Előbb értetlenséget váltott ki, később azonban kisebb vihart kavart a hazai top borászok és
Az Év Bortermelője díj alapítói között, hogy az elismerést idén Gálné Dignisz Éva kapta. Van, akit a jelölés és a választás folyamata irritál, mások a díj devalválódására panaszkodnak. A VinCE igyekszik feltérképezni a törésvonalakat, de nem kíván állást foglalni az ügyben.

„Eddig is rossz volt a rendszer, de a végeredménnyel lehetett azonosulni. Mindenki azt hitte, Heimann Zolinak áll a zászló. Ha ő fut be, akkor is morgolódtunk volna, hogy furcsa a jelölés, de lecsillapodtunk volna, hogy a dolgok mégis csak a helyükre kerültek” – nyilatkozta a VinCE által megkérdezett tucatnyi borász és borakadémikus. Többségük ehhez még azt is hozzátette, erről nem a díjazott Gálné Dignisz Éva tehet, elvégre a díjakat soha nem kapják, hanem adják, így „ha Kossuth-díjat adnának nekem, természetesen elfogadnám.”

CsD

Illusztráció: Csordás Dániel

Törésvonalak

Gere Attila (Az Év Bortermelője 1994-ben) is erős kritikával fogadta a döntést. A VinCE kérdésére elmondta, felvetéseivel egy 2013 decemberi találkozón szinte minden korábbi év díjazottja egyetértett. Ahogyan azzal is, valami nagyon nem jól működik a rendszerben, ha a gyakorlatilag életműdíjnak számító kitüntetés jelöltjei között fiatal, alig néhány éve a szakmában dolgozó borász is szerepelhet.
A villányi bortermelő nyilvánvalóan Borbély Tamásra célzott (akit, mint mondta, egyébként tisztel és becsül) – Borbély már nem először került fel a jelöltek listájára. Tény, több balatoni hegybíró is úgy nyilatkozott lapunknak, hogy azért szavaztak Borbélyra, mert „ő a mi kutyánk kölyke”, s még ha lett volna is nála érdemesebb jelöltjük, mivel a badacsonyi borász az előző években már bekerült a jelöltek közé, megbeszélték, ő lehet a legesélyesebb a balatoniak közül a díjra, így őt támogatták. A VinCE-nek más, a szisztémát jól ismerő szakértők azt vetették fel, van egy „budapesti lobbi”, amelyik hajlamos az akadémián belül együtt szavazni.

A törésvonalakra egyébként jól jellemző, hogy a kívülről időnként egységes arculatot mutató borászok között néha késhegyig menő, és nem is csupán elvi viták mennek. Néhány éve például az akadémikusok megpróbálták szabályozni, ki hívhatja magát borásznak. A puristák szerint csak a felsőfokú borász végzettségű emberek írhatnák rá a névjegyükre ezt a foglalkozást, amivel automatikusan kizárnák a szakmából a legnagyobb tekintélyű borászokat, például az erdész végzettségű Gere Attilát vagy a műszaki háttérrel nemzetközi hírű borokat termelő Bock Józsefet vagy a szintén villányi Gere Tamást.

zzEljött a megfizethető borok ideje

Morális probléma van azzal, ha olyan borászok bírálják a rendszert vagy a mostani nyertest, akik elfogadták ezt a szisztémát, és ugyanennek a rendszernek köszönhetik a saját díjukat” – fejti ki véleményét Zilai Zoltán, a Magyar Bor Akadémia főtitkára. Zilai szerint a választási rend 20 éve változatlan, legfeljebb a jelölést tevők köre lett szélesebb: tavaly már 20 ezer címre küldték ki a jelölői felkérést – igaz, mindössze 750-en válaszoltak. (Más kérdés, hogy számtalan olyan szakember marad ki a megkérdezettek közül, akik már évtizedek óta dolgoznak a magyar bor ügyéért, például Kató András nemzetközi borakadémikus sincs a listán, aki tavaly év végéig a Vinum Praemium Alapítvány kuratóriumának elnökeként tett javaslatot a Borászok Borásza díj jelöltjeire.) A főtitkár úgy véli, sokan azért elégedetlenek, mert afféle borversenynek tekintik a díjat, és csak azt tartanák méltónak, aki különleges borokkal kápráztatja el a szakmát. Ezzel szemben – mondta el Zilai a VinCE-nek – Gálné Dignisz Éva éppen az elmúlt 10 év legdinamikusabban fejlődő kategóriájában, a rozék között alkotott nagyot, sőt világszínvonalút.

