A zene és a bor kapcsolatát kutatva az északi partvidék három meghatározó szerepet betöltő borászatának képviselőjével a Badacsony szívében lévő Szent György-hegyen találkoztunk.

 

Házigazdánk, Török Csaba, a 2HA Szőlőbirtok és Pincészet tulajdonosa mellett a paloznaki Homola  Pincészet birtokvezetője, a zenés rendezvényekhez ezer szálon kötődő Zsandár Tamás és Földi Bálint, a  Káptalantóti határában lévő Sabar Borház főborásza volt a beszélgetőpartnerünk.

 

V I MINDHÁRMÓTOKRA JELLEMZŐ, HOGY A ZENE ÉS A BOR KÖZÖTT KAPCSOLATOT SZOKTATOK  KERESNI. HOGYAN ALAKULT KI BENNETEK AZ ERRE VALÓ FOGÉKONYSÁG?

TÖRÖK CSABA: Eredetileg csak a törzsvendégeimnek szóló egyszeri alkalomként merült fel egy kötetlen,  laza, bulizós-zenélős esemény megszervezése a pincénél. Gondoltam, legyen egy nap, amikor nyitott a  kapu és bárki bejöhet, a bor mellé pedig társuljon étel és zene is. Ez a dolog a kezdeti nagy siker okán  felfejlődött, és az alternatív zenéket játszó, lazulósabb DJ-k mellé érkezett egy unplugged stílusú előadó, Ian O’Sullivan, aki egyébként a Mongoose and the Magnet együttesben játszik. Alapvetően nem fizetett  fellépőkről volt szó, hanem örömzenélésről, aminek a feelingje a közönségnek is egyértelműen átjött. Én is  gitározom, de ezekkel a srácokkal, akik például a Sabaréknál is gyakran lépnek fel a blues band  zenekarukkal, és a napi 10 órás gyakorlásukkal én már nem mernék együtt zenélni… tinikoromban pedig még ment a dolog!

ZSANDÁR TAMÁS: A zene mindig is a világom része volt, és viszonylag hamar a zenelejátszó mögött  kötöttem ki, bár ma sem tartom magam profi lemezlovasnak. Szerintem azért kerültem a DJ-pult  túloldalára, mert sosem szerettem igazán a csajokkal táncolni a bulikban, de hogy mégiscsak a részese legyek a társaságnak, rájöttem, hogy sokkal kedvezőbb a helyzet, ha én irányítom az este hangulatát. Így  kezdtem el lemezekkel foglalkozni. A Homola Pincészetnél jött az ötlet, hogy legyen egy „DJ a szőlőben”  esemény, aminek az apropója valójában az én születésnapom volt. Gondoltam, leviszem a  lemezjátszómat és meghallgatjuk az ezer éve nem forgatott lemezeket, mert akkor már nem DJztem egy jó ideje. Aztán egyszer csak ezen a rendezvényen megjelent 150 ember, akik többségéről fogalmunk sem  volt, hogy kicsoda. Ezen felbuzdulva folytattuk, és mára ezek a rendezvényeink etalonná váltak, de amúgy
a zene a Jazzpiknik részeként a pincészet életében mindig is jelen volt. Úgy gondolom, a borhoz hasonlóan a jazz is egy kifinomult és nagy odafigyelést igénylő területe az életnek. Mindkettőhöz fel kell  nőni, meg kell tanulni kellően értékelni mindegyiket.

 

 

FÖLDI BÁLINT: Nálunk a szerencsés együttállást alapvetően az adta, hogy Ádám Gábor, a Sabar Borház  tulajdonosa és jómagam is nagyon komoly zenerajongók vagyunk. Ő a fia miatt a klasszikus zene  irányában is érdekelt, bár kollégiumi szobatársként pont Török Csabi gitározását hallgatta. Én pedig a dobolást választottam – néhány fellépéstől eltekintve – a saját örömömre, csak a borászkodás mellett  jelenleg kevés időm jut rá. Gáborral ezért is nagyon egy rugóra járt az agyunk. Közös gondolat volt, hogy  próbáljunk meg élő zenével összekötött borkóstolókat, boros rendezvényeket tartani. Hamar kiderült, hogy  igény is van rá, és egy negyven-ötven fős kóstolópincében például egy Roy&Ádám-koncert vagy egy  blueshétvége igen hangulatos tud lenni. Szeretjük az ilyen blues-rock zenéket, és az volt a tervünk, hogy ha nem is fesztivált, de csináljunk a zene körül kialakítható, minimum kétnapos programot a pincénél,  melyen táncolni, bulizni lehet. Ez töretlen sikert eredményezett, a Sabar Blues hétvégéket folytatni is  szeretnénk!

