Borospincéket is veszélybe sodort a párizsi árvíz

A teszt szervezése kifogástalan volt: professzionális körülmények, gyönyörű környezet.

“…amelyekkel bárki, aki tud gépelni, globális olvasóközönséget szerezhet magának – és lehetőséget kap arra, hogy kockázatok nélkül kommentálja azt, amit mások leírtak.”

Még a borvilágnak ebben a kevésbé életvitelszerű formájában is, ahogy én működöm, számtalan apró lehetőség adódik arra, hogy csökkentsük ökológiai lábnyomunkat, de legalábbis a felesleges pazarlást. Sok termelő a mai napig abban a hitben él, hogy a borzasztó újrahasznosíthatatlan nikecell csomagolásban lehet csak bort postára adni vagy futárral küldeni – de tévednek!

A vendéglátás tökéletes volt, a borászok sokkal meggyőzőbbek és magabiztosabbak voltak, mint korábban, az étel és bor párosítására pedig mindenütt nagy gonddal ügyeltek.

Rádöbbentem, hogy a borászat is igazi művészeti ág. Ahogy nincs két egyforma szőlőlevél, nincsenek egyforma borok sem, és művészet szép borokat életre kelteni.

Mádon borászkodni olyan, mintha futballedzőként Puskás Öcsi thetségű fiatal kerülne kezeim közé.

Csodálatos, amit láttunk: egy 125 évnél is idősebb, tekintélyes birodalomnak a még mindig folyó mindennapjait. Elképesztő, hogy micsoda precizitás, micsoda tudás, figyelem és gondosság kell hozzá, hogy a szőlő, ami a tőkéken terem, egy nap pezsgő formájában a boltba kerülhessen, és mi megkóstolhassuk. Hogy az évek során mennyi munka van vele, és mégis ugyanúgy folyik minden, ahogy százhuszonöt évvel ezelőtt kigondolták, ez nagyon megható!

Ez nem az epheszoszi zsinat, csak borkóstolás. Ami előttünk van: csak egy ital. Bor. Ami jó esetben fi nom, és hat az érzékeinkre.

 

A kérésem a magyar borászokhoz tehát így hangzik: önök egyre fantasztikusabb, sőt izgalmasabb borokat készítenek, ne hagyják kárba veszni erőfeszítéseiket! Az utolsó apró részletek igenis számítanak, a vásárlóik pedig megérdemlik, hogy az elkövetkező években a legjobb minőségben élvezhessék boraikat.

Pedig nem érdekel annyira a Nagy Bor, nem akarok arra hajtani. Most jobban szeretném, hogy finom, kedves boraim legyenek, mint hogy nagyot szóljanak. Mégiscsak ivásra termett a bor!