A hivatalos indoklás szerint is „zamatos, nagyszerűen egyszerű, hétköznapi, megfizethető” borok készülnek Szigetcsépen, ráadásul a Kunsági borvidéken az adottságok miatt sokkal nehezebb tartalmas, értékes, igazán jó borokat készíteni. Éppen ezért jött el az ideje annak, hogy idén egy olyan borászt is kitüntessenek, aki a Kunságban készít megfizethető és jó borokat, amelyek „könnyen érthetőek” és „üdék”. Zilai főtitkár szerint furcsa lenne, ha az eredményes rozékészítő borászokat kizárnák a versenyből, ráadásul, mint mondta, az sem igaz, hogy ne ismerné Évát a szakma, mivel díjnyertes borai hónapról hónapra szerepelnek a bormagazinokban (a VinCE Magazin 2012-es rozétesztjén is dobogós lett a Gál rozé – a szerk.). Zilai egyébként tagadja, hogy volna budapesti lobbi, szerinte a Magyar Bor Akadémiára nem jellemző a klikkesedés, még kemény mag sincs a tiszteletbeli és örökös tagokkal együtt nagyjából 150 fős grémiumban.

Változó borvilág
GDÉ

„Változik Az Év Bortermelője díj, de hát a világ is változik” – jegyezte meg lapunk kérdésére lakonikusan Malya Ernő etyek–budai borász, Gálné Dignisz Éva korábbi tanára és főnöke, 2002-ben Az Év Bortermelője. A szakember szerint két táborra szakadt a magyar borászat: „vannak, akik a külföldi nagy borokat utánozzák” (sic), és vannak, akik a saját útjukat keresik. Egy másik megközelítésben „sok borász fogyasztásra, míg mások kóstolásra, »csámcsogásra« készítenek bort”. Malya Ernő nem tartja szégyennek, ha rossz évjáratban kihasználják a törvény adta lehetőségeket, és például tompítják a savakat.

A másik oldalon viszont sokan tiltják, hogy hozzányúljanak borhoz. A borász felelevenítette, hogy 12 évvel ezelőtt az ő díját is sokan támadták, azzal vádolták, hogy mivel egy nagy pincészetnél, a Nyakasnál dolgozott, nincs saját bora. Mindenesetre indokoltnak tartja Gálné Dignisz Éva elismerését, mint mondta, saját törzsközönsége van, és a rozéit nagyon sokan szeretik. Habár 2002-ben a Malya Ernő által készített Sauvignon Blanc Londonban elképesztő sikert aratott, akadt olyan korábbi díjazott, aki tüntetőleg nem ment el a díjátadó ünnepségére.

Akár az újrázás is lehetséges!


