Borbély Gergő szűknek találta az országot, és többéves ázsiai kalandozás után egy ideje Spanyolországban él. Spanyol párjával, Mariona Alabau Peyrával búvárkodnak és oktatnak is, a tengerszint alatti világot jól ismerik. Gergő hazai borát kóstolgatva, az otthontól távol fogant meg bennük a gondolat, hogy kipróbálják a tengeri érlelést.

 

Hosszas bürokratikus huzavona után leengedhették az első adag bort a Barcelonához közeli kristálytiszta vízbe, a tapasztalatokat pedig elemezték, több egyetem kutatóival konzultáltak, és a legnevesebb spanyol szakértőkkel kóstoltatták a borokat. Mostanra már kereskedelmi forgalomba kerültek az első palackok, amelyek itthon is elérhetőek a Vino Castillo borkereskedésben. Az első két tétel Prioratból származik, ez Spanyolország másik legmagasabb kategóriába sorolt borvidéke Rioja mellett, az innen származó vörösborok egészen különlegesek, izgalmasak. A vízbe süllyesztett palackokat hamar beborítják a korallszerű tengeri élőlények, amelyeken aztán „fogást találnak” a tengeri áramlatok, így a lenti palackok szüntelen mozgásban vannak, lágyan ringatóznak, és ez felgyorsítja az érlelési folyamatokat úgy, hogy közben a gyümölcsösség megmarad. Hihetetlen élmény földi és tengeri bort egymás mellett kóstolni, nem kell hozzá sommelier-nek lenni, hogy kiérezzük a különbséget – e sorok írójának is volt szerencséje személyesen kóstolni a borokat a földön érlelt kontrollpalackokkal együtt.

Személyes véleményem szerint az acéltartályban érlelt fiatalabb, 100% garnachából készült bornál érződött a változás, de nem volt olyan meggyőző, mint a komplexebb házasításnál (garnacha, cabernet sauvignon, syrah és carignan), ahol az alapérlelés 12 hónapig francia és amerikai tölgyfa hordóban történt, ezután került a tengerbe. Ez utóbbinál – LegaSea néven kapható – érezhetően kiteljesedett, gazdagodott egy amúgy is csodaszép bor.

A száraz furmint izgalmas sóssága

Borbély Gergő nem áll meg a priorati boroknál, igyekszik minél többet kísérletezni, minél többféle bort megmártóztatni a tengerben. Persze hogy nem maradhattak ki a magyar borok sem, elsőre a Royal Tokaji Borászattal kezdtek közös kísérletbe. Két-két palackot küldtek le a Szent Tamás Furmintból (2018), a Late Harvest (késői szüret) borból (2018), valamint az 5 és 6 puttonyos aszúból (mindkettő 2016-os évjárat). Egy-egy palackot féléves érlelés után felhoztak, és már meg is kóstoltak. Kovács Zoltán birtokigazgató izgalmasnak tartja a kísérletet.

 

 

Mint mondta, a Royal Tokaji nyitott az újdonságokra, érlelnek bort amforában és légáteresztő tartályban is, így a tengeri érlelés kapcsán Gergő nyitott kapukat döngetett náluk. „Azt fontos előrebocsátanom – mondta Kovács Zoltán –, hogy ezek az érdekességek fontosak mint extrák, de a Royal Tokaji harminc év alatt kialakított stílusa alapvetően nem fog változni.” Ezek a kísérletek a birtokigazgató szerint bővítik az ismereteiket, és új színt hoznak a borászat életébe – esetleg el tud képzelni egy tenger alatt érlelt Royal Tokaji Furmintot egy Michelin-csillagos étterem tengeri fogása mellé. A kísérlet egyébként egyelőre biztató: „A dűlős Szent Tamás Furmintnál tapasztalható volt egyfajta fejlődés, ami a borászatnál érlelt kontrollpalacknál nem volt tetten érthető” – mondta a birtokigazgató, majd hozzátette, hogy ahogy haladtak a cukortartalommal felfelé, annál kevésbé volt észlelhető a különbség a vízben és a pincében érlelt borok közt. Kovács Zoltán azt is megjegyezte, hogy bármilyen furcsa – hiszen nem kerülhetett tengervíz a borba –, mégis érezhető volt egy leheletnyi sósság a vízben érlelt furmint esetében. A Royal Tokaji vezetője kíváncsian várja a következő kóstolást, hiszen akkor derül majd ki, hogy a hosszabb tengeri érlelés milyen irányba viszi a borokat.

 

A nemzetközi kísérletekről itt olvashat többet.

A cikk a VinCE Magazin 2021/2 februári lapszámában jelent meg.

Szerző: Németh Ágnes