Munkaerőhiány, exportpiaci nehézségek vagy természeti csapások   ̶   nemcsak a magyar borágazatot sújtó témák. Kihívások minden nap vannak, rajtunk múlik, hogyan vesszük az akadályokat. Miközben itthon is egyre kevesebbszer hallani a “nemlétező bormarketing” kifejezést, a világ másik oldalán példaértékű megközelítésben gondolkodnak a nehézségek legyűréséről.

 

Menjünk csak vissza egy kicsit az időben: még januárban futótűzként járta körbe a világot a hír, amely szerint lángokban áll egy egész kontinens. Ez természetesen az ausztrál borágazatot is érintette: a The Islander Estate elnevezésű pincészet teljes ültetvénye vált például a lángok martalékává. És hogy hogy reagál erre az „áldozat”? Business as usual. A fejlődő borokat még időben kimenekítették, továbbra is nyitva állnak a látogatók előtt és várnak. Hogy mit szól majd ehhez az egész traumához a szőlő, a gyökérzete vajon képes lesz-e túlélni a katasztrófát és megélhetést biztosítani az eljövendő generációknak?! Specialistákkal karöltve megtették a szükséges lépéseket és kidolgoztak többféle szcenáriót ahhoz, hogy 2021-ből ismét tudjanak bort palackozni (az ausztrál bozóttüzekről a VinCE Magazin februári számában számoltunk be).

 

 

Az agrárszektor nemcsak földműves munkát kínál

A borágazati szakemberhiány nem csak nálunk vezető probléma: az ausztrálok is küzdenek ezzel. Andreas Clark, a Wine Australia ügyvezetője megoldás-orientált szemléletet követ, a témával a wine-business-international oldalon foglalkozik bővebben. Meglátása szerint szükségszerű átalakítani a fiatalok elképzeléseit az agrárszektorról: ne csak földműves munkaként tekintsenek a szőlő- és bortermelésre, hanem egy olyan komplex ágazatként, amely rengeteg üzleti és kereskedelmi képzettségű embernek biztosít jövedelmező megélhetést. Fontosnak tartja hangsúlyozni a mezőgazdasági innovációkat, amelyek még vonzóbbá tehetik többek között a szőlőültetvényekben való gondolkozást  ̶  jusson eszünkbe például, hogy mennyire fantasztikus a drónos permetezés vagy az önvezető traktorok üzemeltetése. Bár itthon kevés birtok rendelkezik olyan méretekkel, ahol megérné mesterséges intelligencia-szakértőket is alkalmazni, Ausztráliában ez is egy vonzó lehetőség.

A Wine Australia a kisebb birtokosokra – ahol az itthon megszokottak szerint egy kézben összpontosulnak az anyagiak, a marketing, a szőlőtermelés és a borkészítés – is gondol: számukra edukációs napokat tartanak. Az oktatás fókuszpontjában a legújabb kutatási trendek, kereskedelmi gyakorlatok, turisztikai képzések, exportpiacra való kijutás áll, a romantikus álmodozókat pedig gazdasági ismeretekkel térítik a realitás útjára.

 

 

Nem elég bekerülni az exportpiacra; jelen is kell lenni

Ugyan az ausztrál bort szerte a világon ismerik, az exportpiacon azért számukra is akadnak kihívások. A koronavírus megjelenése előtt például vezető exportőröknek számítottak Kínában, miközben folyamatosan ostromolják a skandináv és a brit piacot is. Korábban az USA-ban is közkedveltek voltak az ausztrál borok, azonban a közelmúltban a prémiumszegmensben közel fél milliárd dollár összértékű visszaesés mutatkozott. Clark ezekre a tényekre csak a vállát vonogatja: korábban már ott voltunk, ismét megpróbáljuk megtalálni a pozícióinkat. 2019 során például a Wine Australia nagyszabású kampányt vitt végbe az USA-ban, mondván, hogy nem elég bekerülni az amerikai piacra, hanem ott konstans jelen is kell lenni.

Az ausztrálok egyébként is nagy túlélők, a bozóttüzek hatását Clark a következőképpen összegzi: „ a termelők gyorsan jutottak a gyász fázisából az OK, jól vagyunk szakaszba. Tisztában vagyunk a veszteségeinkkel, most azon vagyunk, hogy a romokon még jobbat építsünk.”

Bormarketing, itthon

Talán egy kis fáziskéséssel, de a közelmúlt magyar bormarketingjében itthon is elindult végre egyfajta állami mocorgás, amit ugyan divat leszólni, az azonban tagadhatatlan, hogy a nulláról azért mégiscsak sikerült valamerre elrugaszkodni. Habár fogyasztóként mi ezt még nem igazán érzékeljük, a március 6-i Borkonferencián elhangzott, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökség elkezdte a hazai turizmusban dolgozók edukációját, így hitelesebben tudják ügyfeleiket az egyes borvidékekre kalauzolni  ̶  legyen szó akár magyar utazókról, akár külföldi kíváncsiskodókról.

Nem új téma, de tudjuk jól, hogy elkészült a magyar bort népszerűsíteni hivatott arculat: külföldi szakkiállításokon egységes stílus-megjelenítés, valamint inspirációs videók, leafletek, információs kiadványok láttak napvilágot. Sokan vitatják a miértet vagy a megvalósítást, szerintem jó ez az egész új branding elképzelés, még akkor is ha néha döcög. Mindenesetre ha egy külföldieknek szóló borkóstolót azzal a „Personally” kiadvánnyal kezdek, amely bemutatja hazánk borvidékeit, csupa csillogó szempár néz vissza rám, az amerikaiak szájából pedig elhangzik egy-két „wow” is. Azaz: működik az egész koncepció.

 

 

Tavaly novemberben hirdette meg az Agrárminisztérium legújabb borpromóciós pályázatát, amely a magyar borok külföldi értékesítésének felpezsdítését hivatott szolgálni. Az összértéke ennek 12 millió euró. Ugyan a pályázati feltételek szigorúnak hangzanak, hiszen borászatonként nem, csupán egy legalább két borászatot számláló egyesületként, szövetkezetként lehet elindulni a külföldi dicsőség útján; azonban ha jobban belegondolunk, ez azért eléggé logikusan hangzik. Igaz, ehhez elengedhetetlen az a képesség, hogy ne individuumként, hanem egymást segítő csapatként gondoljunk saját magunkra.

Legyünk akár kicsik, akár nagyok: követendő példa és jó gyakorlat van minden méretre szabva, csak merni kell kilépni a megszokott sémákból és nyitni az új felé.

 

Szerző: Kalmár Borbála