„Engem is megtámadtak, amikor 1999-ben Az Év Bortermelője lettem” – állítja Kamocsay Ákos, ászár–neszmélyi borász. Akkoriban a szavazatszámlálással kapcsolatban elégedetlenkedtek némelyek, ámbár a háttérben az húzódhatott meg, hogy ő sem családi vállalkozás élén, hanem a Hilltop főborászaként, nagyüzemi szakemberként részesült az elismerésben. Más kérdés, hogy a díj akkori kiírása szerint olyanok voltak érdemesek a megtisztelő címre, akiknek a tevékenysége az egész szakmára hatással volt. Márpedig tagadhatatlan, előfordult, hogy még a brit The Sunday Times is a könnyű borok kategóriájának fejedelmévé választotta Kamocsayt. A Hilltop főborásza a technológiai tudás elterjesztésével, és jó, megbízható minőségű borok rendületlen készítésével az egész ország borászatára hatással volt. Ezt Zilai főtitkár is megerősíti, szerinte „Kamocsay Ákos visszahelyezte Magyarországot a bortermelők térképére”. Abban mindketten egyetértenek, ideje lenne, hogy egy korábbi díjazott újra nyerjen, mivel ezt nem tiltja a szabályzat – csak annyi a korlátozás, hogy öt éven belül nem adható még egyszer a díj ugyanannak a borásznak. S habár Kamocsay megvédte Gálné Dignisz Éva jelölését, akadt olyan jelölt, akinek hiányolta az érdemeit.

OLYMPUS DIGITAL CAMERASzámít a szerethetőség


A problémák jelentős része azzal magyarázható, hogy szinte mindenki a saját ízlésének megfelelő kritériumokat hangsúlyozza. Annak idején tényleg családi pincék kapták a díjat, így érthető, ha a családi pincék tulajdonosai árulást kiáltanak, ha nagyüzemi borászt tüntetnek ki. Valóban országos hatású borászati tevékenységeket ismertek el sokáig, és e tekintetben méltán húzza össze a szemöldökét Gere Attila vagy más elismert borász, ha olyan jelöltről, esetleg díjazottról hall, akinek még soha, sehol nem futott össze a borával. Mások az életművel vagy annak hiányával érvelnek: lehet-e az év bortermelője az, aki még nem tett le az asztalra 10–15 éves sorozatokat, amelyeket végigkóstolva egyetlen „gyenge láncszemet” sem lehetne találni?

Az évek során azonban változott a kritériumrendszer. A jelenlegi szabályzatban már csak az szerepel, hogy a hivatalosan Az Év Bortermelője Magyarországon elnevezésű díjra az érdemes, aki az elég tágan értelmezhető megfogalmazás szerint „éveken át tartó, kiemelkedő teljesítményt” nyújt, de „az állandó kiváló minőségen kívül számítanak a borversenyen elért eredmények, a marketing, a külcsín és a belbecs, a szerethetőség, a borászat iránt keltett szimpátia és nem utolsósorban a borász személye”. A már idézett Zilai főtitkár éppen erre hivatkozva védte meg Bolyki János jelöltségét, mondván, a fiatal egri borász zseniális marketinggel növelte egyébként jó borai ismertségét.

Megosztott borásztársadalom


„Szorgalmas, tehetséges és jó borász Gálné Dignisz Éva, kellemes, jó ízű borai vannak, pláne arról a homokos területről” – áll ki a szigetcsépi borász mellett Garamvári Vencel, aki 2006-ban lett Az Év Bortermelője.
A balatonboglári borász szerint a borásztársadalom elitjét tömörítő Magyar Bor Akadémia úgy dönt, ahogy akar. Azt készséggel elismeri, hogy Éva nem olyan kézműves borász, aki egyenként megfontolja minden egyes szőlőszem sorsát – de nem is erre találták ki a díjat – mondja Garamvári, aki szerint a könnyed, reduktív borok ugyanolyan értékesek, mint a zászlósborok. Garamvári úgy gondolja, a villányi sztárborászok a Kunságon nem tudnának olyan nagy tételekkel előrukkolni. „Más kérdés – nyilatkozott a VinCE-nek egy neve elhallgatását kérő korábbi díjazott –, hogy nem lehet összehasonlítani a Mercedest a Zsigulival, vagyis korántsem biztos, hogy a könnyed, technológiai borokat kellene elismerni, ha már hagyománya van annak, hogy az igazán nagy borok készítői kapják a díjat.” Ezzel kapcsolatban viszont Garamvári Vencel meggyőződéssel vallja, hogy Szigetcsépen a maximumot hozzák ki a növényből, méghozzá komoly szőlészeti és borászati munkával. Szerinte „aki a reduktív borokat leszólja, nem tudja, miről beszél. Egy szép reduktív bor legalább olyan kihívás, mintha egy villányi cabernet sauvignont bedugnának tíz évre a hordóba”. Az ilyen és ehhez hasonló megállapítások a VinCE által megkérdezett szakértők szerint a mai napig megosztják a hazai borásztársadalmat.

