Hogy alakul a kékfrankos helyzete hazánkban és milyen kitörési lehetőségünk van az exportpiacon? Idén már ötödik alkalommal ültek össze a Jásdi borteraszon a balatoni borászok – az idei évben egy vendégborászattal kiegészülve – egy szakmai beszélgetésre, amelynek középpontjában a fenti kérdés állt.
A zárt ajtók mögött tartott szakmai kóstolón minden borász kedvenc kékfrankos tételét hozta el, kóstoltatta a kollégákkal és vitatta meg a zöldmunkától egészen az érlelésig, palackozásig az aktuális témákat a fajta szemszögéből. A házigazda Jásdi István szerint ezek a találkozók nem csupán baráti beszélgetések, de a tudatosságot is növelik: “Tisztában vagyunk termőhelyünk erényeivel és látjuk az utat, amelyik még előttünk van. Nincsenek illúzióink a piaccal kapcsolatban, de csöppet sem vagyunk borúlátóak a balatoni vörösök jövőjével kapcsolatban. Igen, a kékfrankos a vörösök olaszrizlingje, azt pedig már kezdjük kiismerni, ami nem azt jelenti, hogy ne kóstolnánk nagyszerű franc-okat vagy akár sangiovese-t.”
Fotó: Kóstolom, Bagi Péter
Természetesen szó esett a piacot torzító nehézségekről is, amelyek közül Jásdi István a nem egyformán hozzáférhető pályázatokat és az ennek következtében alacsonyabb költségekkel megjelenő termékeket emelte ki. Hozzátette ugyanakkor, hogy az így kialakult helyzet a hatékonyságra és a minőség emelésére ösztönzi a termelőket: Arra szorít bennünket az egyenlőtlen verseny, hogy jobban, hatékonyabban, jobb borokat termeljünk, mert csak így bízhatunk abban, hogy egyszer érdemes lesz Csopakon, Badacsonyban szőlőt telepíteni, a tájat és régi épületeit megőrizni és a történelmi dűlőkben nemcsak a nyaraló építés és a panorámás úszómedence ígéretét látják majd a befektetők.”
Fotó: Kóstolom, Bagi Péter
Klímakihívások és exportlehetőségek
A klímaváltozás során az elmúlt tíz évben közel egy hónapot tolódott több fajtánál a szüreti időpont alakulása. Új szemléletmód szükséges a szőlőben és a borok esetében is, hogy a változásban lévő klimatikus viszonyok mellett, meg tudjanak felelni a piac által támasztott magas elvárásoknak.
„A klímaváltozás 100%-ban érzékelhető kihívás, amiből a kékfrankos inkább profitálni látszik: korábban érik, így már szeptember közepétől szüreteljük. Hűvösebb években is lehet rá építeni, mert elég szépen beérik és jobban bírja az esőt.” mondta ifj. Heimann Zoltán.
A nehézségek ellenére pozitív fejlődés is tapasztalható, hiszen egyre többen kíváncsiak idehaza és országhatáron túl is az egyedi karakterű termőhelyi karaktert felmutató borokra. Olyan tételek készítése lesz izgalmas a jövőben, ami a fajta lehetőségei keresztül a termőhely és a borász üzenetét is hitelesen tudja közvetíteni. Egyértelműen körvonalazódott, hogy az olaszrizling mellett a kékfrankos lett a másik zászlóshajó a régióban, ahogy azt Figula Mihály is kiemelte a rendezvényen: „Az olaszrizling vörös párja egyértelműen a kékfrankos.”
Ifj. Pálffy Gyula tapasztalatai szerint a kékfrankos abszolút exportképes fajta; kihívást a mennyiségi és minőségi feltételek jelenthetnek. Heimann Zoltán pedig így nyilatkozott: Mi Heimannok, csakúgy, mint itthon, külföldön is az igényes éttermekre, borkereskedésekre célzunk: ott pedig egyéniség kell és ezt hozza a kékfrankos!”
Szombaton egy szűk vendégkör is megkóstolhatta a borokat egy jó hangulatú sétáló kóstolón a Jásdi Borteraszon.
Fotó: Kóstolom, Bagi Péter
A rendezvényen a következő borászatok tulajdonosai és képviselői voltak jelen:
- 2HA Szőlőbirtok és Pincészet, Török Csaba
- Figula Pincészet, Figula Mihály
- Guden Kisbirtok, Gősi Péter és Csidei Zoltán
- Homola Pincészet, Nagyváradi Péter
- Heimann Családi Birtok, Heimann Zoltán és ifj. Heimann Zoltán
- Ikon Pincészet, Konyári Borbála és Kvák Emil
- Jásdi Pince, – házigazda – Jásdi István
- Kislaki Bormanufaktúra, Légli Géza
- Pálffy Pince, Pálffy Gyula
- Petrányi Pince és Borterasz, Bakó Ambrus
- Szent Donát Birtok, Kovács Tamás
- Villa Tolnay Borház, Nagy László
- Von Beöthy Pince, Janosh von Beöthy
Kíváncsi arra, hogyan szerepetek a balatoni vörösborok a VinCE Magazin vaktesztjén? Kattintson a részletekért!
