VinCE Magazin

VinCE Budapest-ráhangoló: 11 vitaindító kérdés kóstoláshoz



Kezdőknek valahol el kell kezdeni, haladóknak pedig néha nem árt átvenni a borkóstolás alapjait, különösen ha a gyakorlásra olyan kézenfekvő és kellemes lehetőség adódik, mint az 5. VinCE Budapest Wine Show. Különleges „alapozó tanfolyamunk” egy korábbi VinCE Magazin lapszámban jelent meg. Elmélkedjünk ismét a borkóstolás gyakran felmerülő kérdésein, és találjuk meg saját válaszainkat!

Bíbor vagy magenta? 

A bor kóstolását, értékelését és leírását mindig a szín meghatározásával kezdjük. Vajon miért? Befolyásolja a bor élvezeti értékét a színe? Mi a teendő, ha történetesen kifejezetten taszító, rozsdabarnában játszó lötty pörög a poharunkban, öntsük ki csuklóból? Dehogy, lehet, hogy egy mesés portóival van dolgunk! Akkor hát nem mindegy a szín? Tulajdonképpen mindegy, a szép szín nem feltétlen jelent jó bort és fordítva, viszont a szín sokat elárul. A fehérbornál a zöldes, a vörösbornál pedig a lilás árnyalat (bíbor) utal a bor fiatal korára. A fehérbor sötét árnyalata érettségre utal, gondoljunk csak a régi típusú tokajikra, ahol a hordóban hagytak helyet a levegőnek, így a borok oxidáltabbak lettek – amit már barnás színükről is könnyen meg tudunk tippelni. Vörösboroknál a barnás árnyalat ugyancsak a korra utal.
A szín magában is megérhet egy mesét, a friss, korai fogyasztásra szánt borok például kevésbé összetettek, ezért szegény rozék kompenzálnak, százféle rózsaszínben ragyognak, hogy legalább a színükről lehessen értekezni. Aki visszaemlékszik Elizabeth Gabay MW előadására (VinCE Budapest 2010), az tudja, hogy manapság a szakértők a hússzín és hagymahéjszín kellemetlen asszociációit kerülendő inkább gyümölcsszíneket emlegetnek, például málnaszínt vagy barackszínt. És miért ne emlegessünk magentát egy élénk rózsaszín rozé láttán? Nyugodtan, bár a szakértők azért használnak egyszerűbb kifejezéseket, hogy közérthetőek legyenek. Nem véletlen, hogy a londoni Wine and Spirit Education Trust által kidolgozott értékelési rendszerben a fehérborok leírására mindössze a citrom, a szalma, az arany, a borostyán és a barna szavakat használják.

Hatvanadik születésnapját ünnepli a Master of Wine Intézet!

Elizabeth Gabay MW idén ismét előad a VinCE Budapest boreseményen a Master of Wine Intézet 60. születésnapja alkalmából. Szombaton 11.30-tól ő tartja a 10 Master of Wine, 10 bor, 10 évjárat Mesterkurzust, amelyen további kilenc borjedivel és az ő kedvenc boraikkal ismerkedhetnek meg az érdeklődők. És hogy kik lesznek a borszakértő nagyágyúk? Jane Masters, Carolne Gilby, Matthew Stubbs, Clive Coates, Frank Roeder, Cees van Casteren, Josef Schuller, Christy Canterbury, Anne McHale.

Köpni vagy nem köpni?

Időnként felbukkannak elszánt borszakértők a fesztivál forgatagában – onnan lehet megismerni őket, hogy saját köpőcsészéjükkel közlekednek. Mielőtt megvetnénk őket, gondoljunk bele: ha szakmájuk okán számos bort kell egy nap végigkóstolni, netán azokról üzleti döntést is hozni, érthető, hogy józanul szeretnék megtenni. Egy korty itt, egy korty ott pedig szépen lassan, de biztosan alkoholos befolyásoltságot eredményez. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a bort ivásra és nem kiköpésre szánták, így maradéktalanul csak úgy élvezhetjük, ha le is nyeljük. Az alkoholérzet tökéletesen csak lenyelve észlelhetjük. Akkor a borszakértők a kiköpés miatt nem is értékelhetnek egy bort tökéletesen? Nem, sőt a teszteken arra sincs mód, hogy különféle ételekkel kóstoljuk össze a borokat. Mivel azonban a szakértők a teszteken minden bort egyformán kiköpnek, minden bor egyforma eséllyel indul. A legtöbb szakértő azonban élvezi is a borokat, és egy borvacsorán ők sem köpködnek.
Ha már zsong a fejünk, és nem tudunk odafigyelni, akkor pihenjünk, igyunk vizet, együnk valamit. Ha ez sem segít, ideje hazaindulni…

Szőlőfajta kontra terület

Most a terület vagy a szőlőfajta a fontos? Hogy van az, hogy egyes borokon falunevek vagy birtoknevek vannak, de a szőlőfajta nevét sehol sem találjuk, máshol meg éppen a szőlőfajta van kiemelve? A franciákra jellemző leginkább, hogy a fajtát nem közlik – azt szerintük illik tudni –, az ausztrálok viszont feltétlen kiírják a fajtát. Mégsem az újvilág-óvilág határ mentén válik szét a gyakorlat, hiszen mi is az óvilághoz tartoznánk, a szőlőfajta mégis hangsúlyos a hazai címkéken.

