VinCE Magazin

Furmint a csapból? A furmint szőlőfajta nemzetközi megítélése



2017-et a furmint évévé nyilvánították, kiadták a kétnyelvű Furmint Borkiválóság Könyvét, elindult a Furmint napja, az USA-ban folytatódott a FurmintUSA kampány, az Egyesült Királyságban pedig idén indított nagyszabású kampányt a Wines of Hungary UK. Mindez elég volt-e, hogy a furmint kilépjen az ismeretlenségből?

A hazai szakemberek egyik része meg van győződve arról, hogy a furmint már világsztár, és minden Master of Winenak kutya kötelessége legalább 10 furmintkészítő felsorolása álmából ébresztve is. Az ellentábor viszont mantrázza a „magyar bor csak itthon világhírű” bölcsességet, és az ezt alátámasztandó érvekben sem szűkölködnek. De emlékezzünk csak vissza a tavaly év végi „Mit iszik a világ 2019-ben?” összeállításokra. Szerepelt valamelyikben furmint? Nem, sajnos nem találtunk ilyet, bár a kelet-európai fajták együttvéve szerepeltek. Spanyol fehér fajták, görög szőlők, amforás borok, sok mindent említettek trendi borként, de a mi furmintunkat nem.

Miközben a világ összes szőlőfajtáját egyetlen gigantikus enciklopédiába sűrítő The Wine Grapes a furmintnak már 7 oldalt is szentel (e-book formátumban), ami a világ legelteredtebb fehér szőlőjéhez, a chardonnay 20 oldalához viszonyítva igencsak tisztességes mennyiség. A görög assyrtiko, a grúz rkatsiteli, de még a spanyol xarel·lo is jóval kisebb, mindössze 2-3 oldalt tesz ki a szőlők bibliájában. Akkor tehát mégiscsak elégedettek lehetünk, jó úton járunk, hiszen a könyvet jegyző tudós magasságok – Jancis Robinson MW, Julia Harding MW és dr. José Vouillamoz szőlőgenetikus – elismerik és helyén kezelik a furmintot. Már csak az a kérdés, hogy az importőrök, borbeszerzők, vezető sommelier-k fejében is egyharmad chardonnay-nyi helyet foglal-e el furmintunk?

Felkorbácsolni a tengert

2017-et a Földművelődésügyi Minisztérium a furmint évévé nyilvánította. Ennek egyik hasznos folyományaként meg is született a Furmint Borkiválóságok Könyve angol és magyar nyelven, komoly tartalommal, sok igényes szerző igényes írásával. A könyvet azonban lehetetlen megtalálni, pedig egy része online is elérhető. A bevezető cikkek sajnos nem, de a furmintok és az őket készítő borászatok magyarul és angolul is megtalálhatók a koccintas.hu/furmint2017 oldalon. (Persze kérdés, hogy melyik az a külföldi szakember, aki a furmint kapcsán a „koccintas” szót pötyögi be böngészője keresőjébe…)

Víctor Cardona barcelonai kereskedő Spanyolország-szerte szállítja borait, Petit Productor nevű cége elsősorban kisebb birtokokat képvisel, őket viszont a csúcsgasztronómiában, főleg Michelin-csillagos éttermekben. A furmintba is beleszeretett, amely románc a Szent Tamás Pincészetnek köszönhető, amely dűlőszelektált boraikkal évek munkájának köszönhetően sikereket ért el. Victor furmint iránti elkötelezettségét az is mutatja, hogy Facebook-borítóképe is a Szent Tamás dűlőszelektált borsora volt. Ez eddig csodás, azonban nemrég keserűen kért segítséget, a borászatnál ugyanis személycserék voltak, az újakkal nem boldogul, mintha mindent újból fel kéne építeni, miközben a „piacot már beetette”, rákaptak a különleges ízvilágra, s most nem tudja kielégíteni a rendeléseket. A Facebook-borítóképet azóta pedig pár hete le is cserélte egy champagne-ra… A helyzet valószínűleg úgy fog megoldódni, hogy a kereskedő ideutazik, és végiglátogatja a legkiemelkedőbb termelőket, hogy kiválassza, mivel dolgozik tovább.

Az ugyancsak spanyol Santiago Rivas-Munoz Madridban él, szórakoztató boros videói rendkívül népszerűek, a nagyközönségnek szólnak, furmintot azonban eddig nem mutatott be. „Ha találkoztam is a szőlőfajtával, inkább horvát vagy szlovén bor volt, a magyarok valahogy eddig elkerültek. Ezután persze máshogy lesz” – mondja ezt a Balaton közepén egy hajón ülve, csopaki furmintot kóstolva.

Paul Caputo olasz származású, de az Egyesült Királyságban él, borszakíró, egy borbárt is üzemeltet, amelyhez maga importálja a borokat, és ő a Vinorandum boros keresőapplikáció alapítója. A furmint és a többi magyar bor valahogy őt is elkerülte, eddig.

