VinCE Magazin

A malbec-bumm



A világszerte termesztett nemzetközi szőlőfajták mellett kiemelkedő karriert futott be az argentin malbec. Ha tehetjük, mi is szívesen fogyasztjuk, ha pedig a magyar boroknak általunk szánt nemzetközi piaci szerepére gondolunk, irigykedve nézzük. Vajon hogyan válhatott ennyire népszerű szőlőfajtává?

 

Magát a malbecet eredendően Franciaországban termesztették, azonban az egész Európát megrendítő filoxériajárvány ezt a szőlőfajtát is utolérte. Az argentinok nem sokkal a végzetes esemény előtt, az 1850-es években importáltak malbec szőlővesszőket, amelyről az idők során az is kiderült, hogy jól érzi magát a Dél-Amerikai kontinensen. Míg a franciák csak szórványosan telepítették el ismét, Argentínában új otthonra lelt a szőlőfajta.

A Guardian oldalain Fiona Beckett, elismert brit borszakíró a közelmúltbéli argentin látogatásáról ír cikkeiben, amelyek közül a malbec egy külön írást kapott. A bor legnagyobb exportpiaca az USA, de a brit sziget is szorgos importőrnek számít.

 

Szerelem első látásra

A malbec szőlőfajta kerekségének, sokrétűségének köszönhetően indokoltan népszerű Latin-Amerikán kívül is. Ugyan a malbec esetében sem beszélhetünk egy teljesen homogén szőlőfajtáról, az argentinok egy megnyugtatóan konzekvens minőséget tudnak előállítani évről évre. Sok behízelgő gyümölcs, lágy szerkezet, finomabb tanninok, simaság, „leveses” jelleg jellemzi a bort, amely ráadásul nagyon sok étellel is megállja a helyét. Bár elsősorban fajtaborként fogyasztja a nagyvilág, ne felejtsük el, hogy eredetileg bordói házasításokban használták, illetve használják ma is. Nem ördögtől való tehát az a gondolat, hogy cabernet sauvignonnal vagy cabernet franc-nal érdemes kiemelni a malbec fajtajellegét. Míg az előbbi szőlőfajta a szerkezetet, utóbbi a frissességet, gyümölcsösséget erősíti meg a borban.

Valószínűleg a hozzánk is eljutó legtöbb malbec jellemzője az édesebb, gyümölcsösebb jelleg, fahordós ízvilággal kiegészülve. Ennek az oka leginkább abban keresendő, hogy ez az a stílus, amely az USA-ban legkönnyebben megtalálja a helyét a polcokon, így a legtöbb exportra termelő borász ezt tartja szem előtt a bor készítésénél. Ez sincsen azonban kőbe vésve, hiszen ugyanúgy, ahogy a borvilág egyéb színpadain, a malbec esetében is kísérleteznek alternatívnak számító, például betontartályos érleléssel is.

Mi a titka a malbec ilyen mértékű elterjedésének? Mindenekelőtt egy könnyen szerethető és értelmezhető szőlőfajtáról van szó, amely még a leglaikusabb vagy legszkeptikusabb borfogyasztó szíve előtt is nyitott kapukat dönget. Másodsorban, nem nehéz elképzelni, hogy egy amerikai fogyasztó számára mennyivel megjegyezhetőbb, kiejthetőbb a szőlőfajta neve, mint például a hárslevelűé vagy az olaszrizlingé. Malbecet Argentínában mindenhol termesztenek, a fajtát övező rajongást hűen tükrözi a Boom Varietal elnevezéssel készített film, érdemes megnézni.

 

Gazdasági káoszból aranybánya

Ezen kézzelfogható tények mellett afelett sem szabad szemet hunyni, hogy Argentína gazdasági helyzete évek, évtizedek óta melegágya az olcsó exportnak. A témával részletesen foglalkozik a wine-searcher egy korábbi cikke, nézzük meg közelebbről a jelenség gazdasági hátterét.

A 2000-es évek elején Argentína súlyos gazdasági válságba került, az ország csődöt jelentett. Ennek ellenére a boripar egyedüli túlélőként virágzott, melynek oka a ´90-es években Mendozába hozott külföldi tőkére és a leértékelődött peso miatti olcsó exportra vezethető vissza.

„Ez a leértékelődés felvirágoztatta az USA import kereskedelmét” – mondja Robert Elding, aki elsőként kezdte importálni a malbecet a Vinos Divinos elnevezésű vállalatával.

Az ezt megelőző időkben az argentin bortermelés leginkább a hazai piacokra szorítkozott. Az emberek megelégedtek az olcsó borokkal, így a termelésnél is inkább a mennyiségen, mint a minőségen volt a hangsúly.

Argentína legnagyobb borászata, az egész világon ismert Giol 1989-ben zárta be végleg a kapuit, teret engedve sok száz, sok ezer kisebb termelőnek. Amikor az argentin kormány egy új pénzügyi rendeletet vezetett be – a peso értékét fixen a dolláréhoz kötötték –, megnyíltak az ajtók a külföldi befektetők előtt. Olyan piaci képviselők, mint a kaliforniai Kendall Jackson, a spanyol Codorníu vagy éppen a francia Moët Hennessy-Louis Vuitton (LVMH) – invesztált dollármilliókat az argentin bortermesztésbe. A korszerűsítések eredményeként az argentinok fokozatosan fordultak a minőségi termelés irányába.

A peso értékének dollárhoz való rögzítését bevezető törvény 2001-ben vesztette el létjogosultságát, a peso leértékelődött, a borok minősége viszont ekkora már versenyképessé vált a külföldi piacon is. Mit is jelent ez a kötött érték a gyakorlatban? Amíg a szőlőmunkást pesóban fizeti ki a tulajdonos, a bort dollárban értékesíti. Amint elértéktelenedett a peso, az amerikaiak pénztárcájában lapuló dollár igencsak kecsegtető ellenértékké vált.

A versenyképes árak és a minőségi malbec utat tört magának a nemzetközi borvilág exportpiacán is. Ez az „export bumm” jelentős motivációt adott a kisebb, export piacra termelő borászatok számára is, így az argentin bortermelés ma a virágkorát éli. Természetesen vannak olyan súlyosbító tényezők, mint a rendelkezésre álló tőke hiánya, magas inflációs ráta és a bankrendszerre vonatkozó kormányrendeletek, amelyek mind nehezítik az eladásokat, azonban összeségében még mindig megéri exportpiacra termelni.

A kínálat tehát akár nálunk is adott, a választásnál pedig érdemes Fiona Beckett tanácsait követni. Tekintettel arra, hogy a világon megtermelt malbec 60%-át a mendozai borvidék mondhatja magáénak, a vásárláskor érdemes arra figyelni, hogy innen származó bort válasszunk ismerkedésnek. Ezen belül is a legértékesebb termőterületek az Uco-völgy, Altamira és La Consulta, így ha ezekkel a nevekkel találkozunk a címkén, olyan nagyon nem nyúlhatunk mellé. Arra az esetre, ha valaki inkább emelne le egy egyedibb ízvilágú malbecet a polcról, Fiona az északabbra, 3000 méteres magasságba elterülő Saltát ajánlja.

 

szerző: Kalmár Borbála

 

Comments are closed.