Maestral – Horvát borok
Maestral standjánál horvát borokat kóstolhatunk, ráadásul a VinCE Bár ingyenes kurzusain pénteken Dalmácia vörösboraival, szombaton pedig az isztriai Kozlovic Pincészettel is megismerkedhetnek az érdeklődők.

A nagy név garancia?

Általában igen, hiszen a nagy név nem véletlenül nagy. Hosszú távon csak az a pincészet lehet sikeres és nagy hírű, amelyiknél a minőség a legfontosabb. És miért ragyog néhány név még a többieknél is fényesebben? Annak is oka van, Bordeaux esetében például az 1855-ös klasszifikáció a kulcs – ekkor a különböző minőségű birtokokat kategóriákba sorolták, a minőségi piramis csúcsán azóta az 5 premier cru áll. „Premiers des Premiers”, vagyis ők az elsők az elsők között. Egyikük a Lafite Rothschild.

Heinemann Terasz

A Heinemann Testvérek Kft.-t számos világhírű szeszesital gyártó megtisztelte bizalmával. A VinCE boreseményre természetesen ők is borokkal érkeznek. A következő borászatok tételeit kóstolhatjuk: Masi, Veneto, Olaszország; Laroche, Chablis, Franciaország; Lafite Rothschild, Bordeaux, Franciaország; Cecchi, Toscana, Olaszország; Bodegas Faustino, Rioja, Spanyolország; Villa Maria, Marlborough, Új-Zéland; Zonin, Veneto, Olaszország; E&J Gallo, California, USA; Royal Oporto, Douro, Portugália; Codorníu, Penedés, Spanyolország; Cono Sur, Central Valley, Chile; Finca Flichman, Mendoza, Argentína; Peter Lehmann, Barossa, Ausztrália; Sogrape Vinhos, Portugália.

Hungarikumok vagy nemzetközi fajták

A hozzánk érkező külföldiek általában csak az itt honos szőlőfajtákra kíváncsiak, azt mondják, chardonnay-t bárhol ihatnak. Sok magyar borász tiszteli és becsüli is az örökségül kapott helyi fajtákat, mások viszont éppen abban látják termőföldünk előnyét, hogy megmutathatják, egy ismert nemzetközi fajta mire képes, ha magyar föld táplálja. Korlátoltság lenne azt állítani, hogy csak az egyik vagy a másik filozófia helytálló, a lényeg, hogy a filozófia mögött legyen jó alapanyag és tudás.

Garamvári Pincészet
Garamvári Vencel elnyerte már az Év borásza és az Év pincészete díjat, készít pezsgőt és csendes bort, használ nemzetközi és hungarikum fajtákat is. Külön izgalmas a hagyományos champagne-i módszerrel készült pezsgőit kóstolni: van köztük champagne-i fajtákból készült tétel, de készített magyar fajtából is pezsgőt, méghozzá Mádon termett hárslevelűből. A fajta jegyei mellett a 18 hónapig tartó seprőn érlelés finom jegyei is érződnek a pezsgőben. 

Kékszőlőből vörösbor, fehérszőlőből fehérbor 

A rozé pedig rózsaszínből? Ez a tézis egy kóstolón hangzott el, és alkotója komolyan is gondolta. Tulajdonképpen nem is mondott butaságot, ha a szürkebarát rózsaszínes bogyóira gondolunk, amelyből egyes olasz területeken, de néhol nálunk is készítenek pinkes árnyalatú bort. De még a kékszőlőből vörös szabály alól is van kivétel, a svájci Ticinóban például gyakori a fehér merlot, a blanc de noir pezsgő pinot noirból és pinot meunier-ből készült fehér pezsgő, múlt havi tesztünk legjobb ár-érték arányú bora pedig egy fehér mavrud volt.

Barrique vagy nem barrique? 

Manapság a hordó a mumus, a megkövezendő rossz, pedig pár évvel ezelőtt még azt tartották értékesnek (főleg a még borműveltségük elején járó borivók), amelyik borból „kikönyökölt” a fásság. Nyilván a hordóellenes trend is lecseng egyszer, és marad az egészséges hozzáállás, hiszen a hordós érlelés bizonyos boroknak jól áll, a kulcsszó a harmónia, azaz mennyire simulnak bele a hordós jegyek a borba, mennyire „integrált a fásság”.

Kis pince vagy nagy pincészet? 

