VinCE Magazin

Nem minden pezsgő champagne



Párizstól alig 150 kilométernyire északkeletre készül a champagne, a legismertebb pezsgő. A világ talán leghatékonyabb eredetvédelmére utal a borvidék jelmondata: Il n’est champagne que de la Champagne, azaz csak az a pezsgő champagne, amely Champagne-ból származik. Sánta Zoltán két évvel ezelőtti cikkében a hatalmas borvidék egyes körzeteinek jellegzetességeit vette szemügyre.

A klíma: áldás és csapás

A közel 34 ezer hektár szőlőterület az északi szélesség 50. foka környékén számos kihívás elé állítja a szőlészeket és borászokat. Annak köszönhetően, hogy távol fekszik az Egyenlítőtől, és hogy közel az Atlanti-óceánhoz, kifejezetten hűvös a klímája, a tavaszi fagyok évről-évre megtizedelhetik a termést. Azonban a pezsgőhöz szükséges jó savak megtartása érdekében elengedhetetlen a hideg. A szőlő tenyészidőszakában nem kevés csapadék esik, s meglehetősen sok a felhős időszak is, ezek közismerten nem kedvezőek a szőlő érése szempontjából, a gombabetegségek, különösen a lisztharmat állandó éberséget követel a szőlősgazdáktól. A szőlészeti-borászati eljárások javulása és a globális felmelegedés az utóbbi években segített ugyan valamelyest a betegségek és a kártevők elleni harcban, a hűvös éghajlat és a havat hozó téli időszak azonban nélkülözhetetlen.

Mészkőre települt borvidék

A borvidék egyediségét a sajátos domborzati viszonyok és elsősorban a talajszerkezet adják. Krétát találunk szinte az egész terület alatt, akár 300 méter mélységig, amelynek meglehetősen jó a vízháztartása: száraz időben biztosítja a növény túlélését, nagy esőzések esetén elvezeti a csapadékot porózusságával. A magas mésztartalom a magas természetes savtartalmú pezsgőalapbor készítéséhez is elengedhetetlen. Már csak hab a tortán, hogy kitűnő építőanyag is, így a kibányászott kőtömbök helyén nagyszerű érlelőpincék jöttek létre.

A Champagne borvidék területe öt megye között oszlik meg: Marne, Aisne, Aube, Haute-Marne és Seine-et-Marne, bár háromnegyede Marne megyéhez tartozik. Az öt borvidéki körzet meglehetősen eltérő stílusú champagne-alapborokat készít, s még körzeten belül is jelentős különbségeket mutathatnak az egyes champagne-házak borai.

Kistermelők vállain

Méretben a magyar szőlőterületek felének megfelelő területű és 320 települést felölelő borvidéken sajátos a tulajdonosi szerkezet: közel 16 000 szőlősgazda kezében van a területek 91%-a, míg a champagne-eladásban élenjáró ismert champagne-házak összesen 9%-kal rendelkeznek. A szőlőterületek osztályozása azonban némiképpen igazságtalan, mivel az egyes települések kapják a rangot, nem pedig a termőhelyek. Cru, premier cru, grand cru, vagyis alap-, első osztályú és csúcskategóriát különböztetnek meg, mégis jelentős különbségeket találunk a szőlő minőségében, következésképpen a felvásárlási árban is. A három fő engedélyezett szőlőfajta: chardonnay, pinot noir és pinot meunier, az utóbbi kettő kékszőlő. Nem véletlenül mondják: a pezsgőkészítés a házasítás művészete!

A kékszőlők birodalma

A Grande Vallée de la Marne, vagyis a Marne-folyó völgye (néha egyszerűen Vallée de la Marne-nak nevezik) esik legközelebb Párizshoz, s a folyóvölgy szinte vonzza a hűvös légtömegeket. Nem véletlen, hogy a legnagyobb területen (62%) itt pinot meunier szőlőfajtát találunk, amely későn fakad és korán érik, így az erős tavaszi fagyokat is átvészeli, ráadásul az agyagosabb talaj is kedvező a termesztéséhez. Bora gyümölcsös, jó ivású, nagyrészt általában a fiatalabb fogyasztásra szánt champagne-ok alkotórésze. Chardonnay-t találunk a területek 16%-án, míg a pinot noir 22%-ot tesz ki. A Montagne de Reims körzethez közel eső területeken termő pinot noir külön klasszist képvisel a szakértők szerint.

