VinCE Magazin

Amikor a Nap is megpördül



Szerelmes emberek, izgalmas népszokások, diólikőr – ez vár ránk minden évben Szent Iván éjszakáján. Egy Facebook-posztban már összefoglaltuk, milyen sok boros program közül válogathatnak a szórakozni vágyók június 23-án, most pedig kifejtjük, miért is olyan érdekes és közkedvelt ez az ünnep, sőt egy különleges italt is olvasóink figyelmébe ajánlunk.

Fotó: Cornell University

Az ünnepről úgy általában

Szent Iván éjszakája a nyári napforduló, amely szinte minden európai kultúrában hagyományosan a Nap, s így egyben a fény diadalának ünnepe. A pogány hiedelmek szerint a világosság és a sötétség állandó küzdelemben állt egymással. A tűzgyújtás hagyománya is úgy alakult ki, hogy a Napot akarták megsegíteni a sötétséggel vívott küzdelemben, a tűz fényének erejével pedig minél messzebb űzni az ártó szellemeket. Nem volt ez másképp a magyar néphagyományban sem, és nem véltelen, hogy a tűz a világosság, a tisztaság, az egészség, a szenvedély, az elevenség, a szerelem és az örök megújulás jelképévé vált a magyar hiedelemvilágban is. A fény és a sötétség küzdelme a keresztény hitvilágnak sem mond ellent, így később, nagyjából az ötödik században keresztény ünneppé is vált június 23-a. Keresztelő Szent János ünnepe magába olvasztotta a már létező hiedelmeket és rítusokat. (Az Iván elnevezés a régi magyar Jovános, Ivános alakból ered, illetve a János névnek a szláv formájából.)

kaposvarmost.hu

Ezek a hagyományok kapcsolódnak a Szent Iván-éjhez

A ma ismert népszokások nagyrésze egyházi közvetítéssel került hozzánk. Ilyenkor tüzet gyújtottak, lobogóztak (vagyis tűzcsóvát gyújtottak), körülállták a tüzet és énekeltek, miközben az asszonyok gyógyfüveket és virágokat füstöltek, amelyekből később fürdőt készítettek. Több régióban elterjedt szokás volt az is, hogy almát dobtak a tűzbe, majd kipiszkálták és megették, mert úgy gondolták, a megpirult almának gyógyító és betegség-megelőző hatása lehet. A népi hiedelmek szerint ezen az éjszakán szerelmek is nagyobb valószínűséggel szövődhetnek. Éppen ezért szerelmi praktikák és varázslatok is fűződnek hozzá. Egy közülük a tűzugrás, amely során a lányok átugrottak a tűz fölött, a fiúk pedig azt figyelték, ki mozog közülük a legszebben.

Jó, de mit igyunk Szent Iván ünnepén?

Mint gasztro- és italügyben sok minden másra, erre is az olaszoknak van megoldása. Olaszországban a VII. század óta él a Szent Iván éji diószedés népszokása. Ilyenkor szedik a még zöld diót, amelyből az olasz diólikőr, a nocino készül, ugyanis úgy tartják, hogy ilyenkor a legillatosabb a dió, szövetei ilyenkor leglédúsabbak, és ekkor leggazdagabb az esszenciális olajokban, hatóanyagokban valamint vitaminokban. A likőrnek sokféle receptje létezik, apró eltérésekkel, de mindnek az a lényege, hogy a félbevágott zöld diót üvegedénybe rakják, felöntik alkohollal, és kiteszik a napra több hétre, majd leszűrik.

Fotó: Pinterest

Hozzávalók:

  • 20-25 szem zöld dió
  • 500 g cukor
  • 7 dl tiszta alkohol
  • 4-5 cm-es fahéj
  • 1 vaníliarúd
  • 3 szem szegfűbors
  • 3-5 szem szegfűszeg
  • 1 csillagánizs
  • 1 citrom héja

Elkészítés:

  • Vegyük fel a gumikesztyűt, majd a megmosott diókat éles késsel vágjuk negyedekbe.
  • Dobjuk egy zárható üvegbe, öntsük rá a cukrot, hagyjuk napos helyen állni egy napot.
  • Ezután öntsük rá az alkoholt, tegyük bele a kezeletlen citrom héját – ügyeljünk arra, hogy a héj fehér része ne kerüljön bele – és a fűszereket. Fedjük le, rázzuk össze.
  • Hagyjuk állni 6-8 hétig, időnként rázogassuk meg.
  • Ezután gézanyagon át szűrjük le, töltsük üvegekbe és karácsonynál előbb ne bontsuk fel!

Tags: ,

Comments are closed.