heimann_kepNem akarunk háborút! 


„Nem akarunk senkit megsérteni, de nem jó az a rendszer, amelyikben Heimann Zoltán, Demeter Zoltán vagy Jásdi István még nem lett az év bortermelője” – fejti ki a véleményét Rohály Gábor, a Bor Akadémia egyik alapítója, a Hét Borbírák Rendjének tagja. Vele szemben áll a Duna Borrégió elnöke, Koch Csaba, aki csak annyiban ért egyet Rohállyal, hogy „nem lövészárkokat kell ásni, hanem hidakat kell építeni”. Mindenesetre Koch szerint Gálné Dignisz Éva képzett, jó borász, akinek a borai gyönyörűek. 
Sokáig lehetne még sorolni a kritikus, illetve a támogató hangokat, ám ez nem sokat segít ebben a kérdésben.

A VinCE úgy értesült a felháborodott borászoktól, most éppen reformjavaslatokat dolgoznak ki. Vannak, akik azt szorgalmazzák, csak az kerülhessen a hivatalos jelöltek közé, aki legalább száz szavazatot kapott, mások a szavazás elektronikussá tételével gondolják orvosolni az anomáliákat, megint mások pedig úgy vélik, a korábbi díjazottaknak kellene a jelölteket a Magyar Bor Akadémia elé terjeszteni. Utóbbi felvetésre már Zilai főtitkár is csak széttárja a kezét, mondván, a Borászok Borásza díjat is a szűkebb szakma adja, szerinte nincs szükség még egy ilyen módon odaítélt díjra. Azt meg pláne nem tudja elképzelni, mi történne akkor, ha a reformerek javaslatát netán leszavazná a közgyűlés. Akárhogyan is, éppen a napokban jelentette be a Borászok Borásza díjat szervező grémium, hogy megváltoztatták az eddigi jelölési procedúrát. Idéntől már nem a Vinum Praemium Alapítvány kuratóriuma terjeszti a borászok elé a jelölteket, hanem a díj eddigi hét nyertese választ ki öt borászt, akik közül aztán a szélesebb, ötvenfős gárda választ.

A Hét Borbírák Rendje

Az Év Bortermelője díjat a Hét Borbírák Rendje alapította mintegy negyed százada. Ember Sándor, az egyik alapító, a Kádár Hungary hordógyár résztulajdonosa, a Pántlika Pince alapítója a VinCE megkeresésére felidézte a rend megszületésének körülményeit. Történt, hogy id. George Bush amerikai elnök 1988-as látogatásakor Zwack Péter az ő dörgicsei chardonnay-ját is beválasztotta a notabilitásnak felkínálandó tíz protokollbor közé, majd az amerikai chefek az ő borát emelték ki, és szánták az elnök asztalára. Bár a korabeli sajtó agyonhallgatta a magánpince sikerét, egy ausztriai magazinból – és a New York Timesból – Rohály Gábor is értesült Ember Sándor borának sikeréről. Egy szép napon beállított hozzá, barátok lettek, majd Hajós Györggyel és másokkal kiegészülve egyre többet kóstoltak együtt Budapesten és európai borkiállításokon, és így megalakult asztaltársaságuk, tulajdonképpeni borklubjuk.

