11722180_1599319080333946_2744862429325953807_oAz étterem felé sétálva meg kellett állapítanom, hogy a Dohány utca körúthoz közel eső szakasza nem is hasonlít a közeli „bulinegyed” mozgalmas tereihez, az üzletek korán bezárnak, s csak a szállodák környékén van nagyobb élet. Mintha errefelé megállt volna az idő, ezért még hatásosabb, ahogy a szürkületben meglátjuk az ESCA üvegportálját, s az étterem ragyogó fehérségét. Mintha idősíkok között mászkálnánk – a szürke budapesti utcából a skandináv módra letisztult minimalista térbe jutunk.

Hétköznap este jártunk az ESCA-ban, s elsőként érkeztünk vacsorázni, így választhattuk az ablak melletti asztalt is a két világ határán. Az étterem apró, talán ennek is szerepe lehetett a nagy fehérség melletti döntésben, a bárpult egészen sokat elfoglal belőle, a székek kényelmesek, a puha huzatra itt-ott hanyagul bőröket terítettek, a faasztal gyönyörű rusztikus lapján jólesik nyugtatni kezünket, a világítás is kellően erős, mégsem vakít. A hátsó részben a vendégtértől alig elválasztva a jól belátható konyha, melyben a chef, Fehér Gábor aznap este egyedül dolgozott. Kedves, nagyon fiatal, lelkes és felkészült pincérnőnktől vastag papírra nyomtatott gépírást imitáló napi étlapot kapunk (bár a később tapasztaltak alapján azon sem lepődnénk meg, ha az esti menü megtervezésének részeként a maximalista chef maga gépelné őket egy antik Continental írógépen). A fő alapanyagokkal és néhány kulcsszóval írják le az ételeket, melyekről részletes magyarázatot a pincérektől kapunk. Az étlapon dátum és aláírás – naponta változik a frissen beszerzett és inspirációt kínáló alapanyagokkal együtt. A választáshoz Kertész Carla rozé pezsgőt ajánlottak, el is fogadtuk, s hamarosan megérkezett a chef üdvözlete, egy szemet gyönyörködtető kompozíció tenyérnyi kék cseréptálban színes paradicsomból, retekszeletből és serrano sonkából, virággal díszítve. Előételnek kacsamájpástétomot kóstoltunk, melyen azonnal látszott, hogy nem homogén textúrára számíthatunk, sötétebb és aranyszínűbb területek váltakoztak a pástétom felületén, s a hozzá kínált kenyérrel együtt nagyszerű, kissé rusztikus, mély és őszinte ízeket mutatott, a sót, amit ez a fajta pástétom megkövetel, a tetejére szórt fekete sószemek robbanós cukorként adagolták hozzá.

11403115_1596405887291932_4056545763529502150_n

A főételeink közül a borjúkaraj első pillantásra hagyományosabb őszies fogás, mégis tele volt ötletekkel: a lágy, rózsaszín borjúhússzelet Hokkaido tökből készült selymes pürén pihent (ezt az apró, narancsos rózsaszín tökfajtát könnyű dísztöknek is nézni, húsa a hagyományos sütőtöknél finomabb, kevésbé édes, mogyorós, gesztenyés ízekkel), s mellé az afrikai (és louisianai) konyha kedvelt zöldségét, zsenge okrát kaptunk sütve. Egyszerre klasszikus és kísérletező fogás vibráló ízekkel, szép textúrákkal, jól illett hozzá a Bisztronauta zweigelt. A másik főételünk, a szarvas látványában aligha lehetne távolabb attól, amit megszokhattunk ebből az alapanyagból: a hús apróra vágva, vékony rizstésztakéregbe töltve érkezik, mellé forrázott, még épp roppanós bok choy káposztát és egy feketére sült, ráncos jalapeño paprikát kaptunk. Izgalmas a szarvassal ennyire a „komfortzónáján kívül” találkozni, jól állnak neki a távoli világok ízei, megérdemelt volna valami meghökkentő borpárosítást is, de a naponta változó menü mellett ehhez valószínűleg szerencse (vagy óriási borospince) is kell.

Desszertnek fehércsokoládé-fagyit kértünk rebarbarával, a krémes hófehér fagylalt kis tálkában érkezett (a chef családjának biatorbágyi cukrászműhelyében készült), a rebarbara pedig savanykás, frissítő rózsaszín jus formájában egy külön pohárban – elsőre a két ízvilág kicsit nehezen talált egymásra, de mosolyt csalt az arcunkra, amikor végre ráéreztünk. Az apró étteremben kétfajta kávéból is lehet választani, a hagyományos olasz pörkölésű helyett lágyabb, gyümölcsös újhullámos espressót kértük, amely a desszert után különösen találó választás volt.11070808_1627842617481592_6146959887561073087_o

Komoly önbizalom és nagy elhatározás kell ahhoz, hogy egy fiatal chef teljesen egyedül is kipróbálja magát, s az apró stúdióétterem keretei nagyon is alkalmasak erre – s maga a chef is, akinek határozott ízlése és igényessége mindenben érezhető. Remek estét töltöttünk ennél a fiatal, nagyon igyekvő és céltudatos csapatnál, fantáziadús, magabiztosan elkészített ételekkel, amelyeken érződött az egyéniség, a stílus, a nyitottság és az alapanyagok szeretete.

 Az étteremteszt a 2015. novemberi VinCE Magazinban jelent meg, s azóta még kiforrottabb étteremmé vált az Esca. Bátran próbálják ki!

Esca studio étterem (1074 Budapest, Dohány utca 29.)

  • Konyha: Tehetséges ifjú chef kalandozásai a fine dining irányában.

  • Ital: Megújult heti ebédmenüjük fogásait Facebook-oldalukon teszik közzé, a vacsora meglepetés.

  • Tipp: Rövid, de igényesen válogatott borlap, melyről a legtöbb tétel pohárral is kapható.

Értékelés
parkolás, bejárat, vendégfogadás 9
design, építészet, dekoráció, világítás 9
tisztaság, rend, mosdók 9
terítés, étkészlet 9
étlapmegjelenés, szakszerűség 9
ételek tálalása 9
ételek minősége 9
borok és egyéb italok kínálata, minősége 8
felszolgálás gyorsasága, szakszerűsége 9
ár-érték arány 8
Összpontszám 88

Néhány kedvcsináló ételfotó

12072651_1626076254324895_8830362239970804827_n

11924296_1617325795199941_8933516234284442153_n

12049227_1622767551322432_3058044398118166624_n

11013239_1618367761762411_8923181505142656490_o