Ahogy az lenni szokott, a turistaszezon és a hőség egyszerre tetőzött Budapesten – bár igazából egyikkel kapcsolatban sem lehetünk biztosak abban, hogy ne számíthatnánk további csúcsokra a nyáron. Mindenesetre ebben a helyzetben vágytunk a Duna hűsítő közelségére, ugyanakkor arra is kíváncsiak voltunk, mivel találkoznak azok a szerencsés turisták, akik a Váci utca környékének csapdáit elkerülve a környék gasztronómiai elefántcsonttornyába, az egykori ELTE BTK, a mai Sapientia egyetemi épületébe térnek be vacsorázni. Itt egymás mellett találjuk az újranyitott Babelt, az immár belvárosi klasszikussá vált KIOSK-ot, és újabban a Monk’s Bistrot-t, az egykori piarista konyha helyén nyílt éttermet.

monks-2778

Turistaként itthon

Sajnos a nyár nem kényezteti el az egyébként nagyon látványos, csupasz téglafalú és konyhához méltón sok vörösrézzel berendezett, ipari romantikus hatású étteremben dolgozó szakácsokat: szinte mindenki a teraszon üldögélt a folyó felől érkező szellőre várva, miközben ők a látványkonyhában nézők nélkül forgolódtak. Teraszból kettő is van itt: a kisebb a bejárat előtt, a Piarista közben, a nagyobb pedig a Március 15. tér felé.

Kicsit későre szólt foglalásunk, várnunk is kellett pár percet, mire az áhított Dunára néző asztal felszabadult, így kicsit meglepett, mikor pincérnőnk azt kérte, hogy a rendeléssel várjunk még egy kicsit, mert a konyha pillanatnyilag túlterhelt. Így aztán rendeltünk egy pohár Kreinbacher Extra Dry pezsgőt, és élveztük a lassan kellemesre hűlő esti levegőt.

monks-1901

A terasz tökéletes, szigetszerűen nyúlik a nyüzsgő tér felé, de sajnos valamiért itt is elengedhetetlennek érzik, hogy kint is legyen háttérzene, s ráadásul ehhez elég szerencsétlenül a ’90-es évek slágereit választották. Kisvártatva feltűnik az asztalunknál egyik fiatal pincérünk, s felveszi az előételekre a rendelést. Két klasszikust választottunk: a takaros karikákra vágott libamájterrine pirított brióssal és kevés kevert salátával olvadó, a máj natúr ízeivel kényeztet, a nagy melegben is könnyednek hat, a mellé kínált citrusos szósz és a gránátalmamagok nyárias hangulatúvá teszi a fogást. A hagyományos skandináv pácolt lazac, a gravlax itt sötét rózsaszín, tömör lazachúst takar. A szeletek mellett zöld wasabikockák ülnek a tányéron, melyek legnagyobb meglepetésünkre egyáltalán nem voltak erősek.

121A8833

Főételek csökkenő sorban

Elégedetten készülünk a főételekre, de pincérünk rendelésünkre szomorúan a fejét rázza: rengeteg vendégük volt ma, majd kétszer annyi, mint általában, így a naponta változó étlapon szereplő fogások egy része elfogyott. Gondolatban elbúcsúzunk hát a haltól és a szűzérméktől, s tovább böngésszük az étlapot. Az egyetlen elsőre is választott főételünk a rib-eye steak volt, mely első pillantásra kicsit esetlegesnek tetszett: a szép hússzelet mellett párolt karfiol- és brokkolirózsák, répa, alattuk pedig mustárnak látszó krém, melyről persze gyorsan kiderült, hogy gyökérzöldségből készült püré. A masszív steak kérésnek megfelelően sütött, szaftos, ízes, a rib-eye-nak megfelelően márványos volt, azonban a zöldségköret kicsit elnagyoltnak tűntek mellette. A bébicsirke parázsburgonyával nem hangzott túl izgalmasan, viszont már megjelenésével visszaszerezte bizalmunkat: valóban nagyon fiatal, zsenge szárnyas (egy fél csirke pihent a tányéron, pedig igazán nem volt emberes adag) szép aranyszínűre sütve – néha a legegyszerűbb dolgokhoz kell a legnagyobb odafigyelés.

121A8891

Legizgalmasabb fogásunk így a bárány volt tárkonyos tarhonyarizottóval – először is, mindig meghat, ha a tarhonya olyan, mint a nagymamámnál, az egyenetlen formájú házi fajta, a krémes, fűszeres állaggal pedig sikerült teljesen új minőséget létrehozni belőle. A bárány is nagyszerűen sült, megőrizve a hús jellegzetes ízét, a fogás összhatása azonban – talán a nagy meleg miatt is – valahogy túl sós, túl „férfias” volt, egy hűvösebb napon sokkal jobban esett volna.

Borral búcsúzva

Későre járt, mire befejeztük, s a konyhán még fellelhető mindkét desszert túl komolynak tűnt, így kávéval, illetve vörösborral zártuk a vacsorát. A Monk’s Bistrot szépen kivágta magát szorult helyzetéből, bár persze a vendéglátásban és a cirkuszi erőművészben az a közös, hogy a mutatvány része, hogy az erőfeszítést a vendég/néző ne érzékelje. Ha kedvük támad turistát játszani a belvárosban, vagy épp vendégeket kalauzolnak Budapesten, nyugodtan térjenek be, a Váci utca szelleme csak annyiban ér el ide, hogy – a turisták kedvéért? – gulyás is van az étlapon.

Értékelés

  • Négycsillagos belvárosi bisztró
  • Konyha: Az évszaknak és a beszerzett alapanyagoknak megfelelően folyamatosan változó kínálat, a heti ajánlatról az étterem Facebook-oldalán érdemes tájékozódni.
  • Tipp: A nagyszerű panoráma ebédidőben talán még lenyűgözőbb (a 3 fogásos ebédmenü 2980 forint).
  • Ital: Főként magyar borok jó választéka, köztük igazi magyar sztárborokkal, a legtöbb pohárral is kapható.
Parkolás, bejárat, vendégfogadás: 9
Design, építészet: 9
Tisztaság, rend, mosdók: 8
Terítés, étkészlet: 9
Étlapmegjelenés, szakszerűség: 8
Ételek tálalása: 8
Ételek minősége: 8
Borok és egyéb italok kínálata, minősége: 9
A felszolgálás gyorsasága, szakszerűsége, szívélyessége: 8
Ár-érték arány: 8
Összesen: 84

121A0029

Monk’s Bistrot

 Az étteremteszt a VinCE Magazin 2015. augusztusi számában jelent meg.

Kis fényképes étvágygerjesztő a Monk’s Bistrot kínálatából 

121A8981_retus

Antipasti

Mezes_csirke

risotto

szuz