Hamar feltűnt nekik, hogy másképp beszélnek a borokról, mint a negyed századdal ezelőtti hazai szakma. Kiderült, hogy a véleményük hasonlít a nemzetközi szakma elgondolásaihoz, és ezen felbuzdulva megszervezték az első Sommelier Tanfolyamnak nevezett borgasztronómiai képzéseket, és elkezdték oktatni az e tekintetben tökéletesen műveletlen hazai vendéglátás emblematikus intézményeinek gárdáját – például a Gundel, a Hilton és a Gellért szállók személyzetét. A hét tag: Rohály Gábor, az orvosból lett borszakértő (az író bíró), Kalla Kálmán, a Gundel chefje (üstbíró), Kozma Kálmán, a Gundel étteremigazgatója (asztalbíró), Ember Sándor (főbíró), Keresztes Péter operaénekes (nótabíró), Győri Gábor borkereskedő (pohárbíró) és Hajós György kutató-vegyész (vegybíró). A boresték háziasszonya többnyire Mészáros Gabriella volt, aki azóta ügyvédi praxisát feladva a hazai borkóstolás és borgasztronómiai képzés nagyasszonya lett. Az Év Bortermelője díj ötlete Rohály Gábortól származik, aki az osztrák mintát vette alapul. Rohály Gábor – dokumentumok alapján – úgy meséli el, hogy 1990-ben a Hét Borbírák Rendje első kitüntetettje Focht Géza csopaki bortermelő volt, neki Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter adta át az elismerést. Az első „Az Év Bortermelője” megnevezéssel átadott díjat Tiffán Ede (képünkön) villányi borász vette át 1991-ben, de a szabályzat értelmében ő az előző év, vagyis 1990 év díjazottja volt.

Eleinte a Hét Borbírák Rendje a maihoz képest egészen másként osztotta ki Az Év Bortermelője díjat.
A hőskorban a magyar vendéglátás és borászat mintegy száz prominense szavazott a legjobb borászra, majd a legtöbb szavazatot kapó öt jelölt nevét újra körbeküldték a száz választónak. Aki a legtöbb szavazatot kapta, az lett az év bortermelője. Azt Rohály és Ember is elismeri, hogy annak idején ez afféle játéknak indult, és ők lepődtek meg a legjobban, hogy hamar híre és tekintélye lett a választásnak. Olyannyira, hogy az első öt évben miniszter adta át az elismerést, és lassacskán üzleti haszonnal is kecsegtetett, ha valaki az év bortermelője lett. 1995-ben már a Bor Akadémiával együtt szervezték meg a választást, majd a következő évben átadták a lebonyolítással járó feladatokat a Bor Akadémiának.

Ember Sándor úgy emlékszik, mindez nem teljesen önként történt, mert a Bor Akadémia bejelentette, hogy „vagy átadjuk Az Év Bortermelője díj szervezését nekik, vagy alapítanak egy új díjat. Nem lett volna értelme háborúskodni, ezért néhány feltétel kikötése mellett elengedtük a díjat”. Ezek szerint egy-egy szavazatot kapnak a választáskor, hét meghívót kapnak az avató ünnepségre, és az ünnepi beszédben utalás történik arra, hogy a Hét Borbírák Rendje alapította a díjat. Rohály és Ember azt állítják, hogy több évben is kevéssé teljesültek ezek a feltételek, talán azzal a kivétellel, hogy 50 százalékos kedvezménnyel vásárolhatnak jegyet a gálaebédre. Amíg a Hét Borbírák Rendje szervezte a ceremóniát, addig ez a meghívottaknak ingyenes volt, mert a borsos költségeket a sommelier-tanfolyam bevételeiből fizették, illetve részben a helyszínt biztosító étterem szponzorálta. A Hét Borbírák alapítói leginkább azt fájlalják, hogy a szavazatok végső számlálásánál nincs jelen külső, független személy, és hiányzik az átláthatóság.

Izsák Norbert cikke a 2014. februári VinCE Magazinban jelent meg.