Sokan vannak, akiknek a nyár szinonimája a terasz – én az utóbbi években megtanultam becsülni a pincéket is a számos Tour de France-szakasz alatt, melyeket egy barátunk bárjában követtünk kellemes 22 fokban, miközben hőségrekordok és hőségriadók felváltva tartották izgalomban a várost. Így hát számomra egy pillanatig nem volt kétséges, van-e kedvem egy meleg júniusi napon Budapest egyik izgalmas új éttermében vacsorázni – egy Dob utcai pincében.

A terembe lépve aztán kiderült, nem sokan voltak így ezzel aznap este, amit utólag csak annak tudok tulajdonítani, hogy a budapestiek egyelőre a szokások rabjai. A pincehelyiség épp csak félig-harmadig telt meg, később azért még érkeztek néhány asztalhoz, s örömmel konstatáltunk, hogy több külföldi vendég, köztük egy francia turistapár is betért vacsorázni.

Fricska 1

Az étterembe meredek lépcső vezet le, s a közeli körút zajából egy pillanat alatt egy másik világba érkezünk: a bejáratnál nagy üveges ajtón keresztül belátni a konyhába, majd rögtön a hosszúkás terembe lépünk. Elsőre azonosítható a most divatos bistrostílus, azonban ahogy alaposabban körülnézünk, feltűnik, hogy milyen igényes a berendezés minden darabja, a székek kényelmesek, a terítékben mókásan keveredik a kötelező barna papír alátét és a damasztszalvéta. Sajnos az asztalunk a terem szélén gyérebben megvilágított, holott egyébként a fényviszonyok nagyon is alkalmasak lennének az ételek vizuális élvezetéhez.

Étlap helyett…

Étlap nincs, hiszen a menü napról napra változik, helyette az egyik falon óriási fekete táblán sorolják az aznapi ételeket. A válogatáshoz és aperitifként nem utasítjuk vissza „Vissy úr pezsgőjét” Tokajból, a furmint brut pezsgőtől aztán hamarosan ihletet kapunk, s megrendeljük az előételeinket.

Fricska étlap

A konyha üdvözleteként apró üvegben bazsalikomos édeskömény, halpástétom és curryhab érkezik, s mellé az étterem titkos fegyvere, a kenyér. Asztaltársam erdélyi származása okán kenyér- és pityóka-connoisseur, s el van ragadtatva a helyben sütött burgonyás kenyértől, melyet minden fogáshoz újra kínálnak, s varázslatos módon az összes szelet hamarosan el is tűnik.

Rákkrémlevest kapunk, gyönyörű lazacszínű, pompás állagú, habos, minden felesleges sűrítőanyag nélkül, fantasztikusan tiszta hal- és rákízekkel. Benne pirított rák és „cs. p.”, vagyis csirkepaprikással töltött tortellini, amiből spanyol utalást érzünk ki (chorizo y gambas), finom is, de a rákkal szemben alig van esélye a figyelmünkre. Másik előételünk kacsamáj roston rebarbarával és eperrel – nos, ez volt az egyetlen étel, amelynél nem éreztem igazi összhangot, a rebarbarakompót savanykás volt, az eper cikkekben került mellé, a kacsamáj szépen sütött, olvadóan krémes szelet, együtt mégsem működtek igazán.

Szezonális bistrofogások

A tekintélyes teremfőnök irányítása mellett pontosan működött a szerviz, az ételek is jó ütemben érkeztek, folyamatosan foglalkoztak velünk, utántöltötték poharainkat, s kísértettek a mennyei kenyérrel. Főételnek valószínűleg szó szerint a szezon utolsó szarvasfiléjét kaptuk, hiszen mint pincérünktől megtudtuk, a vadászidény elmúltával már csak nagy nehézségek árán sikerült szerezni (és röviddel ezután a tábláról is kihúzták). Nagyon szép fogás lett belőle, egyszerűen hagyták érvényesülni a szarvas csodálatos ízeit, a vadhús klasszikus társai, a gyökérzöldségek zellerpüré és bébicékla formájában szerényen, de jól eltaláltan társultak mellé, az egészben pirított rókagombák pedig feltették az i-re a pontot. Másik főételünk, a báránytarja valóban fiatal állatból készült, kívül ropogósra, belül, a csontnál rózsaszínre sült, s a kis kövérje is jól állt neki, bár a mellé tálalt gombás rizottó az én ízlésemnek kissé túl puhára főtt.

Fricska 0

Desszertnek egy újabb klasszikust, csokoládésoufflét választottunk, mely kívül mintaszerűen kérges, belül lágyan folyós volt, a minőségi étcsokoládé gazdag ízeihez pedig passiógyümölcsből készült sorbet került. A citromkrém gyümölcsökkel ezzel szemben egy vad impresszionista festmény benyomását keltette ezer színével, a sűrű, intenzív ízű krém mellett gyümölcsök nyersen és mindenféle textúrában a habtól a morzsán át a pillecukorig – remélem, gyakran felkerül majd az étlapra.

Ezúton is bátorítok mindenkit, hogy ne hallgasson az ösztöneire, egy pince igenis tökéletes választás lehet egy nyári estére! Nem ígérhetem, hogy a fent leírt ételek bármelyikével találkozni fognak, ha felkeresik a Fricskát, de bátran rábízhatják magukat a konyhára.

Értékelés

Fricska értékelés

Fricska gasztropub

További fogások a Fricskától

Fricska 2

Fricska 3

Fricska 4