Valahol Párizs alatt, régi kőfejtők és alagutak titokzatos rendszerében pihen több hordónyi mézbor. Gazdájuk, Audric de Campeau ugyanis nem híve a hagyományos életutaknak és megoldásoknak. Méheit a francia főváros illusztris épületeinek tetején nevelgeti, mézborát pedig 20 méterrel a párizsi metró alatt érleli, hiszen – mint mondja – a katakombákban senki és semmi nem zavarja a mézből és vízből készülő italt.

www.pri.org

De Campeau úr Champagne-ban nevelkedett, szülei azonban sosem foglalkoztak bortermeléssel. Audric-et viszont ez sem akadályozta meg abban, hogy saját kert- és szőlőnevelgetésébe fogjon már a szülői háznál, mint ahogy az sem gördíthetett akadályt újabb hobbija, a méhészet kibontakoztatásába, hogy édesapja allergiás a méhcsípésre. Inkább kicsit távolabb vitte a kaptárakat a háztól, egészen a közeli erdőig, ahol a méhei immár békében szaporodhattak. Míg a méhek felépítették új otthonukat, de Campeau a Sorbonne-on tanult filozófiát, és közben azon töprengett, hogyan költöztethetné be kedvenc állatait (Filou-n, a beagle-ön kívül) a városba. Végül úgy találta, a legideálisabb megoldás, ha népszerű műemlék épületekre helyezi a kaptárakat – így manapság többek között a Musée d’Orsay-en és az École Militaire-en laknak a mézgyűjtő rovarok. Ahogy a méhész vallja: „A méheimet 20-25 méterrel Párizs fölött nevelem, a mézboromat pedig 20-25 méterrel a város alatt érlelem.”

www.pri.org

És hogy miért érdemes a katakombákban tartani a hordókat? A mézbornak nyugalomra és magas páratartalomra van szüksége az ideális érési folyamathoz. A város alatt fekvő alagúthálózat több száz évvel ezelőtt alakult ki, amikor Párizs leghíresebb épületei elkezdtek kiemelkedni a földből. Ahogy a barlangok nagy részében, itt is magas a páratartalom, jellemzően 90%-os, a falak és a mennyezet is nedves, ha az ember hozzáér. A hordókat senki nem zavarja itt – tekintve, hogy a pontos helyük titkos.

De Campeau a mézeiből él, és mivel a mézbor lassan érik, az ital elkészültéig a kalandor méhésznek még egyéb ötletei is vannak…

Forrás: www.pri.org