A szponzori együttműködés kapcsán nem mindennapi kapcsolatok is kialakulhatnak, a legpozitívabb példa erre minden bizonnyal az, ami Heiszler Gabriellát és Zilai Zoltánt köti össze.

A Borfesztivált 1992 óta jegyző Borkultúra Kft.-hez 2007-ben csatlakozott a SPAR Magyarország  Kereskedelmi Kft. főtámogatóként, és azóta is kérdés nélkül minden évben beáll a rendezvény mögé.  Idéntől viszont a Rosalia – Rosé és Pezsgő Liget eseményt is támogatják: az együttműködésről és az eltelt évekről beszélgettünk a két cég ügyvezető igazgatójával, Heiszler Gabriellával és Zilai Zoltánnal.

 

V I FONTOS MÉRFÖLDKŐHÖZ ÉRT A ROSALIA, A BUDAPEST BORFESZTIVÁL ÉS A SPAR IS. MÍG A  ROSALIA TÍZ ÉVET, A BUDAPEST BORFESZTIVÁL ÉS A SPAR HARMINC ÉVET TUDHAT MAGA  MÖGÖTT. ADJA MAGÁT A KÉRDÉS: HOGYAN TERVEZIK MEGÜNNEPELNI EZEKET A FONTOS  ÉVFORDULÓKAT, ÉS EBBE HOGYAN VONJÁK BE A VENDÉGEKET, FOGYASZTÓKAT,  PARTNEREKET?

HEISZLER GABRIELLA: Hagyományosan közösen.

ZILAI ZOLTÁN: Ez így van, a huszonötödiket is már közösen tartottuk. Két évvel ezelőtt állapodtunk meg  arról, hogy idén nagy ünnepet rendezünk: egy különleges, emlékezetes évfordulót szerettünk volna  megszervezni – most ebben a helyzetben viszont már az is elég ünnep, ha meg tudjuk tartani a  rendezvényt vagy rendezvényeinket. Az, hogy vagyunk, és teljes létszámban mint cég, valamint az, hogy a rendezvényeink fennmaradtak nekünk, már önmagában is elég ünnep. Örülünk annak, hogy újra ki tudunk  szabadulni, tudunk együtt borozni.

H. G.: Nekünk annyi könnyebbségünk van, hogy csak a saját csapatunkat kell mozgatni, Zoliéknak viszont  az egész fesztivált. Amit tervezünk, azt mindenesetre több forgatókönyvvel tesszük.

Z. Z.: Közösen írtunk ki pályázatot a borászoknak, így készül a Rosalia kapcsán egy jubileumi rosé bor,  amelyet egy komoly szortimentből közösen választottunk ki, és ezen alkalomból országosan is elérhető  lesz a nagyközönség számára. Egy közös bort kínálunk a közönségnek, hogy ünnepeljenek velünk.

 

V I SZÓ VOLT ITT AZ ELŐZMÉNYEKRŐL: HOGYAN TALÁLT EGYMÁSRA A SPAR ÉS A BORKULTÚRA  KFT.? MILYEN GONDOLATOK MENTÉN INDULT EL AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS, ÉS EZ HOGYAN  FORMÁLÓDOTT AZ ÉVEK SORÁN?

H. G.: Hú, ez régen volt. A csapatommal ezt már örököltük, talán Zoli jobban tudja.

Z. Z.: Ez sem szokványos volt, én erre nagyon emlékszem. Nem mi kerestük meg a SPAR Magyarországot, hanem – emlékeim szerint – valamilyen közös ismerős révén az akkori menedzsment  figyelmét hívták fel arra, hogy milyen emblematikus, szimbolikus rendezvény is a Borfesztivál – mi pedig  egy ilyen bátorításra jelentkeztünk azért, mert hallottuk, hogy a SPAR-nak fontos a magyar bor.

H. G.: Igen, ez így van, a mai napig több mint 99 százalékban magyar borokat forgalmazunk.

Z. Z.: Nekünk eközben nagyon hiányzott a stabilitást, biztonságot jelentő komolyabb támogató, úgyhogy nagyon gyorsan egymásra találtunk. Első perctől kezdve egy nagyon őszinte, támogató kapcsolat alakult  ki, amely lassan 14-15 éve töretlen.

H. G.: Nekem az új szerelemgyerekem most a Rosalia Fesztivál. Nem titok, hogy sokat vacilláltunk azon,  vajon szponzoráljuk-e, de  végül meghoztuk ezt a döntést, hogy igen, és azt gondolom, sikerült olyan  pluszt belevinni, ami szerintem, egyedivé tudja tenni ezt a nyári alkalmat.

 

 

 

V I MI AZ A LEGFONTOSABB MÉRFÖLDKŐ EZEK ALATT AZ ÉVEK ALATT, AMELYRE LEGSZÍVESEBBEN VISSZAEMLÉKEZNEK, ÉS MIÉRT?

