Miközben itthon egyre magabiztosabban lépkedünk a közelgő didergő tél felé, a világ másik oldalán késő tavaszba, kora nyárba hajlik az évszak. Szürke, borongós napokon egy csepp tengerpartot és szikrázó napsütést hoznak életünkbe az új-zélandi borok, lássuk, melyiket honnan érdemes beszerezni!

Mindenekelőtt az ország bormarketingjéről is érdemes pár szót ejteni: a Vinepair nemzetközi boros és párlatos szaklap online hasábjai, de még a podcast csatornája is az új-zélandi boroktól hangos az elmúlt hetekben. A témaválasztás természetesen nem véletlen: az ország bormarketingjéért felelős osztálya kötött szerződést az ismert oldallal; akik ennek köszönhetően veszik A-Z-ig most górcső alá az új-zélandi borokat. A kedvcsináló pedig parádés: nehéz elképzelni, hogy aki eddig nem ismerte ezeket a borokat, ne vételezzen így karácsony előtt másfél hónappal pár palackkal akár önmagának, akár ajándékba szánja az adott tételt. Aki pedig egyszer is megízleli az újvilági borokat, azt az élmény valószínűleg soha többet nem ereszti.

A távoli Ausztráliától nézve is még legalább három órát kell repülnünk ahhoz, hogy Új-Zéland valamely borászatában találjuk magukat. Az É-D-i irányban elnyúló szigetországot számtalan időjárási körülmény is befolyásolja, amelynek köszönhetően sokféle borral találkozhatunk itt – a sommelier-k véleménye szerint pont emiatt könnyű innen a borválasztás, hiszen a stílusok széles spektrumából biztosan találnak a vendégek ízléséhez valót. A sauvignon blanc jól illik halas, citromért kiáltó ételek mellé, a pinot noir akár piros-, akár feketebogyós gyümölcsöktől harsog, jól párosítható húsos fogásokkal, a rizling pedig akár az elzászi társaiknak is méltó kihívója lehet. Mindez ráadásul csak a jéghegy csúcsa, a közelmúltban a syrah indult el világhódító útjára innen, az ínyencek pedig akár olyan borokkal is találkozhatnak, mint az albarino, zöld veltelíni vagy a chenin blanc, de a pezsgőimádók is megtalálják itt a számításaikat.

Ugyan már a 19. században is létezett errefelé valamilyen szőlőkultúra, igazán az 1970-es években kezdtek el borkészítéssel is foglalkozni, a világon egyedülállóként pedig az ország 96 százaléka bizonyítottan is a fenntartható szemléletmódban gondozza ültetvényét.

 

Hawke´s Bay

Az északabbi sziget keleti oldalán húzódik Hawke´s Bay, amely az ország legrégebbi borvidéke. Francia misszionáriusok telepítették el itt az első szőlőtőkéket még a 19. században; valódi, világhírnévre szert tett borkészítésről azonban csak a kilencvenes évektől kezdve beszélhetünk. Az alapítók után a fajták is leginkább Bordeaux-iak: cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot és malbec terem a magasparti övezetekben és a síkságok köves talaján; a fehér szortiment gerincét pedig a sauvignon blanc és a chardonnay adja.

 

Wairarapa

Haladjunk délre: az északi sziget legdélebbi csúcsán fekszik Wairarapa, amely a pinot noirjaival írta be magát az újvilági borkészítés történelmébe. A szőlőfajtának megfelelően ez a rész már hűvösebb: a nyári középhőmérséklet errefelé már alacsonyabb és esős, ősszel azonban szárazra fordul az időjárás, amely biztosítja a megfelelő érést. A jelenlegi nagy pincészetek közül sokuk történelme datálódik az 1980-as évekre, az utóbbi időkben pedig számos kispincével gyarapodott a kínálat.

 

Marlborough

Valószínűleg Új Zéland legismertebb borvidéke, nem véletlenül: a borszőlő ültetvények 60%-át találjuk a déli sziget legészakibb pontján. Az időjárás meglehetősen szélsőséges: hideg éjszakák váltakoznak naptól aranyló nappalokkal, a hosszú, száraz ősz pedig megfelelő érést biztosít a szőlőnek. A gyümölcs sokáig, komótosan szedegeti össze a borkészítéshez elengedhetetlen cukrokat, miközban megőrzi savasságát: így válik egyedüllálóvá az itt készített bor. Chardonnay, sauvignon blanc, pinot noir és rizling alkotja a borvidék világhírű szortimentjét.

A régió legismertebb pincészete a Cloudy Bay, amely gyakorlatilag feltette az ország sauvignon blancját a borvilág nemzetközi térképére; a közelmúltban pedig további kísérletekbe kezdtek a fajtával, hiszen egy jó borász sosem elégszik meg azzal, amit már elért. Ezzel a témával egy további cikkünkben foglalkozunk részletesebben.

 

Canterbury

Christchurch földrengése nemcsak a várost, hanem az egész világot megrázta pár évvel ezelőtt. A települést azóta újraépítették, a körülötte elterülő szőlőültetvények jelentik Canterbury borvidékét. Borkészítés már itt is volt a 19. század közepén, mégis, további száz év kellett ahhoz, hogy komolyabban is foglalkozzanak ezzel. A hosszú, száraz nyarak, a hűvösebb időjárás és az állandó szél tökéletes körülményeket biztosít a chardonnay-nek, pinot noirnak és a sauvignon blanc-nak.

 

Central Otago

A világ legdélebbi borvidékén 1997-es adatok szerint csupán 14 termelő volt megtalálható. Ma 133-an gazdálkodnak az azóta megnégyszereződött területen. Rövid, hűvös nyarak, állandó köd jellemzi a borvidéket – mi más is élvezné ezt a klímát jobban, mint a pinot noir. Elegánsak, kirobbanóak és dinamikusak, pont olyanok, mint a velük foglalkozó, sokszor (23% jelenleg) a biodinamika elvét űző borászok. Míg a sauvignon blanc inkább az északi szigeten érzi magát jól, az itteni hűvös klíma a pinot noirnak kedvez.

A tulajdonképpen alig több mint húszéves történelem már alkalmas a kísérletezésre is: míg az új telepítésekről kirobbanóan gyümölcsös borok születnek, addig az idősebb tőkékről már sokkal komplexebb tételeket is lehet szüretelni. A tőkékkel pedig együtt nő a borászok tapasztalata is: évről évre ismerik ki a termőhelyei sajátságokat, évről évre többen tudják, hogy hogyan lehet tökéletes pinot noirt készíteni. Érdemes velük komolyabb ismeretséget is kötni, ki tudja, mikor kezdik ezek a pinot noirok a burgundiai társak koronáját kikövetelni.

Forrás itt, itt, és itt.

Szerző: Kalmár Borbála