VinCE Magazin

Whisky és más: Whisky Show 2019



Miben rejlik a whisky hódító ereje? – erre voltunk kíváncsiak a kilencedik Whisky Show-n. Rajongói kedvükre kóstolhatták, ízlelhették az általuk „élet vizének” is nevezett karakteres és egyben elegáns italt. Több mint 500 féle minőségi whisky és érlelt párlat szerepelt a kínálatban a jelenlévők legnagyobb örömére. Török Ferenc tudósítása.

Eldöntetlen kérdés, hogy mi is a skót whisky sikerének titka: az árpa, az élesztő, a víz, a levegő…? Vagy a desztillálási tudomány?  Ugyanilyen vitatéma, hogy tisztán, vízzel, szódával vagy jéggel – fogyasszuk-e? Egy régi mondás azt tartja: úgy idd a whiskyt, ahogy neked jól esik. Az igazi ínyencek szerint a legideálisabb, ha mindössze pár csepp tiszta vizet cseppentünk a párlatba, mert az nem hígítja, hanem kibontja az aromákat, és ettől még élvezetesebb lesz. Akik ott voltak a kétnapos rendezvényen, azok aligha vitáztak ilyen prózai dolgokon. Minden adott volt a whiskykultúra alapos megismerésére, az igényesség a kiállítók változatos és különleges italkínálatában is megnyilvánult. 

A nagy forgatagban a WhiskyNet üzletfejlesztési igazgatója, Kovács Dávid néhány extra tételre hívja fel a figyelmünket. „Az Octomore új szériája külalakban és tartalomban is sokat változott – meséli. – Egy mi lenne, ha…? ötletből született: mi lenne, ha lepárolnánk a világ legtőzegesebb árpamalátáját? – kérdezték a Bruichladdich-nál. És megvalósították: masszív tőzegíz, elegancia, amelyet a hosszú, szűk átmérőjű lepárló berendezés kölcsönöz az itt készülő italnak. A szokatlanul lassú, csöpögtetéses lepárlás egyedülállóan krémes textúrát kölcsönöz, amely új dimenziót jelent a tőzegelt whiskyk között. A 2010-es aratásból származó Islay-szigeti árpát 2011-ben párolták le, és öt évig érlelték első töltésű bourbon valamint francia boroshordókban. Alaphordó-erősséggel, nem hűtve palackozták.” 

A Glengoyne-ban az a figyelemre méltó, hogy 21 évig érlelődött, míg a keverőmester palackozásra alkalmasnak találta. Sherrys és bourbonos, európai, valamint amerikai tölgyfa hordókban érlelték, karamelles, vaníliás, enyhén fás lecsengésű. A malátát természetes módon szárítják, az átlagos skót whiskykhez képest édesebb, lágyabb gyümölcsösebb stílusú. Élvezettel iható, klasszikus whisky illattal.

A WhiskyNet teremben az egyik legnépszerűbb stand a Nikka, vagyis a japán whiskyk bemutatója volt. A gazdag felhozatalból is kiemelkedik a Taketsuru, amit Magyar Balázs, a Good Spirit Shop vezetőjének segítségével ismerünk meg közelebbről: „A Taketsuru a japán whiskyk között is kiemelkedő, önálló arculatú, kicsit tőzeges jelenléttel. Tudni kell, hogy a japán whiskyk sikere az elmúlt 80 év töretlen fejlődésének köszönhető. Ma már nem meglepő, hogy a legjobbak között emlegetik párlatjaikat. Eredményük titka a lepárlásnál használt víz tisztaságában és a japán precizitásban rejlik. A Kyoto környékén lévő Yamazaki-főzdét az a Masataka Taketsuru alapította az 1920-as években, aki Glasgowban tanulta ki a whisky-készítés mesterségét. Az 51,4 fokos Nikka Days sajátos palackkal kerül forgalomba, a zömök forma szintén az erőt, a különlegességet sugallja. Jól érezhetők a bourbonos hordók illatjegyei, a whisky elnevezése pedig a mindennapi fogyasztásra buzdít. A Nikka From The Barrel az egyik legismertebb japán remekmű, hozzáillő stílusos üvegben. A hordóerősségű – 51, 4 – whisky a Miyagikyo lepárló könnyed, sima és a Yoichi-i gazdag, férfias malátawhiskyjének különleges keveréke. Friss bourbon hordókban érett, és fellelhető benne a japán whisky valamennyi finomsága.”

