A „fenntartható borászkodás” kifejezés annyira nehezen interpretálható, hogy a legtöbben félreértelmezik. A CIVB (Conseil  Interprofessionnel du Vin de Bordeaux) szerint a közel hatezer bordeauxi házból már 1500 elnyerte a HVE (Haute Valeur  Environnementale) fenntarthatósági elismerést.

A HVE egy olyan háromlépcsős fenntartható termelésre irányuló rendszer, amelyet a francia Mezőgazdasági Minisztérium vezetett be 2001-ben. Arra ösztönzi a termelőket, hogy összpontosítsanak a biodiverzitás növelésére, miközben csökkentik a működésük következményeként kialakuló negatív környezeti hatások mértékét. A termelők kritikus tömege számára a  fenntarthatóság megfelelő egyensúlyt kínál az ökológiai szőlőtermesztés és a kereskedelmi pragmatizmus között. Az ökológiai és biodinamikus szőlőtermesztéstől eltérően ez a fenntarthatósági program némi megjegyzéssel ugyan, de lehetővé teszi a  szintetikus vegyi anyagok használatát.

A bordeaux-i klíma hajlamossá teszi a szőlőt betegségekre, a termelőknek pedig minden évben hozniuk kell a minőséget – így  inkább más területen fejlesztenek. Saint-Émilionban, például, nemrégiben mutattak be egy olyan új projektet, amely radar  és héliumlufi segítségével védi a szőlőültetvényeket a jégesőtől. A legjobban prosperáló házaknál – olyanoknál, mint a  Chateau Latour, a Palmer és a d’Yquem – már az organikus vagy a biodinamikus, esetenként a Demeter-minősítés  megszerzése a cél. És hogy van-e ennek értelme a kereskedelemben? A kemikáliák elhagyása jobb minőségű terméket  eredményez, a bordeaux-i borokért ugyanakkor tradicionálisan az idősebb generáció nyúl mélyebben a zsebébe, míg a  fenntartható gazdálkodás legnagyobb elkötelezettjei a huszonévesek.

Forrás: Decanter