Viharos 20. századunk után új reggelre virradt a magyar bortörténelem az új évezred hajnalán: míg a rendszerváltás után leginkább egyénekben gondolkoztak a pincék, pár éve már gomba módra szaporodnak a közösségi kezdeményezések is. 

Hazánkban az elsők között startolt el a BalatonBor projekt, amely a tó körüli borászatok összefogását hivatott szimbolizálni: egyencímke, egyenbor, egyedi megoldások jellemzik a kék-sárga dizájnszínekben pompázó terméket. Szorosan a nyomában halad a pannonhalmiak PH-Értéke, nemrégen pedig a bükkiek léptek színre közösségibor-termékükkel Bálvány néven. Miközben az alapkoncepció – együtt többre jutunk – változatlan, a megoldásokban nem feltétlenül találunk ennyire egységes gondolkodást. A borvidéki összefogások mellett van, aki településszinten képzeli el a közösségi bort (Tarcal), van olyan, aki egy közösségi feldolgozóból kikerült terméket (Tokaji borvidék, kiegészítve a Kinglinggel) hív ekként, míg megint mások az egységes palackhasználatban látják az identitáskeresésük első lépését. Az eddig felsoroltak fehérboros projektek voltak; lássuk hát, mi a helyzet a vörösek terén!

Fuxli

Ugyan nem teljesen vörösbor, de a színe és a technológia is közelít hozzá: a szekszárdi borászok 2011 óta készítik el Fuxli néven siller borukat. A technológiai megoldás azonban nem ennyire új keletű: a 20. század erjedésben lévő kadarkájáról gyakran eresztettek le színlevet, hogy koncentráltabban több áztatni való bor jusson a törkölyre, és ebből a leeresztett léből palackozták le a sillert. Heimannék élesztették újra ezt a hagyományt, és azóta is évről évre egyre több szekszárdi termelő palackozza le vidám, rókás motívummal ellátott üvegbe borát, amely ugyan már gyakran nem száz százalék kadarka, azonban minden esetben szigorú ítészek bírálják el, hogy milyen tételekre is kerülhet rá a mókás kis vörös. A motívum és a  dizájn azonos, azonban az, hogy milyen élethelyzetben látjuk a rókát, pincéről pincére változik.

Fotó: Fuxli FB

 

RedY (és a Villányi Franc)

Villány vidám arca – hirdeti magáról a borvidék közösségi bora, és nehéz is lenne vitatkozni ezzel a megfogalmazással. A bisztróbornak titulált portugieser alapú házasítás elsősorban a fiatalabb generációt és a vörösborok világával még csak most ismerkedőket célozza meg; és ezzel egyetemben ír nagy sikerű marketingsztorit, mely szerint Villányból nem csak a tanninbombákat vagy bársonyos, hasonlóan nagy sikerre rendeltetett Villányi Franc-okat érdemes kóstolgatni – itt jegyezném meg, hogy ugyan szigorú értelemben nem közösségi bor ez utóbbi kategória, mégis ez is az összefogást szimbolizálja. A RedY egyendizájnnal, enyhe hordóhasználattal és lendületes, piros gyümölcsös ízvilággal hódít. A palackokba csak kóstolóbizottság által jóváhagyott tételek kerülhetnek.

Fotó: Lelovits Tamás

 

Könnyűvér

Kétségkívül a témában a legújabb projekt a pázmándi borászok összefogásából született Könnyűvér, amelyet jelenleg négy pince jegyez: Nagy Gábor Családi Birtok, Köllő Zsolt Pincészet, Sobor Pince és az ApróKertek. Az Etyek-Budai borvidék  vörösborban erősebb fele közös borának alapját a kékfrankos adja, hordóba tenni tilos, cél a jólihatóság, a gyümölcsös karakter kihangsúlyozása. A négy bor kapható a pincészeteknél, pár kisebb budapesti kereskedésben, illetve a pázmándi Bálint Boráriumban (róluk és az ApróKertekről júliusi lapszámunkban készítettünk riportot).

Fotó: Köllő Zsolt Pincészet FB

1552

2019 óta kóstolhatjuk a legjobb egri borokat az 1552-es évszámmal logózott palackokból. Kicsit kilóg a sorból ez a  kezdeményezés, mivel nemcsak vörösek, hanem fehérek is kerülhetnek az üvegbe, de ez is borvidéki összefogást reprezentál. Az előzőeknél komolyabb bor az Egri Bikavér, azonban aki ilyen palackban vásárolja meg a tételt, virtuális védjegyet és garanciát is kap mellé: a superior és grand superior termékleírásnak megfelelő tételekről egy borbírálóbizottság dönti el, hogy méltóak-e a hungarikumot is adó, történelmi jelentőségű borvidékünk képviseletére.

Egytőről

Egy valódi közösségi bor az Egytőről projekt: borbárosok, borkereskedők és borászok fogtak össze, hogy minden évben megörvendeztessék a fogyasztókat pénztárcabarát, jól iható, könnyű fehér- és vörösborokkal. A budapesti borvilág egyes szereplői a borásszal kéz a kézben felügyelik az adott tétel sorsát a tőkétől a palackig, amelyet ki-ki a saját kereskedelmi egységében értékesít. Vörösborok terén készült már bor Böjtékkel kékfrankosból vagy Sebestyénékkel kadarkából.

Fotó: Egytőről FB

 

A cikk a VinCE Magazin 2020/08 Augusztusi lapszámában jelent meg.

Szerző: Kalmár Borbála