A hordóerősségű – cask strength – whiskyk következő képviselője a Glenfarclas 105, amelyet 60 fokosan palackoztak. Kitűnő minőségű, igen erős ital. Színe mély, aranysárgás. Illata igen komplex, ereje ellenére is lágy, könnyen iható. Minden palack kétszeresen lepárolt italt rejt, amely egyénileg válogatott oloroso sherrys hordókban pihent. A 105 megtestesíti a Glenfarclas összes jellemző ízjegyét, magas alkoholtartalma ellenére tisztán is élvezhető, egy csepp vízzel azonban feltárulnak a benne rejlő aromák mélységei. 

Kihagyhatatlan volt az Asta Morris válogatás a WhiskyNet standnál, ahol egy független belga palackozó, Glen Keith whiskyjét kóstoltuk. Ez az egyik legfiatalabb ilyen cég, igazi one-man-show: Bert Bruynel whiskyrajongó alapította és vezeti. A 24 éves Glen Keith is hordóerősségű, 51%-os alkoholtartalommal, 1994-ben párolták le, tették hordóba, és idén került piacra. Mindössze 179 palack készült belőle. Persze a sok hordóerősségű whisky nem azt jelenti, hogy ezután ez lesz a trend. És ez a véleménye Kovács Dávidnak is: „A standard whiskyk között továbbra is domináns a 40%-os alkoholtartalom, de a különleges malátapárlatok között arányaiban több a hordóerősségű palackozás, csak az átlagvásárlókhoz legfeljebb ritkábban jut el.”

A Whisky Show-on más népszerű kóstolni való is volt, ezek egyike a Pierre Ferrand cognac, amely a Grande Champagne Cognac régió egészen gyümölcsös, már-már egzotikus és virágos oldalát mutatja meg. A párlatot kisméretű tölgyfa hordókban érlelik 7 különböző adottságú pincében (szárazabb, nedvesebb), Logis d’Angeacban. A hordók eltérő pörkölésűek, elkerülve a túlzott kesernyés ízt, amit a tölgyfa tanninjai kölcsönöznének. Az eredmény ragyogó, aranysárga szín. Illatában a vanília, a szárított rózsa, a baracklekvár kombinálódik a dióval, a fahéjjal és az édesgyökérrel. Testes, gazdag cognac benyomását kelti, nagyszerű egyensúllyal.

A sokszínűséget bizonyítja, hogy az érdeklődők nemcsak tisztán kóstolhatták a párlatot, hanem koktélként is. A whisky karrierje annakidején koktélalapként indult, de a folyamatos fejlődése révén ma már tekintélyt parancsoló rangja van. A Maker’s Mark standján például a bourbon hívők egy specialitást is megismerhettek, amelyet Szombati Zsolt, a Barist. hu tulajdonosa készített. Oly annyira népszerű volt az összeállítása, hogy több mint hétszáz pohárral kóstoltak alkotásából. A recept rém egyszerű, nem kell hozzá más, mint 4 cent 45 fokos Maker’s Mark whisky, sötét csokoládészirup, kevés citromlé, egy egész narancs leve, 0,5 dl gyömbérsör, és már kész is a kiváló long drink. Frissítő és kellemes. 

Érdemes megemlíteni a Canaïma Gint is, amely amazonasi ginkülönlegesség. A Canaïma Nemzeti Park Venezuela Bolivar nevű államában található az Amazonas északi részén. Hat különböző, de az itteni erdőségre jellemző növényt használnak készítéséhez az alap gyógynövények mellett: a cashew, az acai, a moriche pálma, a túpiro-t, a seje és a copoazú gyümölcsöt. A Canaïma, a bevételének 10 százalékát a Saving the Amazon és a Tierra Viva civilszervezeteknek adja, akik a helyi őslakosok életkörülményeit igyekeznek javítani. Érdekesség, hogy ezt a gint nem toniccal, hanem pink szódával kínálják, méghozzá azért, mert ebben nincs a tonic keserűségét adó kinin. A J.Gasco márka Sodarosa nevű pink grapefruit szódájában a rózsaszín grapefruit ad némi kesernyés aromát a ginhez, de ez nem minden ginhez passzol, a Canaïma Gin viszont ezzel a legjobb.

A békésen szemlélődő és kóstoló nagyérdemű érdeklődését az említettek mellett éppúgy felkeltette a Talisker, a Singleton, a Johnnie Walker, a Jack Daniel’s vagy éppen a Kremlin vodka – és még sorolhatnánk. A 2019-es Whisky Show-ról senki sem távozott élmény nélkül…

Comments are closed.