Ülünk a négy fal között, a határok ismét lezárva és titokban így vagy úgy, de a menekülésünket tervezgetjük. Ki az idén többszörösen elhalasztott nyaralás újratervezését dédelgeti magában, ki pedig a teljes exilt, természetesen egy olajfákkal gazdagon telitűzdelt toszkán szőlőbirtokon. Nehéz elképzelni, hogy valakinek meg pont a mi szűkös hazánk jelenti a menekülőútvonalat ezekben a sokszor drámaian tragikomikus időkben, pedig ilyen is van.

 

Christer Sandahl mindenképpen közéjük tartozik. Az egykori svéd mérnökember nagyjából 16 évvel ezelőtt tett szert egy badacsonyi szőlőskertre, amelyet az évek során természetesen szépen kicsinosított. Idén viszont még nem jutott el a birtokra, legfeljebb csak virtuálisan jelentkezik be időnként a balatoni panorámás borászat mindennapjaiba.

 

Miért éppen rajnai?

A Villa Sandahl borait, ha másért nem, formabontó cimkéiről minden magát borhoz értő embernek valló ismeri; habár kóstolni kicsit ritkábban kóstoljuk. Pedig lenne miért. A Badacsony oldalába első gondolatra kicsit életidegennek tűnik rajnait telepíteni, és az ember könnyen betudja egy bohókás svédnek az ötletet – nem ismeri a magyar viszonyokat, kísérletezik. A megtévesztő külső mögött viszont seperc alatt kikacsint az üzletember évtizedes tapasztalata: nem szerelem vagy kísérletező kedv vezérelte az olaszrizling és szürkebarát tőkék átoltását rajnaira, hanem a klímaváltozás hatásait igyekeztek kiküszöbölni. A Balatonon ugyanis meleg van, ami jót tesz a magyar tenger partjára fürdési szándékkal érkezőknek; kevésbé jó viszont a szőlőnek, mert elégeti a savakat, és hiába a nagytudású szakember, rossz szőlőből nehéz magas minőségi bort készíteni. És ha eddig a svéd állampolgárság nem is volt hívószó, legyen ezentúl az: mert ami a skandináv üzletember kezei közül kikerül akkor is zseniális, ha látszólag inkább tűnik bolondságnak.

A korán érő olaszrizling és szürkebarát helyett így érkezett meg a rajnai rizling, amelynek a fenolos érettséget követő szürete nem ritkán tolódik októberre, amelynek egy kockázata mindenképpen van: ha esősre fordul a kora őszi időjárás és késik a vénasszonyok nyara, bizony, silányabb lesz a minőség. Másik kockázata, hogy a sorban érkező szárnyasok és négylábúak könnyedén tüntetik el október közepére a teljes termést; ez ellen azonban idén már felszerelkeztek védőhálóval. Pozitívum viszont, hogy mivel eddigre már az összes környékbeli termelő végzett a szürettel, könnyebb embert találni a betakarításra.

 

Arcok a borok mögött

2004-ben vették meg a telket Sandahl úrék, idén pedig már bátran jelenti ki Christer: végre kezdik megérteni, hogy mit is jelent egy borászat. A magyar bürokrácia útvesztői felett jólelkűen anekdotázik el Christer Sandahl, a portfólió összeállításában azonban már nem ismer tréfát. Szabályos vonalvezetéssel vázolja fel Palkó Zsolt borásszal együtt a termékpiramist: birtokbor (solid ground) csavarzárral, dűlőválogatás (mid range, dugóval, fehér felirattal) és dűlős bor (rare peak, dugóval, arany felirattal) alkotja a portfóliót. Minél inkább haladunk felfelé, annál inkább igaz a mondás: csak a legszebb mustfrakciókból készülhet el az adott tétel, ha pedig a termés nem megfelelő, akkor a piramis csúcsa az adott évben akár hiánycikk is lehet.

Apropó borkészítés: Sandahl úr nem bízza a véletlenre magát. A borok útját először egy elzászi rajnai rizlingekre (késői szüret, magasabb cukortartalom, magasabb alkohol, lágyabb sav, teltebb, szélesebb borok, gazdag aromaprofil) specializálódott tanácsadó egyengette, majd Bakó Ambrus vette át tőle a stafétabotot. Az első sikereket 2010-ből könyvelhették el: a VinCE Magazin tesztjén aratott osztatlan elismerést a bor, és indult el Sandahl úr álmai beteljesítésének útjain. A bor egyébként tíz évvel később is abszolút fogyasztható állapotban van, hiába, a rajnai rizling az a fajta, amelynek jót tesz a palackos érlelés. Foglalkozott még a svéd rajnai rizlingekkel Mező Sándor (Skizo, Laposa egykori borásza; jelenleg Ausztriában erjeszti a mustot), 8 éve pedig Bakó Ambrus egykori tanítványa, Palkó Zsolt felel a minőségért. A borok különlegessége még, hogy egyikük sem látott hordót.

A címkevilág pedig olyan, amilyen. Nem muszáj szeretni ahhoz, hogy a borok magas élvezeti értéke megmaradjon. Ha egy borkiállításon viszont végigkóstolunk 150 rajnait egyhuzamban, biztosan emlékezni fogunk a badacsonyiakra. A portfólióban több évjárat is elérhető (rajnai fanatikusoknak egytől egyig kötelező darabok!), szimpatikus és kevésbé pénztárcakímélő árazással megvásárolható a borászattól közvetlenül; de mivel vendégház is tarkítja a hegyoldalt, akár a szőlő fölött elmélkedve is elkortyolhatjuk a hegy levét. Hogy hova tovább? Sandahl úr nem titkolt álma vérbeli bortermelőként csupán egy lehet: elkészíteni a világ legjobb rajnai rizlingjét.

 

 

Szerző: Kalmár Borbála

Fotók: Papp Attila