Még az őrület előtt látogattunk el az egyik (és hány van!) legcsodálatosabb panorámájú birtokra és készítettünk riportot Szászi Endrével: többek között faggattuk a Lamborghini traktorok iránti szerelméről és természetesen Makk Károly is szóba került.

 

Szászi Endre még a múlt században tette le borászata alapkövét a Szent György-hegyen és azóta is ott él és műveli ezt a hatalmas kincset, ami akkor a kezébe került. A teljes riportunk Megyeri Sára tollából a VinCE Magazin áprilisi lapszámában olvasható, most ebből idézünk pár kedves gondolatot a bioművelést gyakorló Szászi Endrétől:

 

 

  • Ragaszkodom bizonyos dolgokhoz: több, mint húsz éve ugyanaz a feleségem, akivel a három közös gyerekünket neveljük, ugyanazt mondom és ugyanazt teszem, mint akkor, amikor belekezdtem.
  • A feleségem rajzolja a címkéket: az alapmotívum  húszéves. Mégsem gondolom, hogy idejétmúlt: inkább azt, hogy ha valaki a kezébe vesz egy palackot, annak garanciát jelent, hogy azt a Szászi-bort és -élményt találja majd benne, amit itt kóstolt.
  • A bioművelésben az a legfontosabb, hogy időben odaérj a szőlőbe: mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy az eső után csak két-három nappal érünk ki permetezni, vagy nem tudjuk a 18 hektáron elvégezni a munkát egy-két nap alatt, mert akkorra tönkremehet az egész.
  • Amikor idekerültem, akkor értettem meg, mit jelent a szó, hogy terméskő: úgy terem a földben, mint a krumpli. Ahányszor végigmegyünk a sorokon és kiszedegetjük őket, annyiszor bukkannak fel újra. Ebből rakták a falat a kőművesek a pince oldalába.
  • Vannak olyan munkafázisok,  ahol ragaszkodom a kézi munkához: metszeni és szüretelni például nem vagyok hajlandó géppel, mert úgy érzem, pont a szőlő lelke veszne el.

 

Áprilisi lapszámunk kapható a szokásos árusító helyeken, valamint online is elérhető.

Vidd haza a hegyet! Szászi borok online, a termelőtől.

Fotók: Acsai Miklós