VinCE Magazin

Kanadában nem csak a jégborok kiválóak



Kanadáról nem feltétlenül a bor jut az ember eszébe – ha netalán mégis, akkor leginkább a jégbor. Azt viszont már kevesen tudják, hogy ropogós rizlingek, üde sauvignon blanc-ok, gyümölcsös pinot noir-ok, izgalmas cabernet franc-ok, gamay-k készülnek az Ontario-tó vidékén, amely Bordeaux-val azonos szélességi fokon helyezkedik el.

Amikor kiderült, hogy amerikai–kanadai túránk útvonala az Ontario-tó mellett, a legjelentősebb kanadai bortermő vidéken vezet keresztül, egy kicsit át kellett írni a programot. Természetesen be kellett tervezni a pincelátogatásokat is, ami azért nem volt egyszerű feladat, miután a Niagara környékén egymást érik a kis borászatok, ezek közül kellett kiválasztani azokat, amelyeken keresztül  megismerhetők a vidék borai. Ebben nagy segítségünkre voltak a Wine Marketing Association of Ontario munkatársai, Magdalena és Andrea, akik remekül megszervezték a Niagara-félszigeti programot.

A Niagaránál nem csak a víz az úr

Magasra tették a lécet, hiszen Kanada egyik legismertebb pincészetében, a Cave Springs Cellarban kezdtük a niagarai borok felfedezését. Beamsville-i szőlőültetvényeik sokféle talaja és éghajlati adottsága kiváló feltételeket kínál az elegáns és jellegzetesen hűvös éghajlathoz alkalmazkodó borok elkészítéséhez.

Több mint három évtizeddel ezelőtt a Pennachetti család első rizling- és chardonnay-ültetvényei telepítésével kiemelt szerepet vállalt a szőlő meghonosításában a Niagara-félszigeten. A borászat napjainkban is a legjobbak közé tartozik, a Wine Enthusiast szaklap 2018-ban a New World Winery of The Year címmel tüntette ki. (Talán nem lehet véletlen az sem, hogy a pincében a francia hordók mellett megtaláltuk a magyar kádárok remekeit is.) A Jordan Village központjában lévő kóstolóteremben a bemelegítés egy üde blanc de blancs pezsgő volt. Majd jöttek a csendes chardonnay-k: a ’17-es Dolomit, majd a ’16-os Estate, majd ugyanebből az évjáratból két szenzációs rizling: az Estate és a CSV. A borászat azonban nem csak a fehérborokkal remekel, hanem a vörösekkel is, a kóstoltakból kiemelkedett a ’17-es Pinot Noir, valamint a ’16-os Cabernet Franc, a zárás pedig nem is lehetett más, mint egy ’14-es rizling jégbor.

Második állomásunk az 1999-ben alapított Flat Rock Cellars volt. A Jordan Station-i borászat egy hatszög alakú építészeti remekmű, amelynek teraszáról lélegzetelállító kilátás nyílik az Ontario-tóra, s tiszta időben akár Torontóig is el lehet látni. A minőség zálogát a terméskorlátozásban, a szőlő kézi szedésében és válogatásában látják. A kiváló alapanyagot a világ legmodernebb borászati berendezéseivel dolgozzák fel. Itt kicsit szokatlan módon vörösborokkal kezdődött a kóstolás.

Elsőként egy üde, gyümölcsös pinot noir került a poharunkba 2016-ból, amelyet a 18 hónapig hordóban érlelt 2014-es Gravity pinot noir követett. Ebben előbb a cseresznyés jegyek jelentek meg, de zárásként felbukkant a málna és némi vanília is. A fehérborok között az első a 2017-es chardonnay volt, amely tölgyfahordóban érett: finom aromák, a friss alma, őszibarack, körte és citrom íze. A 2017-es The Trusty Shed chardonnay-nak még ezt is sikerült felülmúlnia. A rizlingek közül a 2017-os Nadjas Vineyardot remek savak és az intenzív citrusok jellemezték, ami tetten érhető volt a zárásként kóstolt 2017-es birtokbor rizlingben is.

Cabernet franc nagyon édesen

Ha valahol, akkor a következő borászatban, a Niagara-on-the-Lake-i Inniskillinben az édes ízek a meghatározóak, a pincészetet ugyanis jégborai tették világhírűvé. A kanadai Donald Ziraldo és az osztrák származású Karl Kaiser alapította borászat 1974-ben kezdte meg működését. Donald Ziraldo már korábban is szőlőtermesztéssel foglalkozott, ahogy Karl Kaiser is, aki vegyészből lett bortermelő. A minél jobb minőségű borok készítése érdekében ők is inkább a hűvösebb régiókban termelt hagyományos európai szőlőfajtákat telepítettek: az első 13 hektárra rizlinget, chardonnay-t és gamay-t, később jöttek a jégbor alapanyagául szolgáló fajták is. Itt ezekből kaptunk bemutatót.

