VinCE Magazin

Jancis Robinson piacra dobta saját pohárkollekcióját



Ami a borokat illeti, divatok és stílusok váltják egymást, és ezek a változások nem hagyják érintetlenül a borospoharakat sem. Legutóbb a világ egyik legbefolyásosabb borszakértője készítette el a szerinte ideális kollekciót. Jancis Robinson arról írt, miért vágott bele az új vállalkozásba, és milyenek lettek a poharak.

A huszadik század végének sztárjai a Riedel poharak voltak, amelyek minden bortípushoz kínáltak megfelelő modellt. Aztán – pár évtizeddel később – a következő pohár, amelytől a borkedvelők álla leesett, a Zalto volt; különösen a Zalto Universals, amely vékony falának és könnyedségének köszönhetően a borkedvelők kedvencévé vált. Én magam is imádtam, hiszen az egész pohár annyira könnyű és finom, hogy ez csak fokozni tudta a borfogyasztás élményét. Boldog voltam ezzel a pohárral, főleg miután a mérete mosogatógép-kompatibilis lett, habár a talpa annyira törékeny, hogy sajnos én magam is többet eltörtem.

Aztán 2017-ben – épp, amikor kezdett megfogyatkozni a készletem – találkoztam egy fiatal tervezővel, Richard Brendonnal, aki azzal tette le névjegyét a szakmában, hogy új életre támasztotta  a finom angol porcelánt, amelyről Stoke-on-Trent városa híres. Ezután a hasonlóan szép whiskys poharakra tért át, majd – épp amikor találkoztunk – azon törte a fejét, hogy borospoharakkal szeretne foglalkozni. De nemcsak ezt árulta el nekem, hanem azt is, hogy szüksége van egy olyan szakértő segítségére, aki tudja, hogy funkcionálisan milyen a megfelelő pohár. Ebből hamarosan együttműködés lett, és Richard még azt is elfogadta, amikor elmondtam neki, hogy én olyan borospoharat szeretnék tervezni, amely minden bortípusnak megfelel.

Richard Brendon és Jancis Robinson Fotó: Alun Callender

Soha nem értettem egyet azzal a szokással, hogy kisebb poharat használjunk fehérborhoz, mint vörösborhoz, hiszen számos olyan fehérbor létezik, amelyek éppen annyi szellőztetést igényelnek, mint a vörösborok. Továbbá – az elmúlt néhány évben – egyre inkább megbizonyosodtam arról, hogy az általam mélyen tisztelt champagne-i borászok azt szeretnék, ha a tételeiket nem keskeny poharakból innánk, amelyekbe bele sem lehet szagolni, hanem rendes borospohárból. Ugyanez igaz az erősített borokra is: Patrick Schmitt Master of Wine, a Drinks Business volt szerkesztője mesélte nekem egyszer, hogyan győzte meg a szüleit arról, hogy igyanak portóit rendes borospohárból, és ők mennyire meglepődtek azon, hogy sokkal több ízt éreznek, mint korábban.

Mindezek miatt az én borospoharam olyan vékony, mint a Zalto, és természetesen fújt üvegből készült, azonban a talpát szándékosan vastagabbra hagytuk, hogy ne törjön könnyen, és a magasságának köszönhetően a mosogatógépekbe is befér. Tavaly december óta mindennap beteszem a poharakat a mosogatógépbe, és eddig még egy sem tört el!

A poharakról bővebben a tervező oldalán is olvashatnak.

A munka úgy zajlott, hogy először felvázoltam a szerintem ideális formát: egy dagadt tulipánt – amely talán még a Zalto-nál is klasszikusabb kissé – majd ezután Richard több prototípuson keresztül finomította a dizájnt, amelyeket én mind önzetlenül teszteltem különféle borokkal egész addig, amíg el nem értük azt a sokoldalú és gyönyörű modellt, amilyen a végeredmény lett. Készítettünk egy talpatlan verziót is, amely vizespohárnak is használható, de tökéletes azok számára is, akik szeretik a talp nélküli borospoharakat. Ezen kívül készítettünk két dekantálót is; mindkettő használható vörösborokhoz és fehérborokhoz is – sok fehér burgundinak szüksége van szellőztetésre.

Be kell vallanom: most, hogy elkészültünk a poharakkal, nagyon élvezem, hogy ihatok belőlük, és eddig még nem sikerült olyan bort találnom, amelynek nem állt volna jól. Ennyire könnyű és vékony pohár óriási öröm egy olyan borrajongónak, mint én.

2018 végéig a Harrods kizárólagosságot élvez a terjesztésre, de a poharak megrendelhetők a richardbrendon.com oldalon, és már folynak az egyeztetések a nemzetközi terjesztőkkel is.

 

Tags: , , ,

Comments are closed.