„Érdekes, hogy a magyar  borok és én eddig nem kerültünk kapcsolatba, pedig évekig borvásárlóként is dolgoztam. A furminttal találkoztam, de csak Tokaj, s főleg az édes borok kapcsán. Az az érzésem, hogy a mostani igyunk kelet-közép-európai vagy még távolabbi egzotikus bortrend valahogy útközben elejtette a magyar szőlőfajtákat. Grúz, görög, bolgár, horvát sokkal inkább jelen van a brit boremberek fejében, mint a magyar szőlőfajták borai.”

Paul Caputo megoldást is vázol, szerinte a bloggerek szerepét nem szabad lebecsülni.

„Egy borblogger azért fedez fel borokat és borvidékeket, mert ez a szenvedélye. Többnyire saját pénzén utazik, és nem rest felkeresni a legeldugottabb kincseket. Ők keltik a hullámokat. Az alig fodrozódó víz egyre nagyobb hullámokat ver, már a nagy lapok, a komoly borsajtó is felfigyel rájuk, sőt a bloggerek energiájával megszerzett információból olcsón, bocsánat: költséghatékonyan tudnak tartalmat előállítani. A kereskedők pedig a komoly lapokat olvassák, és ha elég nagy a hullámzás, akkor már ők is veszik a fáradságot, hogy belekóstoljanak az ismeretlenbe.”

Nos, a feladat adott, keltsünk hullámokat. Szerencsére akad ebben az országban jónéhány szent őrült, aki, ha máshogy nem, saját kezeivel paskolja a vizet fáradhatatlanul.

Washingtont már bevettük

Két éve találkoztam először a New York-i Lisa Denning borbloggerrel, s a bemutatkozás utáni második mondata úgy kezdődött, hogy „Nahát, Magyarországról jöttél? Nagyszerű furmintokat kóstoltam múlt hónapban a washingtoni magyar nagykövetségen.” A beszédtémánk megvolt, Lisa vaskos jegyzetfüzetébe pillantva sorolta kedvenc termelőit, én pedig legszívesebben mellkasomat döngettem volna a büszkeségtől, hogy igen, az én országom, az én furmintom. És persze azért is, mert régóta ismerem azt ez elszánt férfiút, aki a Lisa által említett kóstolót szervezte.

Bálint László társával, Humayer Balázzsal 2015-ben alapította a FurmintUSA nevű marketingügynökséget, amelynek nem titkolt célja a furmint egyesült államokbeli népszerűsítése. Emlékszem rá, milyen lelkesedéssel interjúztatták a VinCE Budapest külföldi előadóit, s a beszélgetésből milyen remek kisfilmeket készítettek. Az elragadtatott cikkekre is emlékszem, amelyek a FurmintUSA egy-egy kóstolója után születtek. Mi a helyzet most a lelkes és megállíthatatlan párossal? „Nem mondom, hogy belefáradtam, de nagyon nehéz évek állnak mögöttünk” – mondja a társalapító és operatív vezető Bálint László, többek közt a roppant komplikált államközi kereskedelmi szabályozást említve, amelynek leküzdése két évet vett igénybe. Azért jó hírei is vannak:

„Tudunk olyan stílusú furmintokat vinni, ami tetszik a piacnak, de fontos az intenzív jelenlét. Állandóan jelen kell lenni, szüntelenül kóstoltatni és hirdetni kell, mert óriási a verseny. A görög, a spanyol vagy akár a grúz borok is előttünk járnak.”

Már megint a görögök és a grúzok! Mit csinálnak jobban? Laci elmesélte, hogy együtt dolgoznak a keleti parton egy grúz borokkal foglalkozó kereskedővel, aki bevallotta, hogy 15 év kemény munkája a titok a grúz borok iránti mostani érdeklődés mögött.

Laciék sem gondolták, hogy 3–5 év csak a felszín kapargatására elég, de azért néhány államban sikerült rendesen karcolni azt a felszínt.

„A nyugati part egész szépen pötyög, a keleti parton, Washingtonban pedig szép sikereket értünk el. Láthatóvá tettük a borokat, vannak kereskedők, akik szeretik és viszik a furmintokat, csak New York kemény dió egyelőre. Rendkívül invazív a piac, mindenki ott akar lenni.”

És hogy elég-e a furmint név, nem lett volna jobb Tokajt emlegetni? Erre érdekes választ ad a FurmintUSA ötletgazdája. „Természetesen nem szólhatok bele a borászatok termékkialakításába, de az egyértelmű, hogy pár százalék hárslevelű jót tesz a furmintnak. A Tokaj név azonban nem lett volna jobb a zászlón, ugyanis az amerikaik fejében Tokaj egyenlő az édesborral. Hiába ordít a címkén a DRY felirat, bőven akad, aki megkóstolni sem hajlandó, mert a tokaji, az édes. A Dry by Tokaj vagy ehhez hasonló nevek nem működnek, a furmint viszont hosszú távon egyértelműbb és működőképesebb lesz, csak fel kell építeni.” És vajon lesz hosszú táv? Bálint Laciék éppen forrást keresnek, mivel a saját forrásaikat már felélték, kivenni eddig nem tudtak semmit. De keményen dolgoznak azon, hogy előteremtsék a következő év alapszintű marketingjéhez elegendő 200 000 dollárt.