A nagy házak és a szerény szerzetes

E körzetben találunk Champagne három „fővárosából” kettőt: Aÿ-t és Épernay-t. Mindkét város megannyi híres champagne-ház székhelye. Aÿ-ban találjuk többek között az Ayala, a Bollinger és a Deutz házakat, míg Épernay legnagyobb neve a LVMH csoporthoz tartozó Moët & Chandon, de a legrégebbi borház, a Gosset is itt található, csakúgy mint a Mercier, vagy a kicsiny, de nálunk is ismert Alfred Gratien. Aki soha egy korty champagne-t sem ivott életében, az is ismeri Dom Pérignon nevét. A Marne-folyótól északra találjuk Hautvillers bencés apátságát, amelynek pincemestere volt a szerzetes. Neki tulajdonítják egyes források e nemes ital „felfedezését”, ez azonban a legendák világa. Dom Pérignonnak mégis sokat köszönhetünk a szőlészet-borászat megreformálása terén, hogy csak néhányat említsünk: erős terméskorlátozás, afféle organikus szemlélet, a kékszőlő kíméletes feldolgozása fehérborrá.

Ahol a chardonnay az úr

A Côte des Blancs kétségkívül Champagne legértékesebb, mindenesetre legdrágább területe. Itt a chardonnay van elemében (82%), a többi területen egyenlő arányban osztozik a pinot noir és a meunier. Az alig 15 km hosszú, észak-déli irányú terület termőhelyei sokszor keleti tájolásúak. Cramant, Avize, Oger és Le Mesnil-sur-Oger – négy falu, amelynek neve hallatán összefut a nyál champagne-kedvelők szájában. Megannyi blanc de blancs, vagyis tisztán chardonnay-ból készült champagne szülőhelyei. Több forrás nem is tesz említést a Côte de Sézanne körzetről, pedig szinte a Côte des Blancs folytatása déli irányban, s így az sem véletlen, hogy itt is a chardonnay a domináns 64%-kal, pinot meunier-t 21%, míg a pinot noirt 15%-ról szüretelnek. Kicsit délebbre vagyunk, s a kötöttebb talajon a chardonnay érettebb karakterű, kerekebb borokat ad.

Pezsgő a koronázóvárosban

A kiflit formázó Montagne de Reims masszívum Champagne „igazi” fővárosának nevét viseli. Ez a pinot noir hazája, igaz, az utóbbi évtizedekben a chardonnay egyre nagyobb területeket hasított ki magának (pinot noir 40%, meunier 36%, chardonnay 24%). A város híres gótikus katedrálisában koronázták a francia királyokat évszázadokon át, de ma Marc Chagall 1974-ben átadott üvegablakai is nagy vonzerőt jelentenek. A pezsgőrajongók talán inkább a Krug, Bruno Paillard, Charles Heidsieck, Lanson vagy éppen a Roederer nevekre kapják fel inkább a fejüket.

A mostohatestvér

A Côte des Bar körzet Burgundiához, azaz Chablis-hoz lényegesen közelebb van, mit Épernay-hez. Champagne történetének legsötétebb napjai fűződnek e déli területekhez. Mivel ez a körzet korábban Burgundiához tartozott, a tehetős Marne megyei gazdaszakszervezetek – jobb árak elérésének reményében – azon mesterkedtek, hogy a Côte des Bar szőlősgazdáit kizárják Champagne-ból. 1909-ben sikerrel is jártak, s 1911-től az itteni gazdák nem adhatták el a megtermett szőlőt champagne-készítés céljára. Óriási volt a felháborodás. A hatalom 3000 katonával verette le a lázongásokat, de végül 1927-ig, az első champagne-i eredetvédelmi megállapodás létrejöttéig kellett várni, hogy az Aube vidéke ismét Champagne-hoz tartozhasson. Valamikor itt a gamay szőlőfajta uralkodott, amelynek telepítését megszüntették, s a pinot noir vette át a vezető szerepet. Még ma is 83%-ot találunk itt Burgundia kékszőlőjéből, de már látszik a chardonnay előretörése – természetes lépés, mert elsőrangú krétás talajt találunk több alkörzetben is. Érett, gyümölcsös, igen jó minőségű borok születnek itt, s egyre többen ismerik fel e körzet fontosságát.

Champagne jövendő határai

A 2008-as válságot megelőző évtized soha nem látott eladási sikereinek eredményeképpen úgy tűnt, akár champagne-hiány is felléphet, így felmerült a borvidék területi kiszélesítésének lehetősége is. A 2008-as gazdasági visszaesés azonban józanságra intette a döntéshozókat. Egyes tervek szerint a közeli jövőben újabb 40 települést vonnának be a termelésbe. A kérdések azonban sokasodnak: meg szabad-e ezt lépni? Hiszen jó években akár túltermeléssel is szembe kell majd nézni, miközben egyre többen törnek Champagne babérjaira az ó- és újvilágban.

Tags: , , ,

Comments are closed.