VinCE Magazin

Levantei ízek Budapesten – Baalbek libanoni étterem



A libanoni konyha idáig sokak bánatára hiányzott a budapesti palettáról, ehhez képest a Baalbek egyből a legmagasabb kategóriában, a Buddha-Bar hotel egyik éttermeként nyitott meg a Klotild-palotában. Az épület Kígyó utca felőli oldalán, a Váci utcai nyüzsgéstől kicsit már távolabb, az Apostolok étteremmel szemben nagy, befedhető terasszal települtek ki az utcára is. Csapatnyi felszolgáló és a teremfőnök fogadott minket késői ebédünkre, s mivel bent, a Buddha-Bar jellegzetes stílusjegyeit viselő sötét burkolatú, keleties teremben nem voltak épp vendégek, kint telepedtünk le mi is.

13502922_1206906736007590_7812241639942715906_o

Autentikusként határozza meg magát az étterem, s ennek megfelelően sok közel-keleti tradicionális itallal is találkozhatunk itt. Magam például nagyon szeretem a mentalevelekkel készített arab teát, amit díszes rézedényből szolgálnak fel az apró poharakba, de van hideg, enyhén édesített rubinszínű hibiszkuszital és ánizsos párlatok is, a hagyományos arak mellett ouzo, raki és abszint formájában is.

13244004_1186496244715306_7909282038058592584_o

Mi úgy döntöttünk, először megkóstoljuk a hideg és meleg előételek válogatását, vagyis a mezzét. Hat kis adag érkezett egy tálon kis porcelánedényekben, szépen és hagyományosan szervírozva: nagyon simára kidolgozott, markáns ízű hummusz, petrezselyemágyon frissen sült, apró, pikáns báránykolbászok, padlizsán kétféle formában is: tahinis padlizsánkrémként és zöldségekkel krémes állagúra sütve. A tabbouleh arányai sem az itthon megszokottak: csupa petrezselyem, kis sóval, hagymával és paradicsommal, egyedül a csicseriborsó-golyók, a falafelek voltak szárazabbak annál, mint ahogy a Közel-Keleten megszerettem. Csalódás volt viszont számomra a lepénykenyér, mely szomorkás-hidegen érkezett.

12237980_1066297790068486_2035281197693629498_o

A mezze mindig azzal jár, hogy mire befejezzük, már aligha érezzük úgy, hogy meg tudnánk enni egy egész főételt, a Baalbekben sem volt ez másként, de mikor faszénen, egészben grillezett aranydurbincsról van szó, akkor azért az ember erőt vesz magán… A hal mellé bort is kértünk, s mivel a borválaszték az étteremben érthetően nem túl széles, libanoni bort pedig amúgy sem gyakran van lehetőség kóstolni, a Château Musar Jeune fehérbora tűnt jó választásnak. A chardonnay, viognier és vermentino cuvée azonban – mely a pincészet saját leírása szerint friss, reduktív bor lenne – meglepően sötét és oxidált jellegű volt, talán hosszú ideig lehetett nyitva vagy már a készítése során levegővel találkozhatott? A hallal kapcsolatban a pincérek megnyugtattak, hogy nem lesz óriási adag, de azért meglehetősen méretes volt, hasa citromszeletekkel megtöltve, s sütés közben valószínűleg fokhagymás olajjal kenegethették, a fűszerek és a faszénfüst finoman átjárták a halhúst. A mellé kapott egyszerű, friss kevert saláta nem különleges, de korrekt, azonban a párolt zöldségek szétfőttek és vizesek voltak. A halat hatalmas fadeszkára tálalni sem volt igazán szerencsés, rövidesen erecskékben indult útjára a szaft. Másik főéletünk, a marhaérmék nagy kedvence lehet mindazoknak, akiket a mai trendek sem képesek meggyőzni arról, hogy a hús nem csak tökéletesen sült állapotban élvezhető. Az erősen fűszerezett vékony szeleteket nagyon alaposan átsütötték némi gombával, a köret pedig az a fajta cérnametélttel kevert rizs volt, mely elsőre talán egyszerűnek és nem túl vonzónak tűnik, a keleti húsételek mellett azonban tökéletes, és egy idő után komoly függőséget okoz. Sajnos ezen a tányéron is megjelent a szétfőtt zöldségköret.

11143401_1122758357755762_3889966472784600144_o

Desszertet már csak felezni tudtunk, nagy kedvencem, a kunafa (máshol künefe vagy kanafeh) sajttorta formájában érkezett: a szálakból álló tésztaalapon hófehér sajtréteg gyümölcspürével és egész szederszemekkel. Mellé illatos kardamomos arab kávét kortyolgattunk (kis cukorral, mert az hozza ki az ízeket – mondta gondoskodóan a teremfőnök).

13412136_1195629690468628_8204419824619507017_o

Egy ismerősöm, akinek libanoni a felesége, mesélte nekem, hogy Libanonban szerinte gyakorlatilag csak fokhagymát, citromot, petrezselymet, sót és borsot használnak a főzéshez, viszont ezt olyan kifinomult módon, hogy az első falat után mindenki kivétel nélkül az asztalhoz rendeli a pincért, hogy elpanaszolja, szerinte mi a hiba az étellel. Mi, magyarok csak élveztük az ezerízű traktát, de azért kicsit sajnáltuk, hogy pár apróságon múlt, hogy nem találtuk az éttermet sokkal jobbnak. A közel-keleti ízek kedvelőinek azonban mindenképp megéri kipróbálni, hiszen a kóstoltakon túl is rengeteg felfedezni való izgalmas étel van még az étlapon.

13483213_1209079192457011_8231458151968266890_o

Értékelés: négycsillagos étterem

Parkolás, bejárat, vendégfogadás: 8
Design, építészet: 8
Tisztaság, rend, mosdók: 8
Terítés, étkészlet: 8
Étlapmegjelenés, szakszerűség: 9
Ételek tálalása: 8
Ételek minősége: 7
Borok és egyéb italok kínálata, minősége: 8
A felszolgálás gyorsasága, szakszerűsége, szívélyessége: 8
Ár-érték arány: 7
Összpontszám: 79 pont

13246277_1186496508048613_4671878624396657228_oBaalbek libanoni étterem

  • 1052 Budapest, Váci utca 34. (bejárat a Kígyó utca felől)
  • Tel.: +36-1-799-7303
  • weboldal

Az étteremteszt a 2016. júliusi VinCE Magazinban jelent meg.

Tags: , , , ,

Comments are closed.