas illat, kis hordó felhanggal. Jó arányok, élénknek mondható savak. Jó a tannin – s nem túl sok. Hosszú, fűszeres íz, sok feketebogyós gyümölcs jellemzi.

Thummerer Vilmos

Vili Papa cuvée 2006

Azt kívánom magunknak, legalább ilyen éretten ihassuk  többi nagy borunkat. Régi kedves ismerős, de a megunhatatlanból. a cserzőanyag már teljesen besimult az ízébe, telt, elegáns földes-ásványos jegyekben is gazdag. Ha találok belőle még egy palackot, biztosan elteszem Karácsonyra.

Szőke Mátyás – Amerlot 2009

Ezzel a borral először az EU-s elnökségi kóstolón találkoztam. Mindenféle összeállításban néztük a vörösborokat, és bárhogy, bárkivel kóstoltam, mindig ez lett a legjobb. Talán nem is véletlen.  A merlot ezen a picit hűvösebb tájon olyan gyümölcsöket és sima struktúrát ad, amit máshol nemigen. Szinte semmit sem veszített élénkségéből az elmúlt 3 évebn.

Heimann – Franciscus 2009

Az 50% sagrantino ezt az évjáratot kissé markánsabbá tette, de vélhetően ez volt a gazdag szándéka is. Határozott szerkezet, élénk gyümölcsösség jellemzi. Hosszú és tartós, kiváló tétel fejlődésének még mindig az elején.

Takler Ferenc – Regnum cuvée 2007

Ezt a tételt is idén volt érdemes elővenni. Érett, meleg illata komoly mélységről árulkodik. Földes, nedves avaros, erdei gombás, dohányos. Tanninja már beépült, a magasabb alkohol csak a puha „vég” szintjén érezhető. Hosszú és tartalmas.

 

Jekl Béla – Syrah Prémium 2011

Azt hiszem az egyik legizgalmasabb syrah, amit itthon ittam. Illata egyáltalán nem a meleg évjáratról, hanem sokkal inkább egy határozott, finoman hűvös feketeribizlis-borsos vonulatról szól. Simasága és remek szerkezete egy Côte-Rôtie élménnyel vetekszik.

Kadarka Prémium 2009

Alapvetően hadakozom a túlérett kadarka ellen, de itt megadtam magam. Ez az a pont, amikor – ha a bornak egyénisége van – teljesen mindegy, mit írnak elő az íratlan szabályok. Fűszeres, jó savakkal, hosszú utóízzel, leheletnyi édességgel a végén.

Pók Tamás – Pajdos 2009

Zárkózottabb illat, kevés gyümölcs több ásványosság. Kóstolva hangsúlya elöl van.   Szinte egy selymes gömböc tölti be a szánkat. Játékos, sima, izgalmas és nagyon tartós. Csupa gyümölcs, finom cserzőanyaggal – éppen hogy. Nagyon tetszetős.

Lőrincz György – Mythos 2009

Komoly alapanyag, illatában tele kerti fűszerekkel. Furcsa, hogy egy ekkora bor ilyen barátságos illattal illegesse magát. Számomra kedves kombináció. Ízében vastag, jó szerkezetű bor, finom savakkal, nem kevés tanninnal. Nagyon fiatal még.

Vesztergombi Ferenc – Csaba cuvée 2011

Az ilyen borokra szoktuk mondani: aztaaaa…Nagyon összetett az illata, fekete bogyosók, föld, édeskés fűszerek – a gyenge pörkölésű hordók karakterét messze elkerülve. Elegáns, komplex, kiváló adottságokkal ahhoz, hogy igazi nagy bor legyen belőle. Hány év múlva  – nehéz megmondanom.

Vida Péter – La Vida Merlot 2011

Ebben az évjáratban a fajtának csak a markánsabb oldala mutatkozik be. Semmi málna, annál több föld és ásványosság. Gazdag, tetszetős illat, szájban is jó arányok. A hordó is sokkal finomabb a szokásosnál. Nagyon hosszú és tartalmas. Fiatal, de komoly ígéret.

Tiffán Ede – Elysium 2008

Nem olyan régen kóstoltuk azt a nagyon sűrű merlot-t az Ördögárokból. Akkor több lehetősége volt levegőzni – ami egy ekkora bornál elengedhetetlen. Az évjárat finom savakat adott, még a legnagyobb vörösöknek is. A pincészet boraira jellemző szigorú karakter itt nem érezhető. Nagy bor, nagy potenciállal.

Eszterbauer János – Mesterünk (cabernet franc – merlot) 2009

Ez a házasítás a szekszárdi dombokon komoly erényeket mutat.   Ha a merlot hajlamos lenne egy kis pajkos túlérésre, a cabernet franc helyre tenné. Ettől lesz a bor kiegyensúlyozott, komoly tartású, ám egyúttal szerethető is.

Gere Attila

Kopar 2009

A 2008-as évjárathoz viszonyítva ez a tétel most kicsit krémesebb, vastagabb, mint elődje. Több időre is lesz szüksége, még nagyon fiatal. Arányai kitűnőek, cserzőanyaga nem túlzó. Földes, erdei avaros jegyei szép sav-keretbe illeszkednek.

Solus 2008

Ezt a bort is két hete kóstoltuk – akkor  az est egyik legszebbje lett, a nagynak mondott 2003-ast is megelőzve. Szépsége élénk savaiban és jelentős gyümölcsösségében rejlik. Sok levegővel igazán gazdaggá válik. Elegáns merlot, a gyümölcsös, komplex fajtából.

Bock József – Capella Cuvée 2008

Ilyen vastag borokat ritkán tudok ilyen fiatalon szeretni. A Capella most mégis tud valamit, amit más  Bock borok csak jóval később szoktak felmutatni. Cizellált és mély ízvilág,  magas szinten megvalósuló egyensúllyal. Hosszú, telt, komplex ízélmény.

 

 

Comments are closed.