Születésnapra érkeztünk – az inkább télre, mint tavaszra hasonlító márciusban – a Zizibe. Vitathatatlanul jó a névválasztás, ahogy az enteriőr kialakítása is gondos, a trendi szó talán a legjobb, amit használhatunk a bár egészére. A falak tele champagne-palackokkal, sugallván, hogy van itt buborékos kínálat bőven, sőt külön pezsgőlap is, ahol finomabbnál finomabb pezsgőkoktélok színesíthetik délutánjainkat. Champagne, cava, prosecco és hazai pezsgők – van itt minden, igaz, az italok többsége – és a champagne-ok mindegyike – csak palackkal rendelhető. Mivel társaságunk nagy buborékrajongó, és még születésnapot is ünneplünk, rögtön egy elzászi crémant-nal szerettünk volna kezdeni, de gyorsan kiderült, hogy sajnos ez a tétel még nem érkezett meg, ahogyan az a cava sem, amire kíváncsiak lettünk volna. ZiziPincérünk gyorsan oltotta szomjunkat egy ajándék hazai pezsgővel, s így szinte mosolygósan vágtunk bele az étlap tanulmányozásába – de csak szinte, mert ha felszolgálónk, vagy a probléma kapcsán előkerülő kollégája csak kicsit konyítana a borokhoz, akkor az első két, meg nem valósult brut méthode traditionnelle választásunk után nem ajánlott volna sec tankpezsgőt. Négyesfogatunk grafikában jártas szakembere azonnal megszakértette az étlapdesignt: „nagyon elegáns, manapság népszerű betűtípusokkal és tervezéssel állunk szemben, bár a fényes étlapot kissé nehéz olvasni, pláne a lámpa alatt”. Kiszúrtunk néhány hibát az ét- és borlapon, de sebaj, nyitás után két héttel, a hivatalos megnyitó előtt talán ez nem akkora bűn. Biztosan olvasták Guy Kawasaki manapság sokat idézett közgazdász tézisét arról, hogy nem baj, ha egy vállalkozás nincs kész, ne várjunk, mert kész sosem lesz. Nos, a Zizi nyomtatott anyagai kapcsán valóban nem törekedtek tökéletességre – és itt talán kissé finoman is fogalmaztunk…Zizi háromA tapaskínálat lenyűgöző halak és tengeri herkentyűk terén, jól állnak sonkával, kagylókkal és zöldséggel, szósszal is, főleg spanyol (nevű) alapanyagokból, de arra a kérdésünkre, hogy mindezt honnan szerzik be, felszolgálóink már nem tudtak válaszolni.
Azt a tervet eszeltük ki, hogy mindenki választ az első oldalról, a másodikról és a harmadikról is egy-egy fogást, majd kisorsoljuk, hogy kinek kell még desszertet is rendelni, hogy megmentse a csapat becsületét. Nos, a túltelítettség kínjait nem kellett átélnünk a fejenként 3-4 tapas után, viszont a vörösborunkhoz rendelnünk kellett még egy kör harapnivalót, főleg húsos ételeket. Én egy sonka–sajt válogatást kértem olívabogyóval, ami ugyan nem volt az étlapon, de készségesen összeállítottak egyet kérésem szerint. Vékony, puha illatos sonkaszeleteket kaptam márványsajttal és óriás olívával – egyszerű étel, de nagyon sokáig eléldegélnék ezen, mediterrán hangulatban.
A pontos fogásokat a terjedelem miatt nem is lehet felsorolni, hiszen nagyjából lefedtük az egész étlapot, és hamar kiderült, hogy az ugyan nem olcsó, de annál finomabb falatkák profin elkészített, jól megkomponált, modern kiszerelésben érkeztek, hol ribizlivel díszítve, hol sóval a fagylalton, de a kis furfang sehol sem volt idegen a kompozíciótól. Ettünk fekete kagylót, kecskesajtot, bébipolipot, darált bárányhúsból készült húsgolyót, lazacdarabkákkal púpozott bagettet és sok egyebet. Összességében minden friss, jól elkészített és finom volt – ahogy azt egy bisztrótól elvárjuk. Ha ez a minőség az ételek terén megmarad, és felzárkózik hozzá a felszolgálók szaktudása, a bár még nagy sikereket érhet el. Az étlapon egyébként a kevésbé vállalkozó szelleműek a spanyol étkek helyett magyaros ízeket is találnak.Zizi kettőA szerviz gördülékeny volt, a feleslegessé vált tányérokat sietve eltakarították, ügyeltek az asztalunk folyamatos rendezettségére.
Még pár szó a borlapról: nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy tartanak viognier-t is, az egyik kedvenc szőlőfajtám borát, gyorsan kértünk is belőle egy-egy pohárral, majd egy üveg spanyol cabernet sauvignonnal folytattuk – mégis csak születésnapot ünneplünk egy tapasbárban – Prioratból, Priorato spanyolul, igaz a borlapon „Prioretto” volt…
Összességében az látszik a borlapon – és itt Duchemin legrosszabb mája kerül elő –, hogy a felületes borértő számára ismert nevek villannak fel akár a szőlőfajta, akár a borvidék, akár a pincészet kapcsán, talán kicsit arra is apellálva, hogy este, mikor majd szól a zene, és kevésbé megfontoltan döntenek a vendégek, akkor a valóban nagyszerű Rioja borvidék vagy a tényleg kiváló Lan pincészet neve lesz a meghatározó. Hogy a bor az egyik legalacsonyabb kategória, a fiatal crianza, azt meg úgysem tudja senki. Az ár alapján legalábbis nem fog feltűnni…

Zizi Bubbles & Tapas Bar
1051 Budapest, Hercegprímás u. 12.
www.zizibar.hu

A cikk 2013. áprilisában, az étterem megnyitása után nem sokkal jelent meg a VinCE Magazinban.