A modern angol szőlőművelés kezdete az 1950-es évekre tehető, amikor az első kereskedelmi szőlőültetvényeket eltelepítették a hampshire-i Hambledon Vineyard-ban. Az angol borok korai évtizedeiben olyan hibrid szőlőfajták, mint a seyval blanc, valamint müller-thurgau és más német keresztezett fajták uralták a bacchus mellett a szőlőültetvényeket, melyekkel savas és nem túl inspiráló csendes borokat készítettek; az ezredfordulón azonban ez a kép alaposan megváltozott.

1984-ben a Carr Taylor borászat volt az első, ahol a kereskedelemben is elérhető tradicionális módszerrel készítettek pezsgőket, reichensteiner és schönburger felhasználásával, elhagyva az addig ismert pezsgőkészítéskor használt klasszikus szőlőfajtákat. Fordulópontnak mégis az tekinthető, mikor egy amerikai házaspár, bizonyos Stuart és Sandy Moss felismerték a párhuzamot a dél-angliai és Champagne krétás talaja között, és úgy döntöttek, hogy pinot noir-t, chardonnay-t és pinot meunier-t ültetnek a sussex-i Nyetimber birtokára azzal a céllal hogy az ikonikus francia terület pezsgőihez hasonlókat borokat készítsenek.

Mikor a 90-es években átütő sikereket kezdtek elérni, más termelők is felkapták a fejüket és elkezdtek átváltani ezekre a szőlőfajtákra, valamint a klasszikus pezsgőkészítésre, hogy így tudják kiaknázni az ebben a kategóriában rejlő lehetőségeket. Az ebben rejlő potenciál pedig lassan olyan befektetőket is vonzott, mint a francia Pommery es Taittinger Champagne-házak.

 

Optimális adottságok

Három megye emelkedik ki leginkább a szőlőtermesztés szempontjából, ezek a Londontól délre található Kent, Sussex és Hampshire. A talajszerkezetük hasonlóan krétas, mészköves, mint Franciaország Champagne területén, hiszen ezek egykor összefüggő területek voltak a legutolsó jégkorszak befejeztéig, amikoris kialakult az Angliát az európai kontinensről elválasztó csatorna. Kent megyében már megjelenik a zöldes homok, agyagos altalaj is, ami még krémesebb, teltebb borokat eredményez.

 

 

A klímaváltozás egyik pozitív hatásaként tekintenek a brit szigetek éghajlatának melegedésre, ami kedvezően hat a szőlőtermelésre, és ezáltal a helyi borkészítésre. Az elmúlt pár évtized alatt egy fokot melegedett az átlaghőmérséklet, igy kb. 200 kilométerrel északabbra tolódott a szőlőtermesztés északi határa is; a mostani klíma pedig segíti a gyümölcsök egyenletes és lassú érését és az optimális egyensúly elérését a cukor- és savtartalom között. A szőlőtőkék átlagéletkora, fiatalabb, mint a többi országban ahol nagyobb hagyományai vannak a borkészítésének, igy jellemzőek frissebbek, lágyabbak a borok, és kevésbé jönnek át a toast-os, autolízises jegyek, ami révén könnyedebb, kifinomultabb ital a végeredmény. A pezsgők jellemző aromái közé tartoznak a gyümölcsös és virágos jegyek, például az alma, körte, a pirosbogyós gyümölcsök, a citrusfélék és a sárgabarack.

 

Pezsgő piac

Az egyre melegebb angol nyarak azonban nem csak a szőlőtermelésnek kedveznek, hanem a pezsgő- és habzóbor fogyasztásnak is.  2018-ban rekordszámú pezsgőt adtak el Angliában, amit, már nemcsak az ünnepeken fogyasztanak, hanem a hétköznapokon is szívesen nyitják ki ezeket a palackokat. A Brexit bejelentése óta a brit valuta gyengülésével a helyi pezsgők is egyre népszerűbbé váltak a patricionizmus mellett a megfizethetőségük miatt is.

A kereslet is megnövekedett ezekre a tradicionális módszerrel készült pezsgőkre, ezt mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy Nyetimber, az egyik legnagyobb és leghíresebb angol borászat 42 hektáron ültetett 200 ezer új tőkét a 2020-as évben. Ezzel pedig elérhetik az évi 220 ezer palack termelést is 2023-2024-re.

 

 

Bár a brit pezsgőket Champagne nagy riválisaként említik, még jó ideig nem fogja elérni azokat a termelési, illetve eladási számokat, amiket az ikonikus francia terület, ahol évi 300 millió palack készül, szemben a brit területek évi 3 millió palack kapacitásával. A brit pezsgők 96%-at a belső piacon fogyasztják el, az export nagy része a skandináv államok, az Egyesült Államok és Japán polcaira vándorol. Mivel az angol pezsgőipar egyre nagyobb vonzerőre tesz szert, a címkézési feltételek egységesítésével és a palack érlelési követelmények bevezetésével egyre gyakrabban merülnek fel kérdések, így lassan változások léphetnek életbe. Ez különösen igaz, mivel az iparág küzd a Brexit hatásaival is. Az angol borokra vonatkozó szabványokat az EU-ban hozták létre, így a Wine GB-nek az EU-n kívül is ki kell dolgoznia a megnevezési szabványokat; ez a projekt jelenleg a szervezet kiemelt prioritása. Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy a munkaigényes feladatok nagy részét most még az olcsóbb, szezonális kelet-európai munkásokkal végeztetik el, de ez is változhat a Brexit valósággá válásával, ami pedig hatással lehet az árakra is.

Szerző: Szabó Anikó

A cikk I. része itt olvasható.