Sárm, elegancia, nemesi vérvonal. Ez a rajnai rizling (Riesling), ami a névhasonlóság ellenére nem keverendő össze az  olaszrizling szőlőfajtával.

A rizling eredetét sokáig homály fedte, és a feltételezések csak addig jutottak el, hogy valószínűleg vadszőlők leszármazottja  lehet. Csupán nem oly rég sikerült DNS-kutatások segítségével meghatározni, hogy az egyik szülője a Gouais blanc, amely  fajta a középkorban nagyon elterjedtnek számított. Ma már a termőterülete csekély, de nagy értéke, hogy számos fajta  származik tőle. Több mint negyven szőlő szülője, köztük többek között olyanokat találunk, mint a chardonnay, a furmint, a  gamay és az aligoté. A rizling másik felmenője egy olyan szőlőfajta, amely a tramini és egy vadszőlő gyermeke; a szülei  találkozását és a fajta megszületését a Rajna folyó közelébe teszik. Ami biztos, hogy a legkorábbi említése egy 1435. március 13-i keltezésű dokumentumból származik: egy Rheingauközeli településen, Rüsselsheimben, egy grófi pince feljegyzésében került elő a szőlőfajta neve.

 

 

Fajtajegyek

A rizling karaktere könnyen felismerhető. Aromatikus fajtaként intenzíven érkezik a pohárból az illat, amely – a leghűvösebb  klímáról lévén szó – olyan citrusokban gazdag, mint lime, citrom, éretlen narancs, érettebb alapanyagból készült bor esetén  pedig fehér virágok, nektarin, sárgabarack, érett alma és körte. A gyümölcsök mellett gyakran érezhető méhviasz, jázmin,  gyömbér, méz, lime-héj is. Egészen különleges jegye az érleléssel kialakuló petrolos, benzines karakter. Savai kifejezetten feszesek, élénkek, komoly vázat biztosítanak a bornak, ezzel szemben alkoholban visszafogott. Az újhordós érlelést nem  hálálja meg, viszont használt hordóban szokták pihentetni azért, hogy élvezzék a mikrooxidáció áldásos hatását.