Trump új retorziós vámszabályozása mellett a megváltozott piaci igényekkel és egyéb, ökológiai célok megvalósításával is meg kell küzdenie a Champagne Borvidéknek. A kisebb házak egyre nehezebb helyzetben, miközben a nagyok tovább prosperálnak.

 

Hiába a megnövekedett érdeklődés a drága, évjáratos champagne-ok iránt, nem lehet szemet hunyni a hagyományos piacon végbemenő általános visszaesés és a növekvő költségek felett

– idézi a CIVC (Comité Interprofessionnel du vin de Champagne) elnökét Caroline Henry a Decanter hasábjain.

Habár a végső számok majd csak márciusban látnak napvilágot, Vincent Perrin elmondása szerint 2019 már a második olyan év volt, amelyet sorban alacsonyabb szállítási volumennel zártak annak ellenére, hogy a szállított palackok összértéke emelkedett. A visszaesést elsősorban az Egyesült Királyság és Franciaország hagyományosan erős kereskedelmi csatornáin történő gyengébb eladás okozta, amelynek mértékével nem korrelál az új piacok növekedési üteme. A 2017-es és 2018-as adatok szerint az évjáratos pezsgők eladási volumene 5%-kal növekedett az Európai Unióban (leszámítva Franciaországot) és 10%-kal az Unión kívül.

A gazdasági nyomást tovább erősítik a szőlőterület-invesztíciók, valamint olyan ígéretek, melyeknek értelmében 2025-re a Champagne Borvidéken teljes mértékben kerülni kell a gyomirtószerek használatát.

Mindezek mellett Donald Trump év elején kilátásba helyezett egy olyan új vámtarifa törvényt, mely bizonyos export élvezeti cikkeket akár 100 %-os vámemelkedéssel súlytana.  Franciaország esetében idetartoznak a borok, a sajtok, a luxus termékek, illetve természetesen a champagne is. Talán nem meglepő, hogy a champagne esetében az USA jelenti a legnagyobb felvásárlói piacot, így a piaci pozíció megtartása vagy növelése az államokban még keményebb dió is lehet. Az elmúlt napokban Trump módosította a javaslatot és a 14 vagy annál alacsonyabb alkohollal rendelkező csendes boroknál marad a tavaly októberben bevezetett 25 %-os pótvám, amely nem mellesleg 2019 utolsó negyedévében 17,5 %-os visszaesést jelentett a franciáknak a csendes borok eladási volumenét illetően.

Az USA melletti másik jelentős felvásárlói piacot az Egyesült Királyság jelenti, ahol már így is visszaesett a nem évjáratos champagne-ok eladása és a brexit körüli bizonytalanságok egészen biztosan nem növelik a klasszikus exportpiac megerősödésébe vetett hitet.

 

Champagne urai

Az értékesítésben lévő visszaesés mellett súlyosbítja a helyzetet, hogy a márkatudatosság megteremtése és fenntartása a külföldi piacokon, vagy ami azt illeti új piacokra való bevezetése is egyre több költséget von maga után. A klasszikus értelemben vett champagne márkanév fénye egy kicsit megkopni látszik. A globális piacot csak néhány nagy szereplő tartja kézben, a kisebb házak pedig csupán igyekeznek lépést tartani velük. Az LVMH csoport, azaz a Moët et Chandon, Ruinart, Dom Pérignon, Krug, Mercier és Veuve Clicquot már jó ideje foglalkozik az évjáratos champagne-ok előállításával. Habár az LVMH eladási adatai titkosak, azt azért lehet sejteni, hogy ebben a kategóriában az övék a legnagyobb tortaszelet.

 

 

A gazdasági mutatókon túl változnak Champagne-ban az erőviszonyok is. Ironikus, hogy míg évtizedeken át olyan keményen próbálta magát Champagne megóvni a külföldi befektetőktől, nem számítottak arra, hogy egy francia cégcsoport (LVMH) akar majd mindent kézben tartani. A felvásárolt szőlőárak is növekednek: az LVMH csoport évek óta a szőlő árát fixen a palackárhoz igazítja. Azaz, magasabb palackár esetén a szőlőár is emelkedik. Ezzel a kisebb termelőket is gyakran arra késztetik, hogy a megtermelt szőlőből ne champagne-t állítsanak elő, hanem inkább értékesítsék. A growerek mellett más, nem LVMH-házak sem profitálnak ebből a szituációból: Evelyn Boizel, a Boizel pezsgőház volt vezérigazgatója azt nyilatkozta, hogy a visszaeső értékesítés és a szőlőárak emelkedése komolyan érintette a Boizel éves cashflowját és befektetési lehetőségeit.

Ugyanakkor a szőlő felárazása a földterületek értékét, ezzel együtt pedig a kapcsolódó adók mértékét is növeli. Ez ismét a kisebb termelőkön csapódik le, akiknek különösképpen az öröklési procedúra során sokszor olyan magas adókat kell megfizetni, hogy gyakran kényszerülnek megválni a földterületeiktől. Megint mások viszont a bankokkal kötött szerződés révén kénytelenek készleteiket nyomott áron eladni, így erősítve tovább a nagy házak, különösen az LVMH pozícióját.

A wine-searcher.com a konyak elmúlt 30 évével állítja párhuzamba az LVMH champagne-i stratégiáját, ahol a folyamatosan gyengülő versenytársakat vásárolta fel sorban a Henessy. 2018-ban már 53%-os piaci részesedést tudhattak magukénak, és az előzetes számok alapján 2019-ben ez a szám még tovább növekedett. Nem meglepő talán, hogy a Henessy is az LVMH ernyőmárkához tartozik.

Nehéz év elé néz tehát Champagne 2020-ban: reagálniuk kell a piaci részesedésüket érintő visszaesésre, valamint az új gazdasági kihívásokkal is szembe kell nézniük. Perrin szerint nincsen veszve még minden, szerinte a termelők és a champagne-házak összefogásával leküzdhetőek az akadályok, valamint további beruházásokról is beszélt. „Szükségünk van az invesztícióra, hogy az elkövetkező évszázadokban megfeleljünk az új kívánalmaknak.”

 

szerző: Kalmár Borbála