Izgalommal – és be kell, hogy valljuk, kérdőjelekkel a fejünkben – vágtunk bele a syrahtesztbe. A fajtát Franciaország és Ausztrália tette fel a nemzetközi borvilág térképére; a hozzánk eljuttatott reprezentatív minta és az elért szép eredmények viszont azt mutatják, hogy itthon is egyre többen foglalkoznak vele szívesen, és ami még ennél is fontosabb: sikerrel!

Egy fajta, amely közel 120 évnyi Csipkerózsika-álmából felébredve olyan vehemenciával hódította meg a világot a 80-as évektől kezdve, amelyre nem igazán volt példa a borkultúra 20. századi történetében. Megmutatta, hogy van élet a cabernet sauvignonon túl, és egy kontinensországot rakott fel a világ bortérképére, elindítva ezzel az újvilági vörösborstílus forradalmát.

A syrah eredetével kapcsolatosan a legismertebb elmélet szerint az egykori perzsiai Shiraz városából származik a szőlő: a hazatérő középkori keresztes lovagok (1095–1291) hozták magukkal a tőkéket Európába. Ennek a legendának ellentmond az az 1998-as DNS-kutatás, amelynek eredményeként bebizonyosodott, hogy a syrah-t eredetét tekintve Franciaország Észak-Rhone vidékére lehet visszavezetni, ahol az első helyi írásos emlékek az 1700-as évekre datálódnak.

Mit szeret a syrah?

Vastag héjának és a középőszi érési idejének köszönhetően alapvetően a mérsékelt kontinentális, illetve mediterrán klímát részesíti előnyben. Melegebb éghajlaton inkább a hűvösebb, magasabb területeken érzi jól magát. A fajtára jellemző a  virágzás és a szüret közti rövid idő, illetve a szürettel is igencsak iparkodni kell. Apró, vastag héjú, töppedésre hajlamos szemek jellemzik. Jól áll neki a hordós érlelés, mert felerősíti a fajtára jellemző édes fűszeres karaktert, amelyet szépen kiegészítenek a vaníliás, pirítósos, füstös jegyek. Jó érési potenciállal rendelkezik: a palackos érlelés jegyeiként animális, húsos, bőrös, földes, avaros jegyek alakulnak ki, néha kis medvecukorral kiegészülve, amelyeket a meleg klímáról származó borok esetében főttes, lekváros jegyek kísérnek.

Syrah, az egyéniség

Fajtaborként mutatja meg igazi jellemét; ezt támasztja alá, hogy több neves európai és tengerentúli borrégió zászlóshajója, azonban sokszínűségét mutatja, hogy tökéletesen alkalmazható cuvée-ben is. Klasszikus párosításnak számít a grenache-sal  aló házasítás, melyet gyakran mourvédre és cinsault kékszőlőfajtákkal egészítenek ki. Ezek a neves Dél-Rhone borait adják, olyanokat, mint a világhíres Chateauneufdu-Pape vagy a szomszédos Gigondas. Az ilyen házasítások mediterrán jellegű  vörösborok, melyeket a magas alkohol, telt test, érett tannin, túlérett primer gyümölcsösség és némi medvecukros édesség jellemez. Ausztráliában gyakran házasítják cabernet sauvignonnal.

Érdekességek:

• A syrah a Mondeuse Blanche (Savoie régió) és a Dureza (Rhone régió) fajták keresztezéséből származik. Az utóbbiból  eredeztethető a pinot noir is.

• Ausztráliának köszönhetően lett populáris az egész világon.

• Franciaországban, a Rhone völgyében a syrah-t a mély szín és a tannin lágyítása érdekében kismértékben (általában 5-10%-ban) fehér fajtákkal is lehet házasítani: viognier (Cote-Rotie), marsanne, roussanne (St.-Joseph, Crozes-Hermitage, Hermitage).

• Az hermitage-i syrah olyan hírnévvel bírt, hogy a 18. században a bordeaux-i kereskedők rendszeresen házasították boraikat  ermitage boraival annak érdekében, hogy feljavítsák közepes minőségű bordeaux-i vörösboraikat.

• Az Észak-Rhone-vidéki syrah (leginkább a Cote-Rotie és Hermitage apelláció) szuper prémium-minőséget képvisel

• Somlón léteznek mikroültetvények: itt az egyedi stílusú, érett, ásványos syrah élményében lehet részünk