A kézműves kisbirtokok, hobbiborászatok hívei gyakorta bírálják a nagyobb borászatok borait, mondván, azok nem egyediek és különlegesek, nem viselik magukon a terroir jegyeit. Ugyan lehet igazság az állításban, de fordítsuk meg a dolgot: nagy tételben jót csinálni vajon könnyebb? Aligha. Míg egy kisbirtoknak azzal kell megküzdenie, hogy gyakran nincsenek nagy marketingkeretek, a borász lát el minden pozíciót, és a kis mennyiség miatt nem költséghatékony a termelés, addig egy nagy pincészetnél éppen a lépték jelenti a kihívást: lehet, hogy egy borból milliós palackszám készül, mégis mindegyik palacknak ugyanazt a minőséget kell nyújtania, hiszen a vásárló mindegyikben a megszokott zamatot keresi. Lehet, hogy külföldiek sora azon a palackon keresztül pillant először a magyar borok világába, a felelősség tehát óriási.

Szent István Korona standja

A borokat ismerő és kedvelő fogyasztókat megcélozva a Hungaricumok mellett jól ismert, népszerű világfajták borait is tartalmazza az ország borászatát jellemzően sokszínű pénztárcabarát termékcsalád. A kiváló minőségű fehérborairól ismert Etyek-Budai borvidékről származó borok üde gyümölcsössége mellett megjelenik az ország különleges mediterrán jellege is a Szekszárdi borvidékről származó Kadarkával és Merlot-val.

 

Szingli vagy házas 

Nagyszerű érzés, amikor beleszagolunk egy borba, aztán kortyolunk egyet, gondolkodunk – csukott szemmel, hogy növeljük a drámai hatást –, majd megszólalunk: „ez alighanem pinot noir.” „Honnan tudtad?” – záporoznak az elismerések. A borásznak ugyanúgy öröm és dicsőség egy fajtából a legjobbat kihozni, lehetőleg úgy, hogy a fajtajelleg megmaradjon, viszont a terület egyedisége is érződjön. Egy házasítás ehhez képest az ápol és eltakar módszer lenne? Hiszen a borász ellensúlyozhatja egy fajta gyengeségét, ha egy másik fajtát ad hozzá. Könnyebb lehet „kikeverni” egy jó bort, ha több szőlőből válogathatunk, hiszen nem baj, ha az egyiknek alacsony a tannintartalma, majd a másik megsegíti? Túlzás lenne így leegyszerűsíteni a házasítás művészetét, hiszen igazi méregkeverésről van szó, ami gyakran csapatmunkában folyik, és számtalan kóstolással, döntések sorozatával jár.

Gere Tamás Pincészete
A villányi birtok készít fajtaborokat, de a házasításban is jók. Híres boruk az A Cuvée, amelyhez 2000-ben szüretelték a szőlőt, s 2008-ban, a pincészet 20 éves születésnapja alkalmából került piacra a bordeaux-i házasítás, azaz cabernet sauvignon, cabernet franc és merlot a Kopár- és a Várerdő-dűlőkből.

Buborék – egyszerűen finom 

Bár összehasonlíthatatlan élmény egy pohár igazi champagne illata, azokra a napokra is gondolnunk kell, amikor éppen nem tudunk súlyos tízezreket áldozni egy pezsgőre. Szerencsére gondolnak a borászok is, ahogy például a fent említett Gere Tamásék. Ugyan nem találjuk a hagyományos erjesztésű pezsgő kifinomult érleltségét, de kárpótol az üdeség, könnyedség és a virágos hangulat.

VinCE mesterkurzusok és workshopok

Bár a legnépszerűbb kurzusokra (Moët & Chandon Champagne, Burgundi Mesterkurzus) hetekkel ezelőtt beteltek a helyek, még van egy-egy olyan „buborékos” kóstoló, amire a helyszínen, a Corinthia Hotel Budapestben is lehet jegyet váltani, ilyen az orosz Abrao Durso Mesterkurzus és a spanyol cavákat bemutató Freixenet Workshop.

Vertikális és horizontális kóstoló

Mit jelentenek ezek a kifejezések? Semmiképpen sem azt, hogy a kóstoló során az ember egy darabig vertikális pozícióban helyezkedik el, de ha nagyon alapos, egyszer csak elérkezik a horizontális pozíció ideje… A vertikális kóstoló egyazon bor (fajta vagy márka) kóstolása több évjáratból, a horizontális pedig egy évjárat kóstolása különféle borokkal.

Bock Pincészet
Horizontális kóstolót bármelyik standon bonyolíthatunk, vertikálisra viszont kevesebb lehetőség adódik. Bock József volt az első, aki 20 év terméséből tartott vertikális kóstolót. Az esemény minden résztvevőnek emlékezetes volt, főleg mert a borok legtöbbje az évek múltával is nagyszerű volt. Érdemes felkeresni a Bock-standot, biztosan mutatnak pár régebbi tételt is az ínyenceknek – ha pedig összehasonlíthatjuk a bor legújabb évjáratával, sokat tanulhatunk az egyes évjáratok borokra gyakorolt hatásáról.

Tags: , ,

Comments are closed.