Mindhárom kóstolt bor a 2017-év járatból származott. Az első egy elegáns rizling, amely édessége ellenére is frissnek bizonyult gazdag gyümölcsaromákkal és hosszú lecsengéssel. A jégbor-készítők egyik kedvenc fajtája a vidal, amely az ugni blanc és a rayon d’or keresztezése. Az Inniskillin vidaljában is sikerült megőrizni a gyümölcsösséget, ezért valószínűleg még azok is szívesen kortyolják, akik egyébként nem szeretik az ennyire édes borokat. Sokan készítenek cabernet franc-ból is jégbort, az Inniskillin vörös jégbora 245 gramm cukrot tartalmaz, a 12 százalék alkohol mellett is a gyümölcsösség dominál, ám a 10 grammot meghaladó savtartalom jól egyensúlyozza a cukor édességét. Az Inniskillin jégborai nagyon keresettek az USA-ban, Japánban, de jut belőlük az európai piacokra is.

Magyar borász Kanadában

A magyarok nemcsak Kaliforniában vállaltak részt a szőlőtermelés és borkészítés meghonosításában, hanem Kanadában is. A Peller Estates megalapítója Peller András, azaz Andrew Peller 1927-ben érkezett Magyarországról Kanadába. Sikeres üzletember lett, aki úgy gondolta, hogy eljön majd az az idő, amikor a kanadaiak is ugyanúgy tudják értékelni a kiváló minőségű borokat, mint az európaiak. 1964-ben kezdett a borászattal foglalkozni, aztán pincészetek vásárlásával folyamatosan fejlesztette cégbirodalmát, kiemelkedő szerepet vállalt a jégbor-készítés meghonosításában.

2001-ben nyitották meg Niagara-on-the-Lake-en a Peller Estates Pincészetet, amely már egyértelműen tükrözi Andrew Peller egykori álmait. Ma már unokája, John irányítja a céget, amely 2015-ben az év pincészete lett Kanadában, 2017-2018-ban pedig elnyerte az Ontario legjobb borászata címet. A borászat mellett a komplexum része egy minden igényt kielégítő kóstolóterem és egy világszínvonalú étterem, ahol foglalás nélkül aligha lehet asztalhoz jutni. Itt a helyi ételeket természetesen Peller borok kísérik. Mindezt Tóka Tibor, a pincészet magyar származású munkatársa mutatta be nekünk.

 

A kezdés egy remek pezsgő volt, amelyet sauvignon blanc-ok sorozata követett. Ezekben nagyon jól tetten érhetőek voltak borászának, Katie Dickiesonnak Franciaországban és Új-Zélandon szerzett tapasztalatai, hiszen az eredmény trópusi gyümölcsös, remek savakkal rendelkező, testes niagarai sauvignon blanc. Különlegesek a Peller Estates rizlingjei is, amelyekre a friss elegancia mellett az almás, citrusos ízek, valamint az ásványosság a jellemző. A vörösborok között leginkább a cabernet franc-ok domináltak, de emlékezetes volt a ’16-os Merlot is. Itt sem maradhatott el a jégbor, amely vidalból, illetve cabernet franc-ból készült.

Ugyancsak a Niagara-on-the-Lake-en működik a Stratus Vineyard. A borászat 62 hektárnyi területén 10 kék- és 6 fehérszőlő terem. Az ültetvények elhelyezkedése optimális, elég távol van az Ontario-tótól ahhoz, hogy annak hűsítő hatása ne érvényesüljön, ezért foglalkozhatnak nagyobb melegigényű fajtákkal is, ám még érvényesül a tó kiegyensúlyozó hatása, ami az őszi korai fagytól óvja meg a szőlőt. A Stratus 62 hektáros területe 44 parcellában található, ami ugyancsak változatossá teszi boraikat. Sajátos volt a fogadtatás: névre szóló „borlapot” kaptunk, melyen eredetileg a pincészet kínálatát reprezentálva egy fehér-, két vörös- és egy jégbor szerepelt – ebből aztán végül hét lett. A borászat remekül használja ki a fajták házasításában rejlő lehetőségeket. Nem véletlen, hogy az első tétel egy chardonnay-ból, sauvignon blanc-ból, semillonból és viognier-ből álló cuvée, a Stratus White volt. Ezt követően külön is megismerkedhettünk a cuvée meghatározó elemével, a chardonnay-val. Majd jött a Stratus Red cuvée, ami cabernet sauvignon, merlot, cabernet franc, petit verdot és malbec házasítása, hogy ezt is egyenként „összetevőire bontsuk”: előbb petit verdot és cabernet franc, majd a vörös sor végén az igazán emlékezetes 2015-ös cabernet sauvignon került a poharunkba. Remek zárásnak bizonyult a petit verdot-cabernet sauvignon-cabernet franc házasításával készült 2018-as Stratus Icewine Red. Apropó jégbor: a Niagara vidékén egyelőre még nem okoz nagyobb problémát a klímaváltozás, ezen belül is a felmelegedés hatása a jégbor-készítők számára. Ugyanakkor érzékelik a folyamatot, így hosszabb távon nekik is fel kell készülniük a következményekre.