H. G.: Én nagyon örülök a közös rosénak! Nálunk volt az utolsó körös kóstoló, és olyan jó volt látni, ahogy  Zoliék a tárgyalóasztalainkat megterítették szép fehér asztalterítővel, hoztak gyönyörűen csillogó  poharakat – ez annyira idegen volt a SPAR-os környezetben. Ott sorakoztak szépen a borok; egy steril irodai hangulatból röpke fél óra alatt borverseny lett.

Z. Z.: Mindenki mosolygós arccal szerepel benne, élvezi, és kecsegtető, ahogy az rajzolódik ki: sikerre van ítélve. Ez egy igazi boldog projekt, amit nagyon jó érezni, fokozza a kedvet és inspirálóan hat. A Rosaliánál  a kezdetekre is szívesen emlékszem vissza: igazából elsőként szálltunk fel arra a hajóra, hogy  a divatos rosé és pezsgőborokra – amely a világon mindenütt egy progresszív termékkör – Magyarországon is egy rendezvényt szervezzünk. Ezt nagy kihívásnak éltük meg; annak idején a  Gesztenyés kertben lett megtartva, majd pár évet követően új helyszínt kerestünk, ez lett a Liget. Nagy  örömmel emlékszem most erre vissza, mivel bennünk azért volt fenntartás az új helyszínnel kapcsolatban – az előítéletek viszont nem váltak valóra. Most pedig zajlik a Liget-beruházás, amelynek a magyar bort mi  is a részesévé tesszük. Egy olyan kulturális misszióba emeljük be a magyar bort és borkultúrát,  amelyben én nagyon hiszek és egy nagyon klassz dolognak tartom. Ebben ez a helyszín nagyon jó  választásnak bizonyult.

 

 

V I MELYEK AZOK AZ ÉRTÉKEK, AMELYEKET MINDKÉT CÉG MAGÁÉNAK VALL?

H. G.: Az origó, hogy szeretjük a magyar bort. A bor egy lokálpatrióta termék, és mindenki szereti a saját  környékéről, falujából, de legalább a saját hazájából származót inni, miközben a nemzetközi verseny is  nagyon éles. Nekünk fontos, hogy megmaradjon itthon a magyar borok kedveltsége. A másik, hogy igenis  legyen meg az a stabilitás, értékrendszer, amit Zoli is említett: mi, ha elkezdünk valamit csinálni, akkor azt  szeretjük hosszú távon végezni. Fontosak az emberi kapcsolatok is: jöhetnek rossz vagy jó időszakok,  mégis, ha megvan az együttműködési készség, akkor ezek mindegyikén nagyon könnyen és gyorsan felül tudunk kerekedni, és tulajdonképpen így lehet előrevinni, mozgatni a szekeret.

Z. Z.: Megint egyetértünk – ez nagyon jelzi az egymásra hangoltságot. Két dologgal egészíteném ki, ami  szerintem, szintén közös bennünk: a csapatainkban, a munkánkban és az együttműködésünk során is,  mindkét vállalati kultúrában van egyféle szolgálat. Nekünk ez a missziónk is, hogy a bort, a magyar bort az  egyetemes magyar kultúra részeként pozicionáljuk a társadalom előtt. A másik, ami összeköt  bennünket: igyekszünk maximalisták lenni. Nagyon nem elégszünk meg a félmunkával vagy a „na ez
még elmegy” minőséggel.

 

V I MI AZ, AMI AKTÍVAN KÉPES FELTÖLTENI ÖNÖKET ÚGY, HOGY MÁSNAP ISMÉT MUNKÁBA  ÁLLJANAK, HA LEHET, MÉG NAGYOBB LELKESEDÉSSEL? HOGYAN TUDNAK KIKAPCSOLÓDNI?

H. G.: Hogy máshogy, mint egy pohár borral! Pláne így, hogy jön a jó idő és ki lehet ülni a teraszra; este  meg lehet beszélni a családdal egy pohár bor mellett, hogy kivel mi történt. Nekem az a szerencsém, hogy  Etyeken lakom: ha nagyon megerőltetem magam és sietek, akkor talán 10 perc sétámba kerül elérni  az első pincét. És itt bejön a képbe az is, hogy a bor nekem egy kultúrtájat is jelent. Itt voltunk home office-ban bezárva, de ha nekem volt egy órám arra, hogy elmenjek az etyeki szőlődombokon sétálni,  akkor ki tudtam fújni magam, tiszta volt a fejem és a gondolataim. És ez évszaktól függetlenül, nekem  személyesen is nagyon sokat ad.

Z. Z.: A családdal, ami a legnagyobb bázis, együtt lenni számomra a feltöltődés legfontosabb forrása.  Hobbiként pedig én nagyon szeretek főzni, ami szintén a családi együttlétet erősíti, hiszen az ember nem  magának főz, hanem azoknak, akiket szeret, a családjának, barátainak. Bár engem nem is fáraszt el  annyira a munka, mert szeretem, amit csinálok.

 

A teljes Rosalia melléklet a VinCE Magazin 2021/6 júniusi lapszámában található.