 

V I MIK A TAPASZTALATAITOK AZ ELŐZŐ ÉVBŐL, MIBEN KELL FEJLŐDNI, VAGY MIT ÉREZTEK  JELENLEG HELYÉNVALÓNAK A MEGNÖVEKEDETT VENDÉGTÖMEG VISSZAJELZÉSEI ALAPJÁN?

TÖRÖK CSABA: Amikor anno idejöttem, jórészt a helyi gasztronómia és a borok is hagytak némi  kívánnivalót maguk után. Az utóbbi tíz, de inkább öt évben azonban ugrásszerű a fejlődés, amiben nagy  szerepe van annak, hogy ennyi rendezvény, innovatív kis borászat, igyekvő kispince tűzte ki célul az  egyediséget és a minőséget, amely nemzetközivé és ezzel együtt igazán trendivé tette napjainkra az  északi partot és a Balaton-felvidéket. A tavalyi nyár pedig azt hozta, hogy rengeteg magyar turista jött el erre a részre is. Ennek eredményeként külön marketingköltség nélkül tudtuk promotálni a saját borainkat,  amik így, szinte szó szerint, magukért beszéltek. Olyan vendégekről van szó, akik eddig, mondjuk, a  francia Riviérára jártak. Most viszont Magyarországon felfedezték ezt a helyet is, és a borok mellett a táj  szépségére is csak most eszméltek rá.

 

 

ZSANDÁR TAMÁS: Fejlődni mindig kell! A balatoni gasztronómia az elmúlt öt évben valóban elkezdett  gyökeresen megváltozni. Ennek nálunk, az északi parton nagyon fontos eleme volt, hogy jött egy új  generáció, egy fiatalosabb lendület és teljesen más szemlélet a vendéglátással és a borászatokkal  kapcsolatban. Az én elképzelésem az, hogy nemcsak borkóstolót tartunk, hanem emellett az emberek
kapnak még három-négy olyan impulzust, ami miatt egy komplex, jó élménnyel távoznak. Azoknak a  vendégeknek, akik eddig külföldi luxushelyeken nyaraltak, már nem elég, ha megkóstolnak három pohár  bort; nekik egy komplett programot kell összeállítani, hogy jól érezzék magukat, és akkor fognak  visszajönni. Fontos, hogy legyenek új ötleteink, soha nem szabad megállni, mert ami tavaly jó volt, az
idén már nem biztos, hogy az lesz.

FÖLDI BÁLINT: Szintén fontos, hogy meglegyen az önazonosságod, és ne akarj egy idegen ruhát  magadra húzni, mint ahogy tőlem is idegen lenne, ha kizárólag klasszikus zenei vagy, mondjuk, rave  partikat tartanánk, ami egyszerűen nem a mi stílusunk, nem éreznénk magunkat jól, és disszonáns lenne,  mivel nem tudnánk úgy mögé állni. A vendégek is értékelik azt az őszinteséget, ami a boraink mellett a  rendezvényeinkben is tetten érhető.

 

 

V I TUDNÁTOK AZ ÁLTALATOK KÉPVISELT BOROKHOZ VAGY A PINCÉSZETETEK ADOTT  STÍLUSÁHOZ ZENÉT TÁRSÍTANI?

ZSANDÁR TAMÁS: Az a helyzet, hogy nem a zenét választod meg a borhoz. Szerintem itt igazából mind a hárman úgy működünk, hogy saját magunkat adjuk hozzá. Ezért lesz hiteles vagy adott esetben talán  szerethető. A mostani balatoni vendéglátásnak pont az a lényege, hogy mindenki a saját személyiségét  teszi bele. Tehát úgy készül el egy étterem, egy borászat, egy pékség, hogy először kialakítja a saját  arculatát, és utána nyit csak meg. Nem pedig úgy gondolkozik, hogy „hú, itt nyitnom kell valamit, de mit  csináljak, amire majd jönni fognak az emberek?!” Ez hatalmas különbség! Van üzenet, tartalom,  mondanivaló, és így ez értékteremtés is egyben.

