Kevés olyan bor létezik, mint az új-zélandi sauvignon blanc: tulajdonképpen már a csavarzár letekerése előtt is tudhatjuk, hogy ami a palackban ránk vár, az garantáltan hívogató, friss, citrusos, trópusi gyümölcsös, bodzás, füves-herbás aromajegyeket hordoz magán. Az első tőkéket 1975-ben ültették el, azóta szerte a világon megszerették ezt a semmivel össze nem téveszthető stílust, a bor azonban most megpróbál kitörni a sztereotípiákból és új utakat keres.

 

Az eltelt 40 év alatt rengeteget tanultak a bortermelők a szőlőfajtáról. A legtöbb pincészetnél a hangsúly a gépi szüreten, alacsony hőmérsékleten fajélesztővel történő erjesztésen, szűrésen és a korai palackozáson van: ezáltal képesek megtartani a fajtára jellemző kirobbanó aromákat és frissességet. A palackban visszaköszön a napsütéses órák magas száma, a hűvös hőmérséklet és az óceáni klíma által biztosított penge savszerkezet. A marlbourough-i borvidék az ország sauvignon blanc termelésének 89 százalékáért felelős, a kínálatot sokszor alakítja a kereslet is. A világ megkedvelte az újvilági borokat, így a termelők sok esetben nekik kívánnak kedvezni – kivételek azonban itt is, ráadásul egyre gyakrabban, vannak.

Te Koko

A Dogpoint Vineyard társtulajdonosa, Jameas Healy szerint minden komolyabb pincészet szortimentjében legalább kétféle stílusú sauvignon blanc található ma már. A Cloudy Bay az elsők között kísérletezett másféle eljárásokkal: vadélesztős erjesztéssel, almasavbontással, fahordós érleléssel kezdték már a 90-es évek közepén. Ezek a korai kísérletezések jelentették az első atipikus új-zélandi sauvignon blanc-okat a világban, és eredményezték a Te Koko első palackjait az 1996-os évjáratból.

 

A Te Koko egy sokkal komplexebb ízvilágú sauvignon blanc, mint a már megszokott tételek: a saját élesztővel történő erjesztést almasavbontás követi, majd francia tölgyfahordóban érik a bor finomseprőn, 18 hónapon keresztül. Előtérbe kerülnek a mély, gyümölcsös jegyek, és a hordófűszerek is megjelennek az illatban s ízben. A bor háromévesen kerül forgalomba.

A Te Koko sikerén felbuzdulva további kísérletezésbe fogtak a bortermelők: a Dogpoint Vineyard az új hordókat régiekre cserélte, ebben pedig dűlőszelektált sauvignon blanc-t érlel.

 

További felfedezések

A vadélesztős erjesztés és hordós érlelés több pincészetet is megihletett. Ahogy a világ más pontjain, úgy Új-Zélandon is cserélődnek a társtulajdonosok, borászok, pincemesterek és viszik magukkal a tudást, amelyet az új helyen is implementálni szeretnének.

Jules Taylor, a saját nevén jegyzett borászatában egyéb stílusban is készít sauvignon blanc-t. Amennyiben az időjárási körülmények megengedik számára, úgy késői szüret is készül: botritiszes és betöppedt fürtökből készít édesbort. Emellett egyre több pincészet teszi le a tankpezsgő mellett a voksát, míg a Hunter´s Wines az ősi módszerre támaszkodva pét-natot palackoz sauvignonból.

A világon ma legismertebb sauvignon blanc stílus kétségkívül Marlbourough-hoz köthető, azonban a tőle északabbra fekvő Hawke´s Bay, valamint a déli Wairarapa is foglalkozik a szőlőfajtával. Logikusan az északiak több napsütésben részesülnek, így náluk a trópusi gyümölcsök kerülnek előtérbe, míg a délebbi borvidéken inkább savhangsúlyos borok készülnek. Az elsősorban pinot noirral foglalkozó Central Otagóban is vannak ültetvények: ismét hűvös helyen vagyunk, a megfelelő lejtőkre, köves sziklákra telepített szőlőből készülő bor savai és gyümölcsei is sokkal kerekebbek, koncentráltabbak. Mint tudjuk, a szőlő, ha nehéz körülmények között él és szenved, akkor ott igazán szép bort tud adni.

 

Mindezek mellett nem kell attól sem tartani, hogy a közkedvelt új-zélandi sauvignon blanc stílus véget ér, hiszen az ország klimatikus adottságai mégiscsak ehhez állnak legközelebb. Kísérletezni, utána járni az egyes borászatok szortimentjében fellelhető további tételeknek viszont mindenképpen megéri.

 

Forrás: VinePair

Szerző: Kalmár Borbála