VinCE Magazin

Borászat a trópusokon



Ma már számos helyen léteznek a világban olyan borászatok, amelyek szélsőséges körülmények között szüretelik a szőlőt, készítenek bort, de a most bemutatandó borászat még az extrémek közül is kitűnik. Vajon miért dacol valaki vallási előírásokkal, trópusi hőséggel és politikai instabilitással?

A bor világa folyamatosan kihívásokkal teli, legyen szó egy London belvárosában működő pincészetről, amely Franciaországból, Olaszországból szerzi be a friss alapanyagot és dolgozza fel a brit főváros szívében, vagy egy olyan pincészetről, amely extrém magasságokba törekszik az alacsonyabb hőmérséklet, a nagyobb fényintenzitás reményében a dél-amerikai kontinensen. De hogy valaki elkezdjen szőlőt termelni, bort készíteni a trópusokon, ahol még soha senki nem csinált előtte hasonlót? Ezenfelül a vallás is tiltja az alkoholt, katonai egypártrendszer működött, illetve „zavaros” politikai élet uralkodik. Mindezek nem éppen a legkedvezőbb feltételek – az időjárási viszontagságokat nem is számítva – a hosszú távú befektetésre. A düsseldorfi születésű Bert Morsbach máshogy gondolkozott, és a lehetőségeket látta egy olyan országban, ahol az emberek barátságosak, csodálatos kincseik vannak, valamint gazdag történelmük átszövi a múltat és a jelent. A projekt 1997-ben kezdődött, abban az évben, amikor Burma csatlakozott a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségéhez (ASEAN). Mindösszesen tizenhárom hektár földet béreltek a kormánytól ekkor, amin nagyjából nyolc hektár szőlőt ültettek. Az elején fogalmuk sem volt, hogy mi fog ebből kisülni, de szépen lassan körvonalazódott, hogy Morsbach víziója valóra válhat. Éves szinten 25% növekedést produkálnak, és úgy érzik, hogy ez nem fog a következő években sem jelentősen csökkenni.

De miért pont Mianmar?

Erre a kérdésre frappánsan George Mallory hegymászó válaszát idézte: „Mert ott van”. Ezek után azt a kérdésemet, hogy szereti-e a kihívásokat, már megspóroltam magamnak. Az Első Mianmari Borászat (Myanmar 1st Vineyard Estate) Aythayában található, nem messze Taunggyitól, Shan állam fővárosától az ország szívében. A régió az Inletóról mint turisztikai látnivalóról híres, amely 116 km²-es területet foglal el, és 800 m tengerszint feletti magasságban található. Hogy miért pont itt kezdtek el borszőlővel foglalkozni, az már viszont komplexebb kérdés. Egyrészt a tengerszint feletti magasság (a birtok 1200 m-en található), másrészt a meszes, jó vízáteresztő képességgel rendelkező talaj, illetve a kiegyensúlyozott hőmérséklet és a nem túl sok csapadék játszott szerepet a döntés meghozatalában. Bár az utóbbi kettő tud elég szeszélyes lenni, ugyanakkor valahol bele kell harapni a „savanyú almába”, ahogy a németek mondani szokták. A kezdetekkor még vagy 100 fajtával is kísérleteztek, melyet hamar lecsökkentettek, és ma már a fő fajták között a következők találhatók: muskotály, sauvignon blanc, syrah, tempranillo és dornfelder. A dornfelder más trópusi, egzotikus helyeken is jól érzi magát, így szülőhazáján kívül például megtalálható még Brazíliában és Japánban is. Baden-Württembergben nemesítették az ’50-es években, helfensteiner és heroldrebe (portugieser és kékfrankos kereszteződése) keresztezésével. Vastag héja jó színintenzitást tud adni, szeretik jó termékenysége miatt, és mert viszonylag jól ellenáll a gombás fertőzéseknek. Nem mellesleg egész szép borokat is lehet belőle készíteni. Brazíliának egyébként másban is fontos szerepe van, meséli Hans Leiendecker, aki előzőleg a Mosel vidéken borászkodott, és úgy hat éve ő a főborász és birtokigazgató, aki mindennap figyelemmel kíséri a történéseket a szőlőben és a pincében. Brazíliából szerezték be az alanyokat (legtöbbször IAC572-t), melyeknek kettős szerepben kellett megállniuk a helyüket: egyrészt olyan alany kellett, amely a szárazságban is tud növekedést garantálni, másrészt az esős időben sem burjánzik túl. A vegetáció egyébként is kaotikus, hiszen itt nem alusznak téli álmot a tőkék. Dornfeldert például tudnának kétszer is szüretelni, ha akarnának, de nekik inkább a minőség fontos. Legyen minimum 90 Oechsle-fokos ( kb. 18-as mustfok), hiszen rövid érleléssel bír a fajta, de – ami minden fajtánál fontos – még a monszun előtt le kell szedniük a bornak szánt szőlőt. A szüretet is úgy állíttatják be ezért, hogy februárban, márciusban legyen, annak ellenére, hogy a Föld északi féltekéjén vannak.

