VinCE Magazin

Egy csészényi méltóság – Élje át az UNESCO védett életérzést!



Egyedülálló művészet, páratlan kultúra, fenséges Sacher-torta, kávézókban eltöltött ráérős délutánok pár csepp arisztokratikus monarchiabeli életérzéssel meghintve. Nem véletlenül került fel a bécsi kávéházi életérzés az UNESCO világörökségi listájára – amelyet most akár az otthonunkban is átélhetünk.

 

De ne siessünk ennyire előre, mert a történet sokkal régebben kezdődött, még valamikor az 1600-as évek derekán. Bécs ekkor űzte ki városából másodjára, és ezúttal végleg a törököket, akik fekete babszemeket hagytak hátra hatalmas zsákokban. A derék hazafik először teveeledelnek képzelték az apró magokat, hamarosan azonban rájöttek, hogy talán mégsem ez a rendeltetési célja és ami ezután következett, az már valóban történelmet írt.

 

 

 

Kulturális alapkövek

Az ezt követő évtizedekben, évszázadokban nyugati szomszédaink tökéletesítették a kezdetben még török módra, zaccal felszolgált kávé receptúráját, így bécsi kávéházi kirándulásainkon ma már olyan kifinomult kávékülönlegességekkel is találkozhatunk, mint a melange (tejhabbal), kaisermelange (tojással és mézzel), fiáker (rummal) vagy akár mária teréziát (narancslikőrrel) is szűrcsölhetünk.

Ezek az évszázadok azonban nemcsak a kávé tökélyre fejlesztéséről szóltak, hanem a bécsi kulturális élet felvirágzásáról is. Az ezüsttálcán kínált kávé mellett a maga idejében nem volt ritka, hogy Mozart zongorajátéka csendült fel, vagy hogy a szomszédos asztalnál éppen Gustav Klimt keresett menedéket az őt zavaró nyilvánosság elől és várta ihletadó múzsáját egyszerű magányában. A kávéházak eleinte férfiak találkozóhelyeivé váltak, majd társaságukban egyre több nő is részt vehetett a szórakozás ilyen formájában, amely szubkultúrát szépen lassan a környező országok is átvették.

A pezsgő kávéházak köré csoportosuló irodalmi élet így tehát nálunk sem maradt ismeretlen fogalom, gondoljunk például az egyik legjelentősebb hazai történelmi esemény gócpontjára, a Pilvaxra. Mégis, a 20. század viharos történelme úgy alakította sorsunkat, hogy a monarchia békebeli világát idéző kávéházak kénytelenek voltak örökre lakatot tenni ajtajaikra (kevés kivétellel). De míg az új évezred beköszönte nálunk újhullámos kávézók nyitását hozta sorban magával, addig Bécs kávéházi élménye olyan maradt, mint ahogyan azt az 1800-as évektől kezdődően megszokhattuk.

 

A múlt békéje örökre velünk lesz

Maradtak tehát a márványlapos asztalok, tonet székek, boxok, asztalokra kihelyezett újságok; az enteriőr ma is az egykori historikus épületek terveihez igazodik, ahol a legkülönfélébb emberek találkoznak és mesélik el egymásnak álmaikat, osztják meg gondolataikat, alkotnak, olvasnak vagy egyszerűen csak léteznek. Az ember itt gondtalanul elüldögélhet akár egész délután is egy csésze kávé és sütemény mellett, átélheti újra a történelmet, felidézheti mindazokat, akik előtte koptatták ugyanezeket a székeket az idő hosszú vasfogán át. Bárki magába szippanthatja a légkört, újraélheti a történelmet és a végén csak a kávét kell kifizetnie. Azért, hogy ezt még sokáig élvezhessük pont ilyennek, az UNESCO 2011-ben a bécsi kávéházi kultúrát hivatalosan is felvette a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe.

 

 

A bécsi kávéházakban a kedvenc feketénk alapját gyakran adja a Julius Meinl kávéja, amely életre kelti érzékeinket és elkalauzol az inspiráció és a költészet varázslatos világába. Ugyan mindez a pátosz immár végérvényesen Bécs városához köthető, egy csészényivel most mégis haza is vihetünk belőle otthonunkba.

 

A csodálatos kávékülönlegességek mellé most magazinunk is házhoz jön! Amennyiben legfrissebb számunkra is kíváncsi, az már online is megrendelhető.

Comments are closed.