„Nem lehet abbahagyni, nincs visszaút, hiszen akkor négy év áldozatos munkája veszne oda. Csak előre van, nincs más opció.”

Oh my God!

Az angol ajkúak oly sokszor kiáltanak fel így elragadtatásukban, hogy már az OMG rövidítés is pontosan kifejezi, hogy a beszélő teljesen odavan a gyönyörtől. Borleírásokban természetesen ritkán találkozunk effajta szenvedélyességgel, de idén a JancisRobinson.com egyik szerzője, Tamlyn Currin nem talált megfelelő szuperlatívuszt egy furmint kapcsán, így jobb híján maradt az OMG. A Barta Pince 2015-ös Öreg Király Furmintja verte ki a biztosítékot ennyire pozitív irányba (ami tavaly VinCE-díjat nyert, és júliusi címlapunkon is szerepelt – a szerk.), de jócskán találunk hasonló, ámulatot kifejező értékeléseket a 70 magyar furmintot bemutató írásban (csak előfizetők számára érhető el a jancisrobinson.com oldalon).

Tamlyn írása nem az egyetlen volt idén, írt Caroline Gilby MW a decanter.com oldalon, a the-buyer.net szakmai weboldalon több írás is született, a The Drinks Businessen szintén, nem beszélve a számtalan Twitter-, Instagram-és Facebook- posztról. Mindez az óriási internetes zaj (vagy inkább édes zene) egyetlen kampánynak köszönhető, amely a fent említett Bálint Lászlóhoz hasonlóan egy elszánt szakember fejéből pattant ki. Toronyi Zsuzsa, akit sokan csak Zuzuként emlegetünk, régóta marketinggel foglalkozik, itthon a Coca-Cola, a Côte d’Or csoki vagy a Zwack Izabella Borkereskedés köszönhet sokat végtelen kreativitásának. Majd szerencsét próbálni indult, és Londonban a Samsungnál kapott vezető marketinges pozíciót, szíve azonban visszahúzta a borhoz. Találkozott az akkor már évek óta aktív Lilla O’Connor-Vargával, és együtt nekiláttak, hogy új szintre léptessék a Wines of Hungary UK marketingügynökséget. Ez év elején meghirdették furmintkampányukat, amely egy alapos kóstolóval indult, és amelyre minden brit véleményvezér meghívást kapott. Illetve nemcsak így, a Wines of Hungary UK ugyanis Magyarországra is utaztatott nem kevés szakembert. A kampány maga a szakmát és a fogyasztókat is célozta jól elkülöníthető módon, és olyannyira jól sikerült, hogy a neves International Wine Challenge brit borverseny és magazin 2019 legjobb fogyasztói kampányának választotta Toronyi Zsuzsáék kampányát!

„37 cikk született a furmintokról, soha ilyen mennyiségű írás nem keletkezett egyszerre magyar borokról! – mondja a szakember büszkén. – Az angol szakma és a magyar borászok egyaránt meglepően pozitívan fogadták az ötletet, először 9 borász jelentkezett, aztán végül 25 kiállítónk volt, több egyszerűen nem fért be, pedig várólista is volt. A vendégek regisztrációját is le kellett állítanunk 100-nál, de az a száz, aki bejutott, mind kiemelte, hogy ilyen jól szervezett és remek borokat felvonultató kóstolón évek óta nem járt.”

A furmint mint fajta sikere kapcsán Toronyi Zsuzsa is említi a görögöket, megköszönve nekik, hogy az elmúlt tíz év alatt kijárták az utat a kevésbé ismert fajtáknak és országoknak.

„Az is fontos tényező, hogy a boraink mostanra elérték azt a minőséget, amelyekkel már bárhol a világon megjelenhetünk. A sikerünkhöz hozzájárul egy új  borfogyasztói réteg is, a millennium nemzedéke, akiket már nem feltétlenül hoz lázba egy míves bordeaux-i címke, jobban értékelnek egy ismeretlen cseh vagy akár magyar bort, pláne ha egy hipszter borbár kötelezően szakállas csaposa tölti a pohárba valahol Kelet-Londonban.”

Toronyi Zsuzsa azóta különvált Lilla O’Connortól, és a Wines of Hungary UK Zsuzsa vezetésével folytatja a munkát – beszélgetésünkkor épp egy brit borkereskedőt kísért Mórra, a Hungarian Gettogether nyári boros kerti partira (amelyet a hasonló missziót végző hungarianwines.eu szervezett).

„A britekben mostanra megérett a fogékonyság a kelet-európai borok iránt, azonban ezt az étvágyat táplálni is kell, nem lehet megállni, jövőre például el akarunk indulni a kékfrankoskampánnyal!”

 

Szerző: Németh Ágnes

A cikk a VinCE magazin 2019. szeptemberi számának “Borvilág” rovatában jelent meg.

Comments are closed.