Burgenlandba tartottunk „megérkezni és újjászületni” –ahogyan az Osztrák Turisztikai Hivatal oldalán áll – Ausztria legkeletibb és legnapsütésesebb tartományába, amely tele van élményekkel és finomságokkal. Kemény Gabriella beszámolója.


A legkülönfélébb helyekről érkeztek az újságírók, volt köztünk kultúra, turizmus és vendéglátás témakörben író, sport- és gasztronómiai újságíró is: olyan program elébe néztünk, ami mindenki számára egyformán izgalmasnak ígérkezik. A buszban kipihentük a koránkelés fáradalmait, és rövidesen megérkeztünk Weiden am See-be, vagy magyarosan Védenybe, a Fertő északi partjára. A Das Fritz bisztróban kaptunk gazdag reggelit, gránátalmás-epres-sajtos falatkákat, ropogós kézműves kenyeret, fűszeres rántottát, pirított sonkát, helyben készült péksüteményeket, és apró, de komplex minitortákat, lágy csokoládéhabos és kirobbanóan friss trópusi gyümölcsös verziót is. Kikértük a kávénkat, és élveztük az előttünk elterülő tavat, arra gondoltunk, hogy hogy lehet valami ennyire szürkén esős, és mégis ennyire gyönyörű? Magányos vitorláshajók várták a nyarat a kikötőkben, mi meg felhúzott kapucnikkal és esernyőkkel sétáltuk le a reggelinket a kompon, és izgultunk, hogy ránk ne zuhanjon az ég Ausztria legnapsütésesebb (évi 300 nap!) tartományában.

Österreich Werbung/Képszerkesztőség/Szilágyi Anna


Visszaszálltunk a buszba, és elrobogtunk a kerékpárkölcsönzőig Podersdorfba (Pátfalu), ahol beavattak az e-bike használatának rejtelmeibe. Mint nem rendszeresen sportoló biciklista, kifejezetten örültem annak, hogy a technológia segítségével megkönnyítik a túrát számomra. Ki is próbáltam a benne rejlő lehetőségeket: az eco fokozat csak dobott egyet rajtam olykor, a sporttal stabilan 20–25 km/órával lehet menni, a powerrel meg aztán tényleg olyan, minthogyha motorozna az ember.

Österreich Werbung/Képszerkesztőség/Szilágyi Anna

Előre is rohantam, hogy csak a vadvirágok és az ég, meg a bicikliösvény legyen előttem. A vízpart közeléből olykor nyári ludak araszoltak felém, féltem, hogy elütöm őket, de lassan rá kellett jönnöm, hogy a burgenlandi libák éppen olyanok, mint a pesti galambok: nagyon lassan, de nagyon biztosan odébb állnak, ha a sarkukban van az ember, csak közben a frászt hozzák rá. Kaptunk idegenvezetőt is, egy kedves hölgyet, aki megszállott természetjáró a határ innenső és túlsó oldalán is, és aki szerint a természet nem ismer határokat. Elképesztően részletes tájékoztatást nyújtott nekünk az élővilágról, a vízállásról és a madarakról, a fákról és a gyógynövényekről, illetve arról, hogy itt, a Fertő tó körül az ember és a természet megtanult harmóniában együtt élni, és hogy ez milyen kivételesen nagy csoda. A nemzeti park tényleg gyönyörű volt, el kellett ismernünk, hogy valami ilyesmit jelenthet a béke.

Österreich Werbung/Képszerkesztőség/Szilágyi Anna


Komppal keltünk át a tavon, Almdudlert ittunk, megijedünk a nádastól, ami ebben a ködben valódi labirintusként funkcionált, és figyeltük a csendesen hullámzó vizet. A túlsó parton visszapattanunk az e-bike-okra, és még 10 kilométernyi könnyed bicikliút várt ránk, lakott és nem lakott területek között kanyarogva, csodaszép kis falvak és nádasok mentén.

Österreich Werbung/Martin Steinthaler (TineFoto)



Megérkeztünk Rustra, a Katamaran étterembe, ahol finom autentikus osztrák ételeket és jól bevált fogásokat fogyasztottunk: fogasfilét, egyszerűen de jól elkészített rántotthúst, enyhén csípős és édes chilis borhablevest, petrezselymeskrumplit, savanykásan mennyei málnás tiramisut és meggyes, omlós túrógombócot: tipikus vendéglős ételeket magas színvonalon. Az üvegablakokon túl a zivatar lassan szántani kezdte a tófelszínt, s örültünk, hogy ez nem a biciklitúra közben következett be.

A kiadós ebédet egy kellemes, hajókázással egybekötött borkóstoló követte. Bár Burgenland Ausztria legfiatalabb borvidéke, már i.e. 700-ból találtak arra bizonyítékot, hogy a kelták és a rómaiak is foglalkoztak szőlőtermesztéssel. A borspektrum rendkívül széles, száraz fehérboroktól egészen a nemes édesekig (botrytises borok), könnyedebb vörösöktől a nehezebb, komolyabb tételekig, sőt egészen a pezsgőkig terjed a választék, a területre azonban mégis leginkább a kékfrankos jellemző, ezért is nevezik kékfrankosországnak Burgenlandot. A hajón helyi borokat, savignon blanc-t, chardonnay-t és kékfrankost kóstoltunk, melléjük pedig kellemes csapatjátékok, beszélgetés és péksütemények jártak. A kikötőben a Budapestre tartó buszok vártak minket, kicsit beborozva, a több órás biciklitúrától és természetjárástól kellemesen elfáradva ültünk vissza a valóságunkba.

Österreich Werbung/Képszerkesztőség/Szilágyi Anna


Ajánlom Burgenlandot mindenkinek, aki egyszerre akarja megtapasztalni a természet vadságát és a végtelen nyugalmát, aki színvonalas éttermekben akar ebédelni vagy reggelizni, aki hajókázna egyet a gyönyörű Fertő tavon. Budapestről csupán két óra az út, ennyit igazán megér életünk egyik legkedvesebb élménye.

Köszönöm az inspirációt és az élménygazdag napot az Österreich Werbungnak!