Ázsia Új-Zélandja: Burma, Shan régió

Bert Morsbach szerint nagyon komoly potenciál rejlik az itteni szőlőterületekben. Sokáig tartott, amíg rájöttek, hogy a fent lévő területek jobbak, mint a völgyben találhatók. 1200 m-en kiváló fehérborokat tudnak készíteni, mivel a szőlő megtartja az aromatikát, meséli. A nappalok és az éjszakák közötti hőmérséklet-különbség, ahogy már máshol is bizonyított a világban, igazán fantasztikus aromákat tud megtartani. Itt akár 20–25 °C különbség is lehet a nappalok és az éjszakák között. Problémát jelentenek viszont a gombabetegségek, a lisztharmat és társai a magas pára- és nedvességtartalom miatt. A hozam is gyakran nagyon alacsony, 500 liter/hektár, illetve minden borászati kelléket külföldről, legtöbbször Európából kell behozni. Az előállításra fordított összeg így kétszer olyan magas, mint Európában – mondja Hans Leiendecker –, és míg ő a Moselnél négyszernyolcszor permetezett egy évben, addig Burmában 22-szer kell növényvédelemmel foglalkozni a csapadékos időjárás miatt. Hogy valamennyire ellensúlyozni tudják a kiadásaikat, olcsóbb bort is készítenek, nem burmai szőlőkből, hanem dél-afrikai bort töltenek bag-in-boxba (BIB), ami már flexi konténerrel érkezik az országba. Mindezt teljesen más design és márkanév alatt forgalmazzák, megkülönböztetve helyi terméküktől. Ezeket a borokat olcsóbban is adják, kb. 8000 kyatért (kb. 1800 Ft), míg a mianmari borok 12 000 kyatnál (kb. 2800 Ft) kezdődnek. Fontos, hogy lépésről lépésre vezessék be az embereket a borkultúrába, ami a szőlővel kezdődik, és egészen a gasztronómiai élményig tart. Mindezek egy helyen meg is találhatók a birtokon, ahol az egyik legfantasztikusabb naplemente várja a látogatót a tradicionális konyha, szállás és a már említett szőlők mellett. Rengeteg helybeli is megfordul itt, fiatal párok jönnek esküvői fotózásra, szőlőt fényképeznek, majd egy borkóstolóval levezetik az élményeket. De jaj annak, aki szőlőt mer lopni – meséli Bert Morsbach. Mianmarban szigorúak az intézkedések, amelyek a közbiztonságot illetik. Volt, aki egyszer lopott két kiló szőlőt, és három hónap börtönnel büntették. Morsbachék 16 emberrel őrzik a birtokot, és saját szőlőiken kívül felvásárlással is foglalkoznak, így évente 200 000 palack bort állítanak elő. A mianmari piac még nagyon kicsi, de folyamatosan nő. A látogatók 80%-a helyi, látogatásom idején is én voltam az egyetlen nyugati. A boraikat pedig helyben, szállodákon, éttermeken keresztül értékesítik, illetve a repülőtereken is megtalálhatóak. Szerencséjük van a bor adókulcsával, hiszen itt csak 40%, míg Thaiföldön 450%.

Milyenek a borok?

Izgalmasak, tiszták, frissek, jó ivásúak, könnyed stílusban készülnek, és némelyikben van egyfajta egzotikusság, amit nehezen lehet definiálni. A legtöbb száraz, csak a késői szüretelésű sauvignon blanc-ban volt egy pici édesség, részben az alkohol (14%) és a maradékcukor miatt. Ugyanakkor nem rendelkeznek potenciállal, de nem is a hosszú eltarthatóság a célja a pincészetnek egy olyan országban, ahol a háztartások csupán 25%-ában van elektromosság. A borokat is úgy iskolázzák, hogy hamar fogyasztásra kerüljenek, hiszen másként a költségek is magasabbak lennének. Az érlelés egyik legnyilvánvalóbb eszköze a fahordó (mikrooxidáció), ettől eltekintenek. Északon lehet találkozni quercus tölggyel, de annak nincs olyan jó minősége, mint az európainak vagy amerikainak. Én mindenesetre meglepődtem a borokon, mert abszolút jól elkészítettek, harmonikusak voltak, a maguk kedvességével és egyszerűségével, precizitásával. De hát egy német csapattól nem is várhat mást az ember…

Szerző: Kielmayer Kristian
Fotók: a szerző és Alamy
A cikk eredetileg a VinCE Magazin 2016. szeptemberi számában jelent meg.

Tags: , , ,

Comments are closed.