FÖLDI BÁLINT: A mi esetünkben fő profilként borászatokról beszélünk, és a zene mellé társul: a borászat  hangulatához, a saját ízlésünkhöz és személyiségünkhöz. Emellett kiemelném, nem arra kell gondolni,  hogy bulihajókat üzemeltetnénk a Balatonon, vagy nonstop partikat szerveznénk a szőlőben. Itt van egy  csodálatos kultúrtáj, itt élnek emberek, és ezt mindannyian tiszteletben tartjuk, a hely szellemével együtt.

TÖRÖK CSABA: Ez így van! Szeretnénk megőrizni azt a hangulatot, amibe beleszerettünk. Az északi  parton a legnagyobb forgalmi pont Balatonfüred és Csopak, utána jön a Káli-medence, majd a Tapolcai-medence, és ez a forgalom folyamatosan csökken, ahogy haladunk Badacsony felé. Az érintetlenségünk azonban már rég eltűnt. Érezhető, ahogy a déli oldalról átkeveredett a tömeg Füredre, ez a növekedés  előbb-utóbb mindent el fog érni. Ez annyiból okoz nekünk nehézsé-get, hogy nem tudjuk, hogyan  pozicionáljuk a következő közös rendezvényünket, hogy az ne legyen egy tömegbuli. A hegy meg a táj
egyszerűen nem bír el végtelen számú embert.

 

 

ZSANDÁR TAMÁS: Mi ebben élünk, évi 365 napot vagyunk itt, és nem úgy gondolkozunk, mint, mondjuk,  egy siófoki vállalkozó, akinek két hónap alatt kell az éves árbevételének a jelentős részét összeszednie.  Nálunk a szezon bőven belelóg a novemberbe, de igazából a január és február nulla forgalmán kívül egész évben igény van a folyamatos üzemelésre. Ez, mondjuk, húsz évvel ezelőtt még nem volt így.

FÖLDI BÁLINT: Nekünk az a szerencsénk ott a Sabaron, hogy nagyon kieső desztináció a mienk, viszonylag nehezen vagyunk megközelíthetőek, ezért hozzánk az szokott jönni, aki célzottan ránk  kíváncsi, vagy már ismer minket. Nagyobb vendégtömeget kezelni sem tudnánk a saját elvárásaink  szerint. A rendezvényeink első évében még azon gondolkodtunk, hogyan szervezzük meg a vendégek  idehozását, de később láttuk, hogy a hazamenetel megoldása a nagyobb probléma.

ZSANDÁR TAMÁS: A „DJ a szőlőben” nálunk pont ezért délutáni rendezvény, könnyed, kulturált  borozgatással-fröccsözgetéssel és kora esti hazamenetellel. Akik meg inkább hatalmasat akarnak partizni,  azok be tudnak menni utána Füredre. Négy évig volt egy borbisztróm Veszprémben, ahol szintén fontos  volt a zene, miközben a Rozé, Rizling és Jazz Napok borászati részét már hetedik éve vezetem. A hozzám köthető WINYL – Wine & Vinyl márkával pedig hosszú távú, nagy terveim vannak. Ezeket csak azért  mondom, mert van rálátásom a zene és a bor kapcsolatára. A kettő szorosan összetartozik a maga  szubjektivitásával együtt. A határokat pedig nekünk kell megszabnunk.

TÖRÖK CSABA: A zene ahhoz is fontos eszköz, hogy valahogy leválogassuk, megszűrjük a közönséget,  hogy a valódi érdeklődőkkel találjuk meg egymást, és az jöjjön ide, akit tényleg érdekel, hogy mi mit  csinálunk. Fontos, hogy az a báj megmaradjon, amiért a vendégek idejönnek! Szerintem senki sem akar széttaposott helyszín lenni egy korábban sikeres fesztivál eredményeként. Az egész régió elképesztő  változatossága, rétegzettsége és komplexitása hordozza magában mindazt, ami a fehér- és vörösborokat  is az átlagnál messze elegánsabbá képes tenni – és ezt meg is szeretnénk mutatni! Az egész Balaton-felvidék egy fiatalos, mozaikszerűen heterogén, kísérletező és sok esetben progresszív közösségnek  szolgál hátteréül. Nagy szerencsénk, hogy napjainkra a kínálat és a kereslet is felnőtt már egymáshoz. A különböző zenei stílusokon pedig csak nem fogunk összeveszni…

 

A cikk a VinCE Magazin 2021/3 márciusi lapszámában jelent meg.

Szerző: Blazsovszky Péter

Fotók: Bácsi Róbert László