Pillantás a hibridek világába

A szőlő nemcsak a Niagara-félszigeten érzi jól magát, hanem a az Ontario-tó keleti végénél, Prince Edward Countyban is, ahol két pincészet meglátogatására futotta az időnkből. Az első vendéglátónk Norman Hardie volt, aki szakmai ismereteit a dijoni egyetemen szerezte. Előbb a vendéglátásban dolgozott, majd kereskedőnek állt, aztán visszatért a borokhoz, és azért járta a világot, hogy megismerje a borkészítés csínját-bínját – tapasztalataira építve alapította meg 2003-ban borászatát az Ontario-tó melletti Wellingtonban. Azért itt, mert úgy gondolta, hogy az agyag és mészkő talaj, valamint a hűvös éghajlat kiváló feltételeket biztosít kedvencei, a pinot noir, a  chardonnay és a pinot gris számára. Norman Hardie az egyszerűséget helyezi előtérbe, ezt tükrözi a borászat kialakítása is. A viszonylag kis épületben egy térben kapott helyet a borászat, az iroda, a kóstolóhelyiség, az udvaron pedig egy kemence is van, ahol borkorcsolyaként ropogós pizzák készülnek, amelyeket zárásként mi magunk is megkóstolhattuk. Előbb azonban a borok jöttek, amelyek valóban egyszerűségükben voltak nagyszerűek. Komplex íz, ásványosság, gyümölcsösség, remek savak jellemezték a nyitásként kóstolt 2017-es Calcavie-t, amely chardonnay, pinot gris, rizling és a sauvignon blanc házasítása. Következett a County Chardonnay, amely acéltartályban erjedt, 500 literes tölgyfa hordóban érlelődött, citrusos íz, szintén gazdag ásványosság és hosszú lecsengés jellemezte. A 2016-os pinot noir kiegyensúlyozott és gyümölcsös, csakúgy az ugyanebből az évjáratból származó cabernet franc finom tanninokkal és a hosszú lecsengéssel.

Az ugyancsak wellingtoni Sandbanks Estate Wineryban is díjnyertes borok sora készül. Ezek között egyaránt vannak ropogós fehérek és testes vörösborok is, ezért nagyon kedvelt a borbarátok körében. A vidék borászataitól azzal is eltérnek, hogy a hagyományos fajták mellett számos viszonylag kevésbé ismert szőlővel is foglalkoznak. Ezek telepítése a tulajdonos-borász Catherine Langlois széles körű érdeklődését és személyes kötődését is tükrözik. Az óriási választék feladta a leckét, ezért a kóstoláshoz egy bolgár gyökerekkel rendelkező, fiatal sommelier segítségét kértük. Így végül „csak” közel másfél tucatnyi bor került a poharainkba. Előbb a sauvignon blanc, utána chardonnay, majd a kiváló rizling, amellyel Kanada fennállásnak 150. évfordulója előtt tisztelgett a borászat. A vörösbor-sor a könnyed pinot noirral kezdődött, majd az ennél komolyabb malbec és petit verdot házasítás, a Route 33 következett. Ezután megkóstoltuk a French Kisst, ami cabernet-ból és merlot-ból készült. Kellemes meglepetés volt a baco noir, amely a francia folle blanche és az észak-amerikai Vitis riparia keresztezése (vagyis egyik szülője nem az eurázsiai borszőlő, a Vitis viniferis, így hibrid szőlőfajtának számít, melyet 1902-ben hoztak létre Franciaországban – a szerk.), intenzíven gyümölcsös volt, domináns szedres és csokoládés jegyekkel. Ugyancsak izgalmas volt a marechal foch, amelyről biztosan csak azt lehet tudni, hogy egy francia hibrid szőlőfajta, amely remekül ellenáll a hidegnek, ezért Ontarióban közel 120 hektáron termesztik. Kóstoláskor először könnyed, majd egyre erőteljesebb, málnás, szedres és vadcseresznyés ízekkel. Megkóstoltuk e két fajta cuvée-jét, a LOT17/Red33 tételt is. Ebben is a gyümölcsök domináltak, a vadcseresznye, szilva. Közepes savtartalom és lágy tanninok jellemezték a jól iható bort. Kanadai bortúránk végül természetesen remek édes borokkal zárult, így igazán jó szájízzel hagyhattuk el az Ontario vidékét.

 

Szerző: Erős Zoltán

FotóK. Unsplash/Guillaume Jaillet; Profimedia

 

A cikk a VinCE Magazin 2019. novemberi számában